Célod kellő kitartással eléred az Anamé jógagyakorlatok által. Ebben a blogbejegyzésben tippeket adok neked ahhoz, hogy ne tántoríthasson el semmi, és meg tudd tartani a fókuszt utad során a felemelkedés ösvényén. Még egy vers is a segítségedre lehet.

Köszöntelek, kedves olvasó!

Saját tapasztalatom, példáim alapján összeszedtem azokat segítségeket, amik mankóid lehetnek a fejlődésben. Természetesen kérlek, ne várd tőlem, hogy minden eshetőséget számba vegyek, amivel találkozhatsz! Biztos vagyok benne, hogy van még sok egyéb lehetőség arra, hogy kitartsunk a célunk elérésének útján. Én azokat szedtem csokorba, amikkel találkoztam és az utam során kiállták a gyakorlatiasság próbáját. Ezeknek a tippeknek, ötleteknek a sorrendisége nem mutatja fontosságukat az én fejlődésemben. Egyszerűen így jöttek egymás után a papírra, öööö, akarom mondani, a monitorra.

Kezdjük hát el számba venni őket!

Az óév búcsúztatása, az új év köszöntése - avagy fókuszáljunk a fejlődésre

Ez a poszt 2021 januárjában jelenik meg. Egy új év nekünk embereknek lelkileg mindig egy új kezdetet is jelent. Megvan az az érzésünk, hogy könnyebben tudunk változtatni az életünkön csupán az által, hogy elbúcsúztatjuk az óévet és átlépünk az újba. Ez az újévi fogadalmak időszaka is (volt, hogy erős szándékomat fejezem ki arra, hogy kundalini jógázni fogok, de az is hamvába hult). Erről bővebben előző blogbejegyzésemben már ejtettem szót. Voltak problémáim az újévi fogadalmaimmal…

Az évváltás számomra nemcsak új lehetőséget jelent, hanem számvetést is. Ilyenkor mindig megvizsgálom, hogy miben fejlődtem az elmúlt esztendőben. Ez néha könnyebb volt, néha pedig nehezebb. 

Azoknak az éveknek az áttekintése, amelyekben veszteség ért, természetesen a legnehezebb volt. A fájdalom szinte ellehetetlenítette az óév objektív megvizsgálását. Ilyenkor nekem az segített, amit már korábban megtapasztaltam, hogy nem vagyunk egyenlők a fizikai testünkkel. Fizikai testünk az energiatestünkre épül rá. A hétköznapi értelemben vett testünk csak egy része a lényünknek. A fizikum megszűnése inkább egy továbblépés. Emberileg természetesen ez szinte felfoghatatlan. A gyász fájdalmán nekem is át kellett mennem. Ez a veszteség feldolgozásának megkerülhetetlen része. Ilyenkor vigaszt nyújtott nekem az, hogy annak, aki továbbment, már nem nehéz fizikailag az élet. Ő már magasabb nézőpontból látja a dolgokat. Neki ebből a szempontból már könnyebb. Már “csak” nekem kell elengednem. 

Így nézve tudtam az ilyen nehéz évek után úgy visszatekinteni az elmúlt esztendőre, hogy azt nézzem, miben sikerült előre lépnem. Ennek kerestem jeleit. Tudom, hogy a fejlődés folyamatos, és minden egyes gyakorlással, légzéssel, áramoltatással előre lépek. Én azonban az emelkedésnek kézzel foghatóbb jeleit kerestem. Például azt, hogy az elmúlt évben mennyire reagáltam  másként ugyanarra az emberi helyzetre, mint régebben? Mennyivel tudtam jobban kezelni a számomra nehezebb szituációkat? Mennyit változott a testem?

A legerősebb testi változást pont ennek a blogjegyzetnek az írása időszakában élem meg. 2020 decembere van. Ebben az évben nyár elejétől egy mély tisztuláson megy keresztül a testem és a lelkem. Testi szinten ez testsúlycsökkenéssel járt, ahogy a méreganyagok végre távoztak a testemből. Főleg zsírrétegek estek le rólam a bennünk tárolt méreganyagokkal együtt. Fontos tudnod, drága olvasóm, hogy ez nem megtervezett fogyás volt, hanem a tudatosan tisztább étkezés, és legfőképpen a fejlődésem következménye. Az étkezésem kismértékű változása kiegészítése ennek a szintlépésnek.

Az erőm nem lett kevesebb, sőt! Többet tudok futni, edzeni mint korábban, pedig akkor sem volt gond a súlyommal és az edzettségemmel. Most azonban könnyebbnek és erősebbnek érzem magam mint valaha. Izomtömegem elkezdett növekedni, ami a fizikai edzéseknek köszönhető.

Hogy látom most a világot? Mennyire érzem otthonosnak magam itt a Földön? Milyen érzés létezni?

Megannyi kérdés, ami számvetés az elmúlt évvel. Ezeket a kérdéseket azért fogalmaztam most meg, hogy neked segítsek mutatni azt, milyen irányokban vizsgálom magamat. Magamnak nem ilyen kérdések formájában teszem fel, segítem az óév áttekintését, hanem egész testemben (fizikai és energiatest együtt) figyelem meg, hogyan érzem magamat. Az energiaközpontok (csakrák) állapotát veszem szemügyre, persze a csakrák megnyitása nélkül. Az év folyamán a csakrák tisztítása és a csakrák erősítése mindig előrelépés a fejlődésben. Nem diagnosztizálom agyon magamat, és neked sem ajánlom, hogy túlzottan belemenj a részletekbe. Egyszerűen azt figyelem, hogy mennyire érzem jól magam az adott csakra testsávjában és a hozzá kapcsolódó életterületeken. Fontos természetesen, hogy tudatában legyek annak, ami éppen aktuálisan történik bennem, amikor ezt vizsgálom, és ez ne vigyen az egész évre kivetített téves következtetésre.  

Ezek az éves számvetések segítenek nekem abban, hogy jobban tudatában legyek a fejlődésemnek. Hogy megértsem és elismerjem magam abban, hogy mennyi munkát tettem bele, és átérezzem, mennyire megérte a kitartás. 

Nem fontos ragaszkodni az évváltás időszakához. Amikor úgy éreztem, hogy lelkileg éppen nehezebb az élet számomra, akkor is megtettem ezt a számvetést, ahányszor csak kellett. Volt olyan, amikor szinte naponta csináltam, mert akkor az segített. Javasolom neked is, hogy bátran használd ezt a tippet a fejlődésed során!

Koncentrálás a célra

Mindannyian valami okból indulunk el az Anamé úton. Van, aki a testét szeretné segíteni ezzel az energiával és van, aki a lelkileg szeretné magát összeszedni. Ritka az, amikor valaki egyszerűen kíváncsi, hogy mi is ez. Én egyszerűen boldog szerettem volna lenni. Ez hozott ide. Erről már írtam bővebben az első blogbejegyzésemben, és arról is, hogy ennél végül sokkal többet kaptam itt… A gyakorlás ugyanis egészen átformálja az embert. Ahogy nőtt, emelkedett az energiaszintem a csakratisztítások során, úgy kezdtem másként látni a világot is, így a célom, céljaim is változtak. 

Ma már többet akarok, hiszen látom, és nemcsak látom, de érzem is azt a nagy lehetőséget, amit az Anamé Programmal elérhetek. Ennek a módszernek a határtalansága, ereje, értéke felbecsülhetetlen. Én minden szenvedést le akarok tenni a saját életemből, és minden szenvedést megszüntetni a Földön. Tudom, sokak számára ez elképzelhetetlen. De mi, akik ezen az úton járunk, egyre jobban érezzük magunkban ezt a tüzet. Ezért élünk.

Tapasztalatom, hogy segít a nehezebb, testileg-lelkileg próbára tevő időszakokban, ha a célomra koncentrálok, amit el akarok érni. Nem szeretnék, hanem akarok! Így, erősebben megfogalmazva. Ezzel a hozzáállással egész lényem erre a célra koncentrálódik és aktiválódik.

A gond nélküli jelenben lenni

Tizenéves voltam, amikor az erdőben futva rádöbbentem, hogy mennyire fölösleges az a sok gondolat, ami szinte megállíthatatlanul kavarog a fejemben. Itt most nem arra gondolok, amikor alkotói módon egy probléma megoldását találja meg az ember, hanem arra, amikor a múlt történésein rágódik, gondolkodik, és “mi lett volna, ha” gondolatokkal játszik vagy éppen a jövőről ábrándozik. Mindez futás közben az erdőben történt, ahol a természet szépségei kellették magukat, csak én a saját gondolataim forgószelének forgásába zárva sokáig nem vettem észre őket. 

Amikor ez a felismerés megtörtént, szinte új megvilágításba került számomra a világ. Intenzívebbek, erősebbek és valahogy kézzelfoghatóbbak lettek a formák, színek, illatok, ízek. Az egész érzékelésem, mintha érzékenyebbé és egyszerre erősebbé is vált volna. Nem tartott sokáig ez az állapot, arra viszont bőven elég volt, hogy megmutassa, lehet másként is érzékelni, lényegében élni az életet. Igyekeztem utána is, amennyire lehet, visszahozni azt az érzést, amit átéltem az erdőben, de egy-két pillanaton kívül nem sikerült. 

Tartósabban akkor sikerült elérnem, amikor már volt Anamé jóga Budapesten. Anamé jógatanfolyamán a jógalégzéses gyakorlatok segítettek abban, hogy a jelenben legyek, maradjak, létezzek, ha csak az Anamé jógagyakorlatok idejére is. Ezt igyekeztem tudatosan továbbvinni a napi élet egyéb területeire is, ami nem volt egyszerű feladat. Akkor vált egyre könyebbé számomra a jelenben lenni, amikor Balázs Valéria Anamé jógastúdiójának rendszeres látogatása eredményeként az egész energiarendszerem tisztább és erősebb lett, és egyre kevesebb dolog vonta el belülről a figyelmemet. 

Ahogy ezekben a pillanatokban átéltem a jelen gondnélküliségét, annyira feloldódtam bennük, hogy újra és újra át akarom élni. Ezek emléke támogatja, hogy folyamatosan haladjak előre a fejlődés útján.

Nekem pluszban segített, hogy ebben fejlődjek, hogy szabadidőmben számomra kellemes tevékenységek végzésénél is kerestem a lehetőséget, hogy a jelenben legyek. lyen volt továbbra is az erdőben futás. Minden évszaknak kerestem a szépségét futás közben. Télen, ha volt, a napsütésben szikrázó hó látványa és ropogása a lábam alatt (imádok olyan helyen futni, ahol a hóban még nem járt előttem senki), a testem mozgása, és ha megálltam gimnasztikázni, akkor a csend. Tavasszal az éledő természet energiája, majd virágzáskor a különböző illatfelhőkön való átfutás, és az aromájuk élvezete. Nyáron az árnyas erdő hűse, a lenge ruházat adta szabadság, a napfény simogatása a bőrön. Ősszel a színek kavalkádja a fákon, az avar ropogása a talpam alatt. Kirándulásnál ugyanezek, kiegészülve azzal, amikor megállunk pihenni, leheveredni, és evés után csak fekszünk a pokrócon, és átadjuk magunkat a pillanatnak, a hely energiájának. 

Másik, ami még segített nekem a pillanat minél mélyebb átélésében, az az argentin tangó volt. Korábbi posztjaimban más összefüggésekben már írtam erről a táncról és a hozzá fűződő kapcsolatomról. A pillanat átélése itt összetettebb számomra, mint az erdei élmények esetében. Itt a táncpartner is szerepet játszik, hiszen az ő energiája is ott van. A finom összekapcsolódás, aminek az alapja a közel tartás (ahol a mellkasok egymáshoz érnek), segíti egyrészt az egymásra hangolódást, másrészt a figyelem fókuszálását a jelenre. Ha van elég tánctér, és nem kell arra figyelni, hogy ne ütközzünk a másik párral tánc közben, akkor a zene segítségével átélhetjük közösen a pillanat varázsát. Anamé jógaóráinak hatására ez is egyre gyorsabban és egyre többször sikerült.

 A legfontosabb alapja ennek a gyakorlatok hatására létrejövő tisztulásom volt. A lecsendesülő gondolatok megadják azt a lehetőséget, hogy átéljem a pillanat teljességét. Még nem tartok ott, hogy minden pillanatban a jelenben legyek, de egyre többször megtörténik, és efelé haladok folyamatosan. Kívánom neked is ezt a feloldó érzést!

A mindennapi gyakorlás megtartása - kitartás az Anamé jógagyakorlatok végzésében, avagy a test segítsége

Amikor gyakorolni kezdtem, mindig izgatottan néztem Anamé órarendjét (akkoriban még csak ő tanított), hogy bejelentkezhessek órára. Akkoriban az Anamé jógaórákon még kaptunk egy otthon végezhető gyakorlatot is. Az én első Anamé jógagyakorlatom, amit otthon is végezhettem, az a stresszoldás teniszlabdával gyakorlat volt. nagyon hatásos gyakorlat, ajánlom figyelmedbe. Ez a gyakorlat pontosan azt adja, amit a nevében hordoz. Miután beszereztem egy teniszlabdát a gyakorlathoz, elkezdtem otthon gyakorolni. Kezdetben persze nem ment naponta a gyakorlás. 

Akkor még sokszor találtam kifogást arra, hogy miért nincs időm megcsinálni a gyakorlatot, hogy mi az, ami fontosabb. Akár egy film a tévében, vagy este táncolni menni, enni kell, stb. Volt, amikor arra lettem figyelmes, hogy minden fontosabb, csak ne kelljen csinálni a gyakorlatot. Anamé véleménye, hogy ez az ellenállás természetes, amikor kilépünk a komfortzónánkból és elindulunk a fejlődés útján. A valódi fejlődés napi szintű gyakorlást kért tőlem, amibe akkor még nem tudtam teljesen beleállni. 

Egyik ilyen “ellnállásos” korszakomban (sajnos több is volt) kérdeztem meg Anamétól, hogy esetleg nem lehetne, hogy sütizéssel oldjuk meg a csakratisztításokat? Válasza egyértelmű volt: ő más eszközökkel szeretné csökkenteni a világ szenvedését. Azért még most is reménykedem, hogy kis kukta lehetek egy Anamé cukiban. Jaj istenem! Egy koronacsakra erősítő aranygaluska, hmmm!

Abban, hogy sűrűbben gyakoroljak, a segítség nem máról holnapra jött el, hanem fokozatosan alakult ki. Ahogy egyre jobban megéreztem ennek az egyszerű gyakorlatnak a hatását, úgy egyre jobban akartam végezni, és a különlegessége ennek a szándéknak az volt, hogy belül, a testemben (ennél a gyakolatnál a szívemben) jött létre az igény, a vágy a gyakorlásra. A tudatosságom csak kiszolgálta ezt a testi igényt azzal, hogy meg is csináltam a gyakorlatot. 

Ez a később otthonra kapott többi gyakorlatra is igaz volt. Nekem az jelentette a nagy segítséget, amikor elkezdtem egyre jobban érezni a gyakorlat mély, átalakító hatását. Ebben segítettek csakratisztító karkötők és csakratöltő karkötők is. Ahogy az a csakra, amire a gyakorlat hat, folyamatosan tisztul és erősödik, úgy növekszik bennem a testben érezhető vágy a minél gyorsabb fejlődésre azon a területen. Így a gyakorlás már nem ütközik ellenállásba. Ez a test segítsége számomra.

Most írás közben ezzel kapcsolatban egyik kedvenc költőm, Faludy György szavai jutottak az eszembe. Ez a Rotterdámi Erazmushoz, 2. című verse:

“Tőled tudom a leckét,

hogy minden dogma nyálas,

s hogy úgy válassz torz eszmék

között, hogy sose válassz.

hogy nézni kell, figyelni,

s olvasni egyre többet,

míg a tanulás lelki

kínból testi gyönyör lesz;

hogy a mocsárban szikla

vár: ülj fel, humanista,

s ne járjon szenvedélyed

zsebtükrére a gőgöd -

mért udvarolsz magadnak?

Magadon túl kezdődöl.”

(Az is érdekes volt, hogy hogyan találkoztam Faludy nevével az 1980-as évek második felében. Akkor még egypártrendszer volt, és Faludy a tűrt kategóriába tartozott. A Hobo Blues Band klubba jártam, és ők kezdtek el megzenésíteni a verseit, ott figyeltem fel rá.) 

Húszéves lehettem, amikor először találkoztam ezzel a verssel. Azonnal magával ragadott. Ma úgy gondolom, jobban értem ezt a verset, pontosabban többet ad nekem, mint korábban. Valószínűleg nem úgy, ahogy Gyuri bácsi megálmodta, a lényeg viszont az, hogy az én fejlődésemre nézve sokat ad az egész vers.

Számomra benne van, hogy addig gyakorljak, míg már a testem kívánja a gyakorlatokat. Hogy ne engedjek az egónak, és hogy az igazi énem nem egyenlő a testemmel. Beleborzong most is a hátam, ahogy írom ezeket a sorokat, annyira rezonál bennem ennek a versnek minden sora…

Nézzük meg hát, hogy ilyen megközelítéssel hogyan sikerült mindennapossá tennem a gyakorlásaimat!

A gyakorlások belefűzése a napirendbe

Ahogy a testem egyre jobban kívánta az Anamé Program gyakorlataink a végzését, természetesen egyre könnyebbé vált a gyakorlásaim napirendbe fűzése is. 

Tapasztalatom, hogy elsősorban az étkezés időpontjai voltak a meghatározók a napi tennivalók mellett. Nekem legjobban az vált be, ha étkezés előtt, de még nem éhesen gyakorolok. Régebben még elég volt, ha valamikor napközben gyakorolok egy jót. Ma már ez másként van.

Felfedeztem, hogy a reggeli gyakorlás mennyire pozitívan befolyásolja az egész napot. Ma már nem tudom elképzelni a reggelemet gyakorlás nélkül. A minimumszint nálam, hogy a test, lélek, szellem, egység és pár speciális gyakorlatomat legalább kétszer megcsinálom. Ez kb. 25 perc. A tapasztalatom szerint azonban ritkán van, hogy csak ennyit csinálok, csak ha nagyon korán kell mennem valahova. Általában azonban reggelente 75 percet gyakorolok. 

Napközben pedig, ha van rá lehetőségünk, akkor az Anamé Csapat többi tagjával (aki éppen ráér) Skype-on keresztüli csatlakozással fejlesztjük közösen az energiarendszerünket.

Este pedig én lefekvés előtt közvetlenül érzem komfortosnak a gyakorlást. Jólesik kiszellőztetni mindent, ami nap folyamán volt.

Ez az én tapasztalatom, az én példám. Fontos, hogy te is találd meg a számodra legmegfelelőbb időszakot a napirendedben a fejlődésedhez, gyakorlásodhoz. Ehhez nyújt még segítséget számodra a következő idézet Anamé egyik blogbejegyzéséből, mely kezdő jógások számára is nagyon hasznos:

“Szeretnék segíteni az otthoni gyakorlásban azzal, hogy megválaszolom a négy leggyakrabban feltett kérdést, ami ezzel kapcsolatban fel szokott merülni.

1; Mikor?

Az örök kérdés, hogy reggel vagy este jógázzunk? Mivel te vagy a gyakorlásod középpontjában, azt gondolom, hogy ez azon múlik, hogy te milyen típusú ember vagy. A bioritmusunk ránk jellemző, és állítólag nem, vagy csak nagyon nehezen változtatható. Így, ha tehetjük, akkor jó, ha alkalmazkodunk hozzá. Vannak pacsirta típusú emberek, nekik a reggel az aktívabb időszakuk, és vannak bagoly típusúak, akik este éberebbek. Nyilván érdemes a saját aktívabb időszakodat kihasználnod, mert ilyenkor vagy motiváltabb. Én reggel tudok jobban koncentrálni, ezért én a kora reggelt választottam.

Te mit gondolsz, számodra melyik időpont lenne ideális?

És persze ott vannak azok az időpontok, amik nem ideálisak, de éppen úgy alakul az élet, hogy ráérsz. Arról nem is beszélve, ha például amúgy is várakoznod kellene. Sorban állás közben javaslom neked a meditáció gyakorlatunkat. A várakozást úgyis fel lehet fogni, hogy az ember türelmetlen és ideges, de úgy is, hogy ajándék idő, amit akár a Karma Killer gyakorlataiddal is el lehet tölteni.

Ha pedig online gyakorolsz velünk, akkor jó, ha tudod, hogy közben mi az Anamé Programnál már a háttérben azon dolgozunk, hogy a jógaóráid időpontjait teljes egészében te magad tudd megválasztani, így lehetővé téve azt, hogy akkor gyakorolj, amikor az a számodra a legalkalmasabb.

2; Hol?

Ebben a kérdésben igazán sok tapasztalatra tettem szert, mivel az Anamé Program Karma Killer jóga gyakorlatait világszerte gyakorolják. Ennek köszönhetően még mielőtt online jogává váltunk volna a COVID-19-nek köszönhetően, a világ sok táján és számos európai nagyvárosban tartottam workshopokat és jógatanfolyamokat. Emellett volt az életemnek olyan hosszabb időszaka is, amikor rendszeresen kéthetente öt napot töltöttem kurzusok tartásával távol az otthonomtól.

Emiatt a válasz a hol kérdésre számomra igazán sokszínű. Nappaliban, teraszon, kertben, erdőben konyhában fürdőszobában, vonaton, reptéren, megállóban a vágány mellett, az út szélén és repülőn is. Röviden, ahol hely van és éppen ráérek.

Ugyanakkor lehet, hogy a te életed kiegyensúlyozottabb. Ezért jó, ha kijelölsz magadnak egy helyet a lakásban. Egy olyan helyet, ahol nyugalom van és kényelmesen a fejlődésedre tudsz koncentrálni.

Bár a két budapesti jógastúdiónkban jelenleg is vannak személyes egyéni órák és egészen limitált számban csoportos órák, melyeket az Anamé órarendben találsz meg, én mégis úgy látom, hogy a 2020-as év elhozta mindenki számára az online tér kényelmét. Gyakorlóink élvezik, hogy nem kell végigrohanniuk a városon vagy az országon egy Karma Killer jógaóra kedvéért, hanem otthonuk kényelmében gyakorolhatnak.

3; Hogyan?

A válasz nagyon egyszerű: szeretettel önmagad iránt. Gyengéden, lágy mozgással és légzéssel úgy, mintha az önmagad iránti szeretetet tudnád belélegezni minden egyes légzéssel, és ez hatná át minden egyes mozdulatodat. Ha szereted magad és időt szánsz magadra, az nem önzés, hiszen ez segít abban, hogy a lehető legjobb önmagaddá válj, és így tudj kapcsolódni másokkal. Hogy a legtisztábbat és a legjobbat tudd adni magadból számukra. Azt, aki valójában vagy.

4; Mit?

Az Anamé Programnak 2015 óta vannak ingyenes gyakorlatai. Ezek a gyakorlatok segítenek abban, hogy energikusabb legyél, és nyitottabbá váljon a szíved. Próbáld ki őket akár otthon egyedül, akár az Anamé körökben együtt gyakorolva olyan emberekkel, akik hasonló gondolkozásúak, szeretetteljesek és támogatóak.

Azonban mi az Anamé Programnál ezen a négy gyakorlaton kívül még számos speciálisan felépített gyakorlatot használunk csakraspecifikusan, és szükség szerint az egyéni órákon személyre szabottan is. Ezek kezdők számára is bátran végezhetők. Ezért, ha esetleg van olyan személyes problémád, aminek a megoldásán dolgozol, akkor érdemes ezen a négy általános, ingyenes gyakorlaton felül a teljes skálával személyre szabottan, az oktató segítségével is gyakorolnod. Ez támogatjuk az első alkalommal ingyenes online konzultációinkkal. 

Hosszan írhatnék még a magasabb energiaszintről, de nem lenne semmi értelme. Nem az a célom, hogy olvasgass vagy gondolkozz róla, hanem az, hogy tapasztald meg! Kezdd el a gyakorlást még ma, és éld az egész életedet magasabb energiaszinten!”

A teljes blogbejegyzését, melynek címe Hogyan építsd be az Anamé Program Karma Killer jóga gyakorlatait a mindennapjaidba?, itt találod.

Kedves olvasóm! Remélem sikerült a saját tapasztalataim alapján néhány hasznos tippel szolgálnom a fejlődésedhez! Kérdéseidet a komment részben várom! Írd meg azt is, hogy miről szeretnél olvasni! Ha pedig hasznosnak érzed a posztomat, akkor kérlek, oszd meg másokkal is!

Következő blogbejegyzésemben arról lesz szó, hogy hogyan küzd le a legnagyobb veszélyt a fejlődés útján!

Köszönöm megtisztelő figyelmed!

Szeretettel,

Laci

Üdvözöllek kedves olvasó

Ebben a blogbejegyzésemben azokat a tapasztalataimat osztom meg veled, amiket az Anamé Programban töltött évek alatt a gyakorlásról szereztem. A posztom első felében bemutatom neked, hogy nálam mennyire működtek az újévi fogadalmak.

Új év, új élet?

Amikor évszámot vált a naptár, nekem mindig olyan érzésem van, mintha letudtam volna azt, ami addig volt, és elkezdhetek valami újat. Tiszta lappal. 

Neked is szokott ilyen érzésed lenni, amikor elkezdődik az új év?

Bennem volt (van!) a vágy, hogy letudjam az addig összegyűlt hibákat, szenvedéseket, fájdalmakat. Mindezt az elmúló évhez kapcsoltam, elengedve azzal együtt a megtörtént dolgokat. Tudom, sokan vagyunk ezzel így. 

Az új esztendő mindig annak reményével kecsegtet, hogy szilveszter éjféltől már egy új életet tudunk kezdeni. Ami elmúlt, az már nem lehet hatással ránk, azon már túl vagyunk. A következő évbe már úgy tudunk belépni, hogy szabadon meg tudjuk valósítani a céljainkat, el tudjuk érni a vágyainkat. Ezért fogadkozunk magunknak, hogy ami eddig volt, az ezután másként lesz. 

Ennél csalfább érzés ritkán van…

Azok az újévi fogadalmak

Nekem is voltak - nem is igazán újévi fogadalmaim, hanem inkább - vágyott céljaim, amiket szerettem volna megvalósítani a következő évben. Iskolásként például az, hogy legyek kitűnő tanuló. Négyes, ötös osztályzataim voltak, a tudás feszívásával nem volt problémám, de szerettem volna színjeles lenni. Ugyanakkor tanulni különösebben nem szerettem. Sportoltam, állandóan játszottam, a focipályán rúgtam a bőrt. Visszaemlékezve csak “seggel” kellett volna bírnom a tanulást. De valami miatt nem tudtam leülni és tanulni. Helyette ugyanúgy tettem, mint addig: a tanórákon felszívott tudásból éltem, és ritkán görnyedtem otthon a könyvek fölött. Csak felnőtt koromra, a főiskolán tudtam elérni a színjeles osztályzatot, amikor már meglett az a fajta fegyelmezettség, ami ehhez szükséges lett volna. 

A másik sokszor vágyott célom az volt, hogy kiálljak magamért, meg tudjam védeni a határaimat.  A testi erőm mindig megvolt a védekezéshez, de a lelki kiállás nem. Nem akartam megbántani a másikat. Nagyobb volt az attól való félelmem, hogy az az ember nem fog majd szeretni, rossznak gondol, elutasít. Még akkor sem álltam ki magamért, ha egyértelműen nekem volt igazam. Ez egy olyan “lelki becsípődés”, ami még most is velem van, de egyre kisebb mértékben. Ezen is sokat segített, hogy megváltoztattam az energiamintázatomat. De ne szaladjunk ennyire előre.

Amikor már erősebben dolgoztak bennem a hormonok, és elkezdtem érdeklődni a lányok iránt, nagyon zavart, hogy nem merek kezdeményezni, aktívan fellépni. Pedig gondolatban hányszor elpróbáltam és ott jól is ment! Mégis volt bennem egy gát, ami ezt megakadályozta. Sok újévi fogadalmam kapcsolódott ehhez a problémámhoz. 

Ezen picit segített, amikor elkezdtem társastáncokat tanulni. Egyrészt ott “kötelező” volt hozzáérni  a táncpartnerhez, másrészt a szabad táncoknál fel kellett kérni valakit. Annyira szeretek zenére mozogni, hogy ez átsegített azon a gátláson, ami folyamatosan hátráltatott. 

De mit gondolsz, mennyi ideig maradt meg ez az állapot?

Csak amíg a táncparketten voltam. A bennem mélyen lévő alapproblémát nem oldotta fel, ugyanakkor segített abban, hogy ismeretlen lányokat is fel merjek kérni táncolni. A világos keretek, amik között tánc közben mozogtunk, biztonságot adtak a számomra. A tánclépések, a vezető-követő felállás (ami nem alá- és fölérendeltségi viszonyt jelent!), a zene adta stílus, az ütem mind növelték a stabilitásomat. Sokkal bátrabban tudtam megnyilvánulni abban a közegben. Néha olyan mértékben fel tudtam oldódni, hogy alkoholt sem kellett innom a bárpulton való táncoláshoz. De az ilyen történeteket (nyugalom, nincs sok :)) talán egy másik blogban írom meg. 

Majd rendszerint elkezdődött az új esztendő és az újévi fogadalmak be nem tartása...

Mi történt?

Hát igen.

Január elején mindig lelkes voltam. Lelki szemeim előtt ott volt az áhított cél. Fejben már elértem, és minden rendben volt. 

A végrehajtás viszont valahogy mindig elmaradt.

Amint elém állt ugyanaz a helyzet, rendre a régi nóta szólt.  

Gyerekként nem akaródzott leülni a könyvek elé, hogy mélyítsem a tudásom. 

Nem álltam ki magamért a helyzetekben, amik szinte ugyanazok voltak, mint régen.

A táncon kívül nem nagyon mertem kezdeményezni a lányoknál. Azért előfordult olyan, hogy kulturáltan megszólítottam egy lányt a metrón - vele öt évig voltunk együtt. De ez csak egy kivétel volt a sok elszalasztott lehetőség közül.

Miért nem?

Mi az, ami fogva tart?

Ezek a be nem tartott újévi fogadalmak, el nem ért célok folyamatosan lökdöstek abba az irányba, hogy keressem a megoldást erre az egy helyben toporgásra. Próbálkoztam  önfejlesztést segítő könyvekkel, amik azt mutatták meg nekem, amit addig is tudtam: hogy lehet másként is, mint addig volt. Jártam pszichológushoz, coach-hoz. Hálás vagyok nekik, mert segítettek kívülről, egy objektívebb nézőpontból rálátni a dolgaimra. 

Én azonban azt éreztem, hogy még mélyebbre kell ásnom a megoldásért. Ezért elkezdtem hatha jógázni, kundalini jógával próbáltam megtapasztalni a kundalini erejét. 

Sőt, argentin tangó táncosként tánc közben elkezdtem érezni egy mélyebb kapcsolódást a táncpartnereimmel - különleges  összeolvadásként éltem ezt meg. Különösen zárt tartásban tudtam jobban belemerülni ebbe a tapasztalásba, amikor a táncosok mellkasa összeér. Akkori táncpartneremmel együtt éltük ezt meg. Ezt meg is beszéltük, és úgy döntöttünk, hogy  erre a kapcsolódásra építjük fel a táncunkat. El is neveztük ezt Tangójógának, és elkezdtük kutatni ennek mélységeit.

Fontos lépés volt ez az életemben. Elkezdtem belülről, mégis egy objektív nézőpontból megfigyelni  és megismerni a bennem zajló folyamatokat. Jógatanárhoz jártunk, hogy jobban megismerjük a csakrákat, a kundalini energiát. Akkor már volt kundalini jóga Budapesten, jártunk különböző jógaórákra, jógatanfolyamokra, hogy jobban értsük a test működését, az energiaáramlást. Még a csakrák megnyitása is eszembe jutott mint további fejlődési lehetőség, de erről hála Istennek időben letettem.

Ezzel párhuzamosan hazai és külföldi tangó workshopokon vettünk részt. Bécsbe jártunk, hogy a tánctechnikában is fejlődjünk. Amikor már jobban belemélyedtünk, tartottunk itthon egy hétvégi Tangójóga kezdőknek workshopot. 

Ám az ígéretes kezdet után valahogy mégis megállt a fejlődésünk. Éreztem, hogy még nem találtam meg azt az utat, ami a végső megoldást jelentené arra a problémára, hogy  miért nem érem el igazán a céljaimat, amiket óév végén kitűzök magamnak. Egy idő után már le is szoktam arról, hogy kitűzzek ilyesmiket, mert a tapasztalatom az volt, hogy úgysem érem el őket. Akkor meg minek? 

Szerencsére nem tettem le teljesen arról, hogy fejlődjek a céljaim megvalósításában, hiszen életemnek volt olyan része, ahol kézzel fogható visszajelzést kaptam arról, hogy milyen az, amikor valami sikerül. Ez a terület a sport volt. Mindig szerettem mozogni. Atletizáltam, futottam, felnőtt fejjel a tűzoltósport lett a fő csapásirányom a mozgás területén. Szépen jöttek a helyezések, érmek, kupák, amik visszajelezték nekem, hogy a célok bizony elérhetőek. 

A megoldás

Most már látom, hogy ahogy megismerkedtem a különböző jógairányzatokkal, tudat alatt a mesteremet kerestem. Amikor először találkoztam vele, rögtön mélyen éreztem, hogy az az én utam, amit ő képvisel. Ő Balázs Valéria Anamé. Anamé órarendje alapján az ő jógastúdiójába kezdtem el járni rendszeresen. 

Az első blogbejegyzésemben, melynek címe Boldogság és fejlődés a gyakorlatban, részletesen írtam arról, milyen volt az első találkozásom Balázs Valériával (akkor még nem hallottam a másik nevéről, Anaméról). 

Ahogy szorgalmasan gyakoroltam és haladtam előre az Anamé Program gyakorlataival, úgy vált egyre világosabbá bennem, hogy ezekkel az energiagyakorlatokkal pont arra tudok hatni, ami a problémáim gyökere, ami megakadályozta a kiteljesedésemet többek között úgy, hogy nem hagyta végrehajtani az újévi fogadalmaimat. Folyamatosan lenyomtak. A csakrák tisztítása és töltése, vagyis az energiaközpontok optimális működésének a beállítása volt a megoldás. 

Ez így leírva egy mondatban nem tűnik nehéznek. Viszont a csakratisztítás kitartást kíván mindenkitől. A tapasztalatom az, hogy a rendszeresség döntő jelentőségű. Így lehet elérni egy olyan magasabb energiaszintet az Anamé Program hatásaként, ami segít abban, hogy elérjük az áhított célt. 

Ezt világítja meg Anamé véleménye is az egyik blogbejegyzésében, amiből most idézek, és utána az én tapasztalataim következnek.

“Negyedik fázis: Anamé életmódprogram, vagyis élet egy magasabb energiaszinten

Hogyan gyakorolj otthon? Ez egy nagyon jó kérdés. Biztos jártál már úgy, hogy este tizenegykor beesel az ágyba és rájössz, hogy tulajdonképpen reggel óta készülsz arra, hogy elvégezd a jógagyakorlataidat, de mindig közbejött valami. És a legrosszabb az, hogy ez a halogatás az egész napodra rányomta a bélyegét. Olyan bűntudattal etted napközben a disznótorost, mintha maga a jóga szellemisége állt volna a hátad mögött, és nézte volna ki a szádból a falatot. És csak azért fojtottad le a végén a sütikével, mert tele hassal úgysem állhattál volna neki a csakratisztító gyakorlataidnak.

Így aztán még tovább kellett várnod, hogy elkezdd a Karma Killer jóga gyakorlataidat, majd belső vívódásaid közepette azt vetted észre, hogy közben eljött az este. És eljutottál addig a pontig, amikor már bűntudattal nézted a sorozatodat, miközben fél szemmel magadat vizualizáltad jógapózokban a szőnyegen, a tévézés jó érzését pedig megzavarta az, hogy közben elképzelted azt a jó érzést, hogy már túl vagy a gyakorlásodon, ma is tettél valamit magadért.

Ha te még nem is jártál így soha, akkor biztos ismersz valakit, aki igen :)

Van egy olyan elmélet, hogy egy szokás kialakításához 21 napra van szükség, egy új életmód kialakításához pedig 90 napra. Bár a jóga útján egyetlen lépés sem vész kárba, mégis a rendszeresség hozza meg az igazi eredményt. Nekem, Balázs Valéria Anaménak az a tapasztalatom, hogy segít, ha a gyakorlás beépül az életembe, és rendszeres, jól értelmezhető, tervezhető részét képezi. Egy olyan elemet, ami változatlan, amire számíthatok és támaszkodhatom, ha a hullámok összecsapnak a fejem felett. Támogató, ha nagyjából ugyanabban az időben, a lakásban kb. ugyanazon a helyen minden nap, kihagyás nélkül elvégzem a Karma Killer jóga gyakorlataimat, így nem kell rögtönöznöm ezen a téren, ezért a szó jó értelmében rutinná válik. 

A fogak és a csakrák tisztítása

A rutin általában negatív kifejezés, mert sokszor valami nagyon unalmas és fantáziátlan dolgot jelöl. Pedig te is kialakítottál már rutint az életedben, ebben egészen biztos vagyok. Tuti, hogy szoktál fogat mosni. Ez tudatos döntés, amihez nap mint nap tartod magad. Biztos, hogy volt egy pont az életedben, amikor döntést hoztál a fogmosással kapcsolatban. Felmérted azt a szociális normát, hogy a társadalmunk jobban díjazza a teljes fogsort, mint a fogak hiányát. Ha megnézed a sikeres embereket, akkor nagy százalékban van foguk. Ez motiváló példa, hiszen mindenki szeretne szép és sikeres lenni. És arról még nem is beszéltem, hogy plusz bónuszként meg tudod rágni az ételt, amit eszel. Így, bár a fogmosás unalmas tevékenységnek számít, felmérted az előnyeit, és beillesztetted a napirendedbe.

Ha azt gondolod, hogy a csakrák tisztítása nem hoz annyira látványos eredményt, mint a fogaid tisztítása, akkor tévedsz. Ha azt gondolod, hogy fontos az első benyomás, amikor kivillannak az egészséges fogaink, amikor megszólalunk, akkor igazad van. Ugyanakkor az, hogy szeretetteljes legyen az, amit mondunk a másiknak, amikor kinyitjuk a szánkat, már nagyban függ a csakráink jó állapotától.

A csakrák tisztítása és a Karma Killer jóga gyakorlatok nemcsak a testre hatnak, hanem az egész energiarendszeredre, vagyis a személyes teredre is. Igen, arra a térre, ami körülvesz. A személyes tered energetikai állapotát nem elvont dologként kell elképzelned! Annyira meghatározó, hogy a hétköznapi életünkben is figyelünk rá. A mindennapokban ezt kisugárzásnak nevezzük. Mit gondolsz, neked milyen a kisugárzásod? Akkor jó a kisugárzásod, ha ez a tér a tested körül nyugodt, tiszta, fényes és szeretetteljes. És biztos nem szeretnéd, hogy feszült, félelemmel teli, szorongó, idegesen vibráló, és lehangolt legyen! Szerintem ideje, hogy felmérjük a jó kisugárzás előnyeit, és beépítsük a jógagyakorlást az életünkbe.”

Javaslom, hogy olvasd el a teljes blogbejegyzést, mert konkrét segítséget nyújt a gyakorlással kapcsolatban a mikor, hol, hogyan, mit kérdésekre is: Hogyan építsd be az Anamé Program Karma Killer jóga gyakorlatait a mindennapjaidba? - Anamé Program életmód (blog.hu)

Kezdő lépéseim az Anamé jógagyakorlatokkal

Amikor elkezdtem járni Anaméhoz jógaórákra, még egyedül ő tartott csoportos órákat. Hetente egyszer tudtam eljutni ezekre a foglalkozásokra. Hamar nyilvánvaló lett számomra, hogy a szívcsakrámmal kell kezdetben többet foglalkoznom, ugyanis Anamétól rendre megkaptam a stresszoldás teniszlabdával nevű gyakorlatot. Ez egy ingyenes, bárki által végezhető gyakorlat, amit megtalálsz Anamé Youtube-csatornáján. Érdemes kipróbálnod: Stresszoldás teniszlabdával - Anamé Program - YouTube

Stresszoldás teniszlabdával

Beszereztem hát egy teniszlabdát, és elkezdtem otthon gyakorolni. Először napszaktól függetlenül végeztem. Egyrészt akkor, amikor feszültséget éreztem a mellkasomban, másrészt amikor eszembe jutott. Egy Idő után észrevettem, hogy ha esténként lefekvés előtt végzem a gyakorlatot, akkor könnyebben alszom el. Az egész nap felgyűlt feszültség kioldódása annyira megnyugtatóan lelazítja a testet, a szívet és lecsendesíti az elmét, hogy könnyebb és mélyebb, kielégítőbb alváshoz vezet. 

Kipróbáltam akkor is, amikor éjszaka értem haza egy egész estés tánc után, hullafáradtan. Ilyenkor az alváshoz már nem kellett segítség, de a szívem lecsendesítéséhez igen. Erre csak később jöttem rá. Eleinte csak azt éreztem, hogy jót tesz nekem, ha táncest után csinálom a gyakorlatot (néha bele is aludtam, de az is teljesen rendben volt). Már egy-két éve csináltam ezt a teniszlabdás stresszoldó gyakorlatot, amikor megéreztem, hogy a táncesteken létrejött szívcsakrás kapcsolatok lenyomatát lélegzem ki magamból. Tangó közben (és szerintem a többi társastáncnál is) jó esetben a táncosok szíve energetikailag összekapcsolódik, ezzel öntudatlanul is hatnak egymásra. Azt  tapasztaltam, hogy éjjel, amikor hazaértem, mintha túl sok minden lett volna a szívemben. Jól esett kitisztítani  lefekvés előtt. 

Ez egy olyan gyakorlat, amit mindenkinek javaslok. A jógalégzés ebben a gyakorlatban a mellkast, a szívcsakrát feszültségmentesíti. Bármikor, ha feszültséget érzel a szívedben, érdemes csinálni napszaktól függetlenül. Nagyon támogatja a kiegyensúlyozottságot, a lelki békét. Este mindig segít letenni a nap történéseit, segíti a jó alvást.

Egyéni gyakorlatsorok

Később már kaptam egyéni gyakorlatsorokat is. Ezek nagyon sokat lendítettek a fejlődésemen. Nagyon szerettem bennük, hogy teljesen rám voltak szabva. Az aktuális energiamintázatom alapján megkomponált remekművek voltak. Pont ott és pont úgy hatottak, ahol és ahogy kellett. A túlfeszülést kiengedték, az alulműködésnél pedig töltöttek. Amint tudtam, megtámogattam a fejlődésemet csakratisztító és csakratöltő karkötőkkel is. Ezek rajtam voltak gyakorlás közben is.

Eleinte ezeket a gyakorlatsorokat akkor végeztem, amikor volt szabadidőm, a nap bármely szakában. Ahogy egyre jobban megéreztem, felismertem a fontosságukat, úgy kerültek előrébb a napirendem összeállításában. Lassan a gyakorláshoz igazítottam a többi tennivalót. Az étkezés volt az egyik legfontosabb dolog, amit össze kellett hangolnom a gyakorlással. Fontos ugyanis, hogy ne legyen tele a hasad gyakorláskor, de ne is legyél éhes. Egy idő után sikerült mindig a megfelelő hosszúságú szünetet  beiktatnom az étkezésem és a gyakorlásom közé. 

Voltak gyakorlatsorok, amiket jobban esett reggel végezni, és volt, amit este. A különbség az volt köztük, hogy amiben hangsúlyosabb volt a töltés, azt inkább reggel/délelőtt volt jobb végezni, ami pedig inkább tisztító hatású volt, azt inkább délután/este. 

Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen az, ha más, nem megszokott környezetben végzem a gyakorlataimat - ezek nyitott, kültéri helyszínek voltak. Mivel rendszeresen futottam, adta magát a dolog, hogy futás közben is csináljam őket. Természetesen akkor, amikor megálltam, általában féltávnál, ahol visszafordultam. Ott gimnasztika után végeztem a gyakorlataimat, persze csak álló és/vagy guggoló testhelyzetben. Jól esett csinálni őket. Teljesen beépültek a futásomba.

Szabadon végezhető gyakorlatok

Ezek azok az ingyenes otthoni gyakorlatok, amik elérhetők a az Anamé Program honlapján is, itt: Ingyenes otthoni gyakorlatok (anameprogram.com)

Ezeket is végeztem a szabadban, akár futás, akár kirándulás közben. Ezeknél éreztem viszont először azt, amit később az összes gyakorlatnál: zárt térben, szobában, teremben sűrűbb az energia. Jó dolog a szabadban gyakorolni, de zárt térben erősebb a hatása. 

A test, lélek, szellem, egység és meditáció gyakorlatot reggel szoktam csinálni, mert jól felébresztik, felfrissítik az egész energetikai rendszeremet, az egész testemet. Ha van rá időm, akkor napközben, akár este is végzem őket, de a napirendemben reggelre építettem be, nekem ez vált be - ezt ajánlom neked is.

Rendszeresség

Főleg az első időkben nehezebben tudtam elkezdeni a gyakorlatokat, volt, amikor kimaradt a gyakorlás. Akkor találtam meg  a helyét az életemben, a napi időbeosztásomban, amikor sikerült megértenem a fontosságát. Annyira beépült az életembe, hogy nem is tudom nélküle elképzelni a napomat. Ha kevés időm van, az sem baj. Legfeljebb kevesebb ideig csinálom a gyakorlatokat, de minden nap csinálom. Azt tapasztalom, hogy így folyamatosan tudok fejlődni, előrelépni.

Kívánom neked, kedves olvasóm, hogy te is be tudd építeni a napi rutinodba a rendszeres gyakorlást! Ha még sosem csináltad az Anamé Program gyakorlatait, akkor a honlapunkon meg tudod nézni, ki tudod próbálni őket. 

Ha tetszett ez a poszt, kérlek oszd meg, jusson el másokhoz is! Kérlek, írd meg azt is, hogy miről szeretnél olvasni! Várom a kérdéseidet, hozzászólásaidat!

A következő blogbejegyzésemben adok majd néhány tippet arra, hogy hogyan tudod a gyakorlást beilleszteni a hétköznapjaidba. Tarts velem!

Köszönöm megtisztelő figyelmed!

Szeretettel

Laci

Ebben a blogbejegyzésben szó lesz azokról a karácsonyokról, amiket megéltem a gyermekként, ifjúként és természetesen a felnőtt éveimben. Történetekkel, tanulságokkal, különleges esetekkel.

Köszöntelek, kedves olvasó!

Mit jelent számomra a karácsony?

Sokáig tartott, mire igazán át tudtam érezni a karácsony jelentését. (Most azzal áltatom magam, hogy már tudom.) A különböző életszakaszok természetesen más-más megvilágításba helyezik ezt az ünnepet (is), ugyanakkor önelemzésem számomra azt mutatja, hogy ez a fejlődés az energiarendszerem változásával történt meg és történik most is. Először is pár szóban arról, mi is az az energiarendszer.

Jóga kezdőknek

Az energiaközpontok, vagyis a csakrák, valamint a hozzájuk tartozó energiavezetékek tisztítása és erősítése az út, tapasztalatom szerint, ami segít megismerni a valóságot. Ahogy haladok előre az energiarendszerem tisztításában és erősítésében az Anamé jógagyakorlatok rendszeres végzése által, úgy tisztul folyamatosan a világ körülöttem. A különböző dolgokról leesik az az “álarc”, amit én magam tettem rájuk saját tévhiteimmel, elképzeléseimmel és csupán csak azzal, hogy kivetítettem rájuk olyan tulajdonságokat, amikkel nem is rendelkeztek. Az igazságnak, a valóságnak a letisztulása, kifényesedése akkor tud megjelenni, ha a megfigyelőt, vagyis magunkat, nem befolyásolnak saját félelmeink, szorongásaink, fájdalmaink, vágyaink, azaz energetikai elakadásaink. Tévhit, hogy a csakrák megnyitása ezt segíti. Sőt, ellenkezőleg. A megnyitás által ugyanis hirtelen minden energetikai elakadás, probléma egyszerre ömlik ki, amit viszont a test, a lélek, és a szellem, tehát az ember, nagyon nehezen képes, ha egyáltalán el tud, viselni. Én képzett Anamé Program oktató vagyok sok éves tapasztalattal, így belülről látom, hogy az Anamé Program sosem dolgozott a csakrák megnyitásával. A mi jógagyakorlataink a csakrák tisztításán alapulnak.

A karácsony ünnepének jelentése, átélése akkor hat igazán, ha képesek vagyunk teljes fényében érzékelni és befogadni a saját megkötöttségeink nélkül. Ahhoz, hogy ezt elérjük, magunkat kell fejlesztenünk. Ez a fejlődés az energiarendszerünk rendbetételével azonos. A tisztítások, erősítések és az optimális működés elérése azonban rendszerességet, kitartást kér tőlünk. 

A saját problémáinkkal való valódi szembenézés nagyon nehéz feladat. A legtöbbször inkább a külső körülményeket okoljuk saját szenvedésünkért. Tudatosan szinte felfoghatatlan, milyen sok és nehéz rendbe tenni való dolog lakozik bennünk a mélyben. Néha-néha egy-egy a felszínre jön, megmutatja magát, például, ha fájdalom jelenik meg a szívünkben. Akár valamilyen okkal, ez lehet egy szerettünk elvesztése, ami már rég történt, vagy akár ok nélkül, szinte a semmiből megszületve. Nagy lehetőség rejlik az ilyen helyzetben. Annak a lehetősége, hogy végre felismerjük és el is fogadjuk: a bennünk megszülető érzés a belső világunk terméke, még akkor is, ha egy külső tényező volt a katalizátora. Ha ez világossá válik számunkra, akkor ez már fél siker. Ilyenkor leoldódik rólunk az a tévhit, hogy a körülmények foglyai vagyunk. Saját tapasztalatom mutatja, hogy ez nem megy egyik percről a másikra.

Ez a felismerés szépen lassan kristályosodik ki. Nálam idővel elért egy olyan pontot, hogy a tettek mezejére léptem, és elkezdtem keresni a megszabadulást ezektől a bilincsektől. Ennek részletes leírását első, bemutatkozó blogbejegyzésemben olvashatod. Ott azt mutatom be, hogy hogyan jutottam el a “majd fejben megoldom” káprázatától a valós megoldást nyújtó út mesterem, Balázs Valéria Anamé megtalálásáig. Az ő által létrehozott Anamé Program gyakorlatai, jógalégzése, hanganyagai, csakravizei, csakratisztító és -töltő karkötői, csakraenergatizáló kristályai és könyvei mind azt szolgálják, hogy csakratisztítással minél több megkötés kitisztuljon az életünkből. Ezek a kötések okozzák a félelmeket, fájdalmakat, gátakat, vágyakat, és mindent, amitől a világot, a valóságot nem érzékeljük úgy, ahogy van.

Rendszeres gyakorlás

Anamé véleménye, hogy a fejlődés kulcsa a rendszeresség. Színről színre, rétegről rétegre lehet csak haladni. Így szépen, biztonságosan kitisztíthatók még az olyan mélyben gyökerező félelmek is, amik addig folyamatosan megkeserítették az életet. 

Ez más okból is fontos. A fizikai testünk (amit hétköznapi értelemben testnek nevezünk) az energiatestünkre épül rá. Az Anamé Program segítségével a változást az energiatestben hozzuk létre ott, ahol a problémák vannak (az energiaközpontokban, másnéven csakrákban), az energiatestben létrejött változást pedig kénytelen lekövetni a fizikai test is. Mivel az anyag lassú, ezért idő kell a fejlődéshez. Fontos, hogy apránként, időt adjunk a testnek ahhoz, hogy le tudja követni a változást. Ez a változás hozta el számomra a karácsony átértékelődését is. 

Gyermekkorom karácsonyai

Családunk nem volt templomba járó, de kifejezetten ateista sem. Szüleim meg voltak keresztelve, ahogy nővérem és én is. Azon kívül, hogy volt otthon Biblia és karácsony szenteste elénekeltük a Mennyből az angyalt a karácsonyfánál ajándékosztás előtt, nem beszéltünk a karácsony lényegéről. Tizenéves koromban néha a szomszéd gyerekekkel, felnőttekkel elmentünk az éjféli misére, de az engem nem fogott meg, nem éreztem át. 

Természetesen, mint minden gyereknek, a karácsony nekem is az ajándékozást jelentette, az volt fókuszban azokban az években. Ez volt a karácsony lényege számomra. Az izgalmas időszak már november végétől kezdődött, amikor közeledett a Mikulás napja, és jó esetben már az első hó is leesett.

A hó borította erdő újabb játéklehetőségeket nyitott meg számunkra. Azokban az években a televízión még csak a Magyar 1, 2 csatorna volt fogható. Ráadásul nálunk, mivel egy hegy lábánál laktunk, még a 2. csatorna is nagyon nehezen jött be, mert csak szobaantennája volt a tévének. A tévézést, bár szerettem, de annyira kevés jó műsor volt (hétfői adásszünetekkel, ami azt jelentette, hogy aznap nem volt műsorsugárzás), hogy a legtöbb időt még télen is a szabadban töltöttem játékkal. 

Ha volt hó, akkor a szomszéd fiúval erődítményt építettünk. Mindenki a maga területére egymással szemben, és sokat hógolyóztunk, még sötétedés után is. Hatalmas csaták voltak. Mire vége lett egy-egy ilyen ütközetnek, addigra teljesen átázott a ruhánk kívül-belül egyaránt. 

Megfelelő hóvastagság esetén mentünk a többi utcában lakó gyerekkel szánkózni. Sokszor az utca végébe, mert olyan meredek volt, hogy autók már nem mertek arra járni (amúgy is kevés volt akkor még). Sokszor összekötöttük a szánkókat egymás után, és úgy jöttünk lefelé szlalomban. Egy-két kanyar után az utolsó szánkó annyira kisodródott, hogy a legtöbbször lerepültünk róla. Arra nem emlékszem, hogy sérült volna valaki ilyenkor. És természetesen várt minket az erdő, telis-tele jobbnál jobb szánkópályával és rengeteg fával, amit ki kellett kerülni. Olyan pályák is voltak, amikben még ugrató is volt. Nagyon izgalmas repülni a száguldó szánkón!

 Foci nélkül télen sem tudtunk meg lenni. Az erdei, jó esetben havas, rosszabb esetben sáros futballpályán szinte reggeltől estig rúgtuk a bőrt. Külön élvezet volt, ha nagy hóban vagy lefagyott jeges pályán ment a meccs. Nagyokat nevettünk magunkon és egymáson, ahogy küzdünk a jégen, a hóban, a sárban. 

A gyerekkorom karácsony körüli játékaihoz tartozik még a jégkorong. Nem a klasszikus módján, hanem egy kicsit változtatott formában. Amikor egy kicsit megolvadt a hó, akkor a focipályán nagy tócsák alakultak ki. Újra jöttek a mínusz fokok, és máris lett egy remek jégpálya. Persze nem volt sima a felülete, korcsolyával nehéz volt rajta haladni (Nekem nem is volt, pedig hogy szerettem volna!). Csizmában, sportcipőben, olyan lábbeliben, amit nem kellett félteni, gyerekméretű hokiütővel lőttük a korongot védőfelszerelés nélkül. Nagyon élveztük a játékot, még annak ellenére is, hogy néha bizony bokát, sípcsontot talált a meglőtt korong, és az nagyon tud fájni.

Szia vágy! Szia félelem!

Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor először tudatosult bennem, hogy valami külön dolog lehet a félelem, ami bennem van. Karácsony környékén egyik délután mentem a szánkómmal az erdő szélén, de már az erdőben lévő pályára, arra számítva, hogy lesz ott még pár gyerek, aki szánkózik. Már kezdett sötétedni. Odaérve tapasztaltam, hogy nincs senki a szánkópályán. A falu szélén lévő utcai lámpák felkapcsolódtak. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Nagy volt a vágy bennem a szánkózáshoz, ugyanakkor nyugtalan érzésem volt amiatt, hogy egyedül vagyok az erdőben és sötétedik. Féltem. 

Ahogy gondolkodtam magamban, hogy mitévő legyek, menjek haza vagy szánkózzak, furcsa dolog történt. Számomra azóta is ismeretlen ok miatt elkezdtem kicsit kívülről figyelni a vágyat és a félelmet. Különleges érzés volt. Akkor nem tudatosult bennem, de ma már látom, hogy olyan érzés volt, mintha nem lenne fogásuk rajtam. Egy rövid időre felszabadultam a nyomásuk alól. Egy kis időre “csak” léteztem. Ott álltam a sötétedő erdőben, amit oly’ jól ismertem és szerettem, éreztem a hideget, hallottam a csendet. A testemnek tökéletes kellékérzete volt. Mintha a testem csak egy része lenne az én egészemnek.

A vágy és a félelem bennem egyrészt olyan, mint két ruha, amik egyszerre vannak rajtam, de mégis különállóak tőlem. Bármikor le- és felvehetők. Két késztetés, mindkettő bennem, de nem vagyok azonos velük. Csak úgy ott vannak. Másrészt olyanok is, mint két kísérő, akik mindig kéznél vannak és folyamatosan irányítani akarnak. 

Pár pillanatig tarthatott ez az állapot. Nagyon békés volt, mélyen megmaradt bennem. Aztán egyre hangosabbá vált a vágy, és egyre hangosabbá vált a félelem is. Végül a szánkózás iránti vágyam győzött, de végig ott volt velem a félelem a sötéttől, az egyedülléttől. Legbelső alapkésztetéseim abban “egyeztek meg”, hogy tízszer lecsúszom a pályán és utána megyek haza. Így is történt. A szánkózás alatt végig féltem. Próbáltam félretenni, ahogy korábban érzékeltem, és a hatósugarán kívülre kerülni, de nem sikerült. Hazafelé menet már annyira megerősödött a félelem érzése, hogy azt kívántam, bárcsak el se indultam volna. Otthon anyámtól persze megkaptam a beosztásomat, hogy sötétben jövök haza az erdőből, a szánkózásból.

A karácsonyok fénye gyermekkoromban

Mint korábban írtam, nem ismertem a karácsony fontosságát akkor még. Tudtam, hogy Jézus születéséről, a megváltóról szól, de számomra inkább az otthon melege, a sütik, az ajándékok jelentették az ünnepet. 

Nagyon szerettem, hogy a fa feldíszítésétől kezdve több napon keresztül nem kapcsoltuk le a fényfüzért a fán. A lépcsőház ebédlő részében volt a fa az asztalon, és nagyon szívmelengető volt számomra esténként. ahogy a karácsonyfa ragyog. Tényleg éreztem, hogy fényt hoz az életünkbe.

Ami leginkább megmaradt bennem, az az, hogy végre meleg van az egész házban. Sokáig fával tüzeltünk, cserépkályhák voltak a szobákban. Ha fűtöttél már ilyennel. akkor tudod, hogy ez a típusú kályha hosszan elnyújtva adja le az elégett fa hőjét, ugyanakkor mégis van a szobának egy túl hideg és túl meleg állapota attól függően, hogy éppen milyen hőmérsékletű maga a cserépkályha. Karácsony napjaiban nem egyszer fűtöttünk be a kályhákba, hanem folyamatosan pótoltuk az elégett fát. Ez azért is kellett, mert a lépcsőházban, ahol az ebédlő is volt, nem volt fűtőtest abban az időben. Az egész házat elárasztotta a jó meleg. Jaj, nagyon szerettem!

Az otthoni légkör is melegebbé vált ilyenkor. Szüleim is nyugodtabbak voltak. Valahogy oldottabbá vált minden. Közelebb kerültünk egymáshoz. Kellett is, mert alapvetően elég rideg volt otthon a légkör. Ez nem a szüleim hibája, egyszerűen hozták magukkal az örökölt mintát.

Már így felnőtt fejjel, keresve az utamat, volt idő, amikor a kundalini energiájára hittem azt, hogy mindenre, így erre a családi ridegségre is gyógymód lesz. A jóga Budapesten eléggé elterjedt volt. Érdekes módon akkor valahogy mégsem vitt rá a lelkem, hogy elmenjek egy kundalini jógaórára. Ma már tudom, tévedésben voltam. A családi örökség feldolgozása, pláne ha mindkét oldalról ugyanazt kapod, munkát, kitartást, időt igényel, és egy magasabb szintű energia kell hozzá. De erről majd később.

A karácsonyi ajándékok felkutatása a szenteste előtti napokban és hetekben nagyon izgalmas elfoglaltság volt számomra. Persze mindezt úgy, hogy a család ne vegye észre. Szerintem biztos észrevették, de nem szóltak. Sajnos már nem tudom megkérdezni tőlük, hogy így volt-e. Valószínűleg igen, mert ritkán találtam meg az ajándékokat. Talán a szomszédot kérték meg, hogy segítsen. 

Érdekes, ahogy írom ezt a blogbejegyzést, sorra adják egymásnak a kilincset a történetek, és jönnek fel megmutatva magukat, hogy “Én is itt vagyok! Engem is mesélj el!”. Egyik ilyen történet még egy-két hónappal karácsony előtt történt gyerekkoromban. Már beszélgettünk a családban, hogy ki mit szeretne kapni a Jézuskától. Anyám megkérdezte tőlem, mit szólnék egy szép (ha jól emlékszem) pulóverhez. Igen, szerettem volna egy új ruhát, de nagyon szerettem volna egy játékot is (arra már nem emlékszem, milyet). Szűkösen éltünk, a kettő egyszerre szóba se jöhetett. Magamban úgy gondolkodtam, hogy előbb vagy utóbb a ruhát meg kell venni, mert a régi már kicsi, a játékot viszont most kell kérnem, mert azt nem fogom megkapni később. Így a játékot választottam, de éreztem, hogy anyám jobban szerette volna, ha a ruhát választom. Végül a játékot kaptam karácsonyra. Hogy ruhát mikor kaptam utána, arra nem emlékszem.

Ifjúkorom karácsonyai

Ahogy lassan (idősek szerint mindig gyorsan) felcseperedtem, és már a felnőtt dolgok érdekeltek, fakóbbakká váltak számomra a karácsonyok. Ez azért is lehet, mert kerestem az utamat, bizonytalan voltam. Tanultam szakmát (szűcs), dolgoztam is benne, de nem éreztem az enyémnek. Szerettem volna kirepülni a családi fészekből, de nem tudtam volna eltartani magamat, annyira keveset kerestem. 

Felnőtt fejjel

Fiatal felnőtt voltam, amikor anyu meghalt. Veszteségeimről részletesen írtam az ezt megelőző blogbejegyzésemben. Az a karácsony, amiben felcseperedtem, a múlté lett. 

A karácsonyokat hol apunál, hol nővérem családjával töltöttem, hol (ha éppen volt) barátnőm családjával. 

Táncos karácsonyok

Már írtam korábbi posztomban, hogy szeretek táncolni. Standard és latin táncokat, mindenféle társastáncot. A szenvedélyem az argentin tangó volt. Karácsony és szilveszter között rendezik mindig (most a járvány miatt nem lesz) a Karácsonyi Tangóbált. Több ilyenen is részt vettem, szépen, kiöltözve ahogy kell.

Volt egy nekem nagyon kedves szokás: a bál előtti hetekben, napokban fel lehetett iratkozni egymás táncrendjébe. Ez azt jelentette, hogy a bál egy meghatározott részében (ha jól emlékszem 22-24 óráig) le volt írva, milyen zenék lesznek játszva a lemezlovas, vagy ha élőzene volt, akkor a zenekar részéről. Általában három szám volt azonos stílusban, majd utána egy másik. A táncosok megbeszélték a bál előtt, hogy melyik három számot szeretnék együtt táncolni, és ezt felírták a legyező formájú belépőjükre, amin a táncrendjüket lehetett rögzíteni. Ezután már csak találkozniuk kellett a táncparketten a megbeszélt zenénél.

Imádtam, nagyon izgalmas volt! Már a bál előtt tervezni, hogy kivel melyik tandára (ez a neve a három számnak) szeretnék táncolni, és velük minél hamarabb egyeztetni ezt, nehogy egy másik táncos elhappolja őket előlem. 

Már ebben a tervezési, megbeszélési időszakban lehetett érezni a szívből való kapcsolódást, ahogy egymásnak örülünk és már várjuk a közös táncot, a bálon pedig végre megtörtént a beteljesülése a kapcsolódásnak. Nekem sokat segített abban, hogy jobban tudjak szívvel kapcsolódni. Felért egy jógatanfolyammal.

A karácsony fénye

Ami fontos, hogy a karácsony egyre jobban elkezdett a szeretetről szólni az életemben. Az ajándékok egyre hátrébb szorultak, jelképesek lettek, végül már szinte megszűntek. Ez azzal is járt, hogy egyre fényesebekké váltak számomra a karácsonyok. Az ajándéktárgyak elnehezítő nyomásának helyét átvette a szívbéli kapcsolódás szeretetteljes fénye. 

Ahhoz, hogy ezt elérjem, nekem kellett fejlődnöm. Amíg a külső dolgoktól vártam a karácsony hangulatát, addig ki voltam szolgáltatva a körülményeknek. Természetesen jó érzés most is kicsinosítani a lakást az ünnepre, feldíszíteni a fenyőfát, finomságokat készíteni és enni ezekben a napokban. Ezek mind segíteni tudnak abban, hogy a karácsonyt még mélyebben átéljem. De a lényegét felfogni, megérteni csak a minél tisztább test, lélek és szellem egységével lehet.

A mélyben, az energiarendszeremben vannak azok a dolgok, amelyek meghatározzák egész életemet. Nagy szerencse, hogy kezemben az eszköz az energiatestem tisztításához, erősítéséhez, fejlesztéséhez. Ez az Anamé program.

Anamé órarendjéből kiválasztva a szívedet hívó jógaórát, megtisztulhatsz azoktól a korlátoktól, amelyek akadályozzák benned a karácsony fényét. Bár most, a poszt írásakor a járvány miatt a jógastúdióban személyesen nem lehet részt venni órán, de az online, interneten keresztül zajló órák ugyanolyan hatásosak, akár csoportos, akár egyéni óráról van szó. A fizikai távolság nem egyenlő az energetikai távolsággal. Bátorítalak kedves olvasóm, hogy indulj el te is ezen az úton, amin én 2007 óta járok!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a blogbejegyzésemet! Ha van kérdésed a írásommal kapcsolatosan, akkor ezt a kommentszekcióban meg tudod tenni. Ha tetszett az írás, akkor pedig kérlek, oszd meg másokkal is!

Következő posztomban az újévi fogadalmaimról és a fejlődés sarokkövéről, a gyakorlásról lesz szó. Érdekes, igaz történetekkel várlak majd.

Szeretettel,

Laci

Üdvözöllek kedves olvasó!

Nehéz témát választottam ehhez a blogbejegyzéshez. Olyan szívbemarkolót, ami idővel mindenkit érint. Ez pedig szeretteink elvesztése, elengedése, a gyász…

Most is azt írom, ami megtörtént, amit átéltem, amit tapasztaltam.

Tudom. Túl fájdalmas, túl nehéz, túl sokszor kell átélnünk. És oly sokan megírták már - akár a tudomány felől megközelítve, akár az embert, akár az Istent állítva középpontba.

Én az egyik táborhoz sem tartozom. Saját megélt tapasztalataimon keresztül mutatom be azt a folyamatot, amin átmentem, feltárva annak mélységeit és magasságait is. 

Ugyanakkor ne egy szokványos leírásra számíts, mert olyan segítség volt és van mellettem ebben (is), ami túlmutat azon, amit hétköznapi emberként könnyű lenne megérteni. Mégis van. Mégis működik. Mégis segít. Akár hiszünk benne, akár nem. Olyan valósága ez az életnek, a létnek, amiért csak ki kell nyújtanunk a karunkat, csak be kell fogadnunk és már segít. Ez az Anamé Program.

Kimondhatatlanul szerencsésnek érzem magam, hogy találkozhattam ezzel a módszerrel. Ennek megalkotója és egyben a mesterem is Balázs Valéria Anamé. Hálás vagyok, hogy oktatóként én is részese lehetek az egész Anamé csapattal együtt annak a küldetésnek, ami arra hivatott, hogy csökkenjen a szenvedés a világban. És mindez nagyon gyakorlatiasan, a valóság talaján állva. Megemelve és kiteljesedésre serkentve mindenki életét, aki kapcsolatba kerül ezzel a módszerrel. Ez a jóga kezdőknek, haladóknak, gyakorlatilag mindenkinek ajánlható. Az Anamé jógagyakorlatok ugyanis a testünket felépítő energiarendszer törvényszerűségeit használják a csakrák tisztításához. 

Néhány szó a csakrákról

Ezek az energiaközpontok a fizikai test mentén helyezkednek el egymás fölött. Minden csakrához tartoznak életterületek, és a hét fő energiaközpont lefedi életünk egészét. A gyökércsakra például a legalsó energiaközpont. A gerinc aljától, a farokcsigolyától egészen a talpak aljáig tart a testsávja. A gyökércsakrában azok a legalapvetőbb késztetéseink vannak, amik az anyaghoz kötnek. Életünk megvédése, ősi félelmek (pl. a sötéttől), a túlélés ösztöne. Itt van a bőségtudat is. Ennek állapotától függ, hogy mennyire tudjuk megvetni a lábunkat a földön, hogyan kapcsolódunk  pénzhez. Ez a csakra felel az őseinkhez, a gyökereinkhez való viszonyunkért is. És ez lesz nagyon fontos a veszteségek feldolgozásánál is. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen volt a kapcsolatunk azzal, akit elveszítettünk. Ebben a csakrában található a kundalini energia. (Sőt, van olyan jógairányzat is, amit kundalini jógának hívnak.)

Erről a sokak számára misztikus energiáról írt Anamé közérthetően a blogjában, amit ezen a linken találsz:

https://anameprogrameletmod.blog.hu/2020/10/28/kundaini-ero-es-az-aname-programl

Családi gyökerek

A korábbi, harmadik blogbejegyzésemben már részletesen írtam a Kárpát-medencére jellemző, kusza családi gyökereimről. Itt most nem akarom ismételni magamat. 

(Korábbi blog bejegyzéseimet itt találod: https://fejlodesanameprogram.blog.hu/)

A lényeg, hogy a történelem viharai nem kímélték a családot. Sok veszteség ért minket. Csakratisztítás nélkül nem tudnék most ezekről írni, így kitárulkozni. 

A négy nagyszülőm közül csak eggyel volt szerencsém személyesen találkozni. A többiek már mind meghaltak, mire én megszülettem. Egyedül az anyai nagyapám volt az, akit ugyan nagyon ritkán, de láttam. Azok is rideg, távolságtartó találkozások voltak, mert édesanyám nem volt jó viszonyban az apjával. Élve utoljára 13 éves koromban találkoztam vele, majd legközelebb az ő temetésére kísértem el a szüleimet 22 éves korom körül. Azon kívül, hogy éreztem anyám fájdalmát, nem érintett meg nagyapám halála. Számomra nem jelentett lelkileg veszteséget. 

Amikor a veszteséget még természetesen kezeljük. 

Vagy nem?

Igen, ez a gyermekkor.

Korábbi blogposztjaimban már említettem, hogy erdő mellett, kertes házikós környéken nőttem fel. Volt helye a jószágnak a ház körül. Nekünk is volt hol kutyánk, hol macskánk. Mindig csak egy. Mint a legtöbb gyerek, én is nagyon szerettem az állatokat. Ez ma is jellemző rám. 

Valahogy abban nőttem fel, hogy egyszer csak eltűnnek, nem találkozom többé azokkal az állatokkal, akiket addig nagyon szerettem. Egyiknek sem emlékszem, hogy láttam volna az élettelen testét. A legtöbb esetnél csak a szomszédoktól hallottuk, hogy pl. a macska tetemét megtalálták, elásták. Nem emlékszem a veszteség okozta sírásra, “csak” mellkasi feszültségre, amivel akkor még nem tudtam mit kezdeni. Majd egy idő múlva újabb jószág került a házhoz, akihez lehetett szívben kapcsolódni. 

Ezeknek a veszteségeknek a feldolgozatlansága folyamatosan feszítette a szívemet. Sokáig természetesen erről nem is tudtam. 

Pici koromban volt aztán egy helyes kis kutyánk, őhozzá sokkal jobban kötődtem. Bodri volt a neve, igazi vidéki kevert kutyafajta volt. Puli és foxi vér is csörgedezett az ereiben. Fekete kis kutya volt, ha jól emlékszem, fehér mellénnyel. Együtt focizott velünk gyerekekkel, nagyon játékos volt. Akkoriban még kisebb, eszkábált kerítések voltak a telkek között, így könnyen tudtak mozogni nagyobb területen is az olyan állatok, mint Bodri - nem voltak megkötve. Az én kiskutyám sajnos szeretett csellengeni és incselkedni is, és szerette elcsenni a bejárati ajtók előtt lévő lábbeliket is. Ez pecsételte meg a sorsát. 

A sokadik alkalom után, amikor az egyik szomszéd átjött, hogy Bodri már megint elvitte a kerti csizmáját, a szüleim megelégelték a dolgot. Úgy döntöttek, hogy megszabadulnak a kutyától. Abban az időben még nem voltak kutyamenhelyek (ez a múlt század 70-es éveiben történt) vagy legalábbis nem hallottunk róla. Apám nem akarta megölni a kutyát, ezért inkább fogta, összekötötte a lábait, hogy ne tudjon mozogni, mert így tudta elvinni a motorján messzire, ahol szabadjára engedte. 

Az összekötözött lábú Bodri képe beleégett a szívembe. Apám azt mondta, amikor visszatért, hogy majd befogadja egy juhász, mert neki biztosan kell terelőkutya. Gyerekként persze belemenekült a lelkem ebbe a meseszerű megoldásba. 

A gyermekkor fájó emlékeinek megemelése csakratisztítással

Hogy ez nekem mennyire fájt, milyen súlyos teher volt a szívemben, arra csak akkor láttam rá és akkor sikerült feldolgoznom, amikor eljutottam egy jógatanfolyamra Anamé jógastúdiójába. 

Hétvégi szívcsakratisztító kurzuson vettem részt. Jógalégzéssel dolgoztunk  a mellkas és a szív területén, amikor felugrott az elmémben az összekötözött lábú kutya képe, és vele együtt az a fájdalom, amit akkor éreztem, de nem tudtam, nem mertem kimutatni. Maga a kép és a hozzá tartozó fájdalom nem egy pillanatra jött fel, hanem velem maradt a kurzus végéig. 

Ahogy haladtunk a csakrák tisztításával (hiszen nemcsak a szívcsakrával dolgoztunk, bár az volt fókuszban), az emlékképben lévő fájdalom folyamatosan oldódott. Ez nem egyenlő azzal, hogy folyamatosan csökkent volna. Volt olyan gyakorlat, ahol erősebbnek éreztem a fájdalmat, és volt, ahol gyengébbnek. 

A kurzuson a gyakorlatok tökéletes sorrendisége segítette, hogy ne tudjam zsigeri reflexből, újra elnyomni, elfedni a fájdalmat. A csakrák tisztítása állandóan  felszínen tartotta, folyamatosan dolgozott ezzel az emlékkel. Ahogy haladtunk előre, úgy egyre mélyebb rétegeit fedte fel az összekötözött lábú kutya képe. Ilyenkor azt éreztem, hogy még nagyobb, még erősebb az a fájdalom, ami bennem van. 

A kitartó munka ezzel a fájdalmas emlékkel nemsokára meghozta gyümölcsét. A fájdalom nagy része távozott belőle. Ami maradt, az a kurzus után szépen lassan kitisztult belőlem. Nem volt könnyű ez a tisztulás, de nagyon megérte.

Mi marad utána?

Avagy az Anamé Program valódi mélysége

A kép, a tapasztalat megmaradt, a hozzá kapcsolódó érzelmi töltés viszont kitisztult, megemelődött, átfényesedett, Félreértés ne essék! Én  ma is szomorúnak érzem ezt az emléket, de nem tart fogva! Nincs holt teherként bennem, ami folyamatosan akadályozza, hogy tudjak igazán szívből kapcsolódni! És ez nagyon nagy különbség. 

Az előbbi példa csupán egyike azoknak, amiket eddigi utam során tudati szinten is átéltem, végig tudtam követni. Anamé véleménye az, hogy az Anamé jóga gyakorlatok végzése során sokszor úgy tisztul ki a fájdalmas emlékekből az érzelmi töltet, hogy a folyamat nem emelkedik tudati szintre. A tisztulásnak “csak“ a következménye érzékelhető. Ilyen például, amikor már másként reagálunk ugyanarra az idegesítő dologra. Mássá, emelkedettebbé válunk, és ez tudatosul később.

Így szabadul fel az élet és lesz belőle ÉLET. 

Nehéz az emberi életút. Mindannyian a saját megoldandó feladatainkkal küzdünk, akár akarjuk, akár nem. Kivétel nélkül. Sokáig kellett keresnem a valódi megoldást arra, hogy ne a sors irányítsa az életemet, hanem én a sorsomat. Több utat kipróbáltam, de ilyen mélységű változást, fejlődést csak itt, az Anamé Programban találtam. Végre én alakítom a sorsomat és a sors kénytelen rohanni utánam!

A Bodri kutyás történet mutatja, hogy milyen fájdalmat tud létrehozni egy ilyen veszteség. Na de nézzük meg a veszteség feldolgozását akkor, amikor a fájdalom sokkal nagyobb. Amikor a családunk tagjait veszítjük el.

Anyám halálának feldolgozása

Korábban volt már szó arról, hogy milyen nagy érzelmi sokkal, kitaszítottsággal kezdte az anyám az életét a második világháború idején. Részletesen az ő kálváriájáról a harmadik, szívcsakrámról szóló posztomban olvashatsz. Fontos megérteni az ő életével és az abból következő halálával kapcsolatban, hogy a lelke nem tudta feldolgozni a gyermekkori kitaszítottságot (árvaház), az el nem fogadás traumáját. Így vált depresszióssá, mellé jött menekülésként a magyar átok, az alkoholizmus, majd a vég, amikor önkezével vetett véget az életének és felakasztotta magát...

Abban az időben én és a nővérem is már rég kirepültünk a családi fészekből, de azért hetente, kéthetente meglátogattuk a szüleinket.  Aznap, amikor ez történt, én épp a tűzoltóságon voltam szolgálatban. Napközben szóltak nekem, hogy telefonon keresnek (ez vonalas telefont jelent, mert abban az időben még nem terjedtek el  a mobiltelefonok). Felvettem, és az apám sírva, alig érthetően mondta, hogy menjek haza, mert az anyám felakasztotta magát. Szóltam a parancsnokomnak, aki természetesen elengedett. 

Hazarohantam. 

Otthon apám a házunk előtt várt.

Bementem a házba, és ott volt felakasztva anyám a lépcsőházban. 

Megfogtam a csupasz lábfejét.

Jéghideg volt.

Tudtam, hogy halott.

Leszedtük a kötélről és lefektettük a földre.

Hirtelen minden elvesztette a színét, az értelmét...

Nem tudom mennyi idő kellett nekem ahhoz, hogy el tudjak menni és telefonon értesítsem a nővéremet

Aztán jött  a körzeti orvos, a rendőrség, késő este a hullaszállítók.

Csak azért meséltem el ennyire részletesen, mert szeretném érzékeltetni azt a traumát, ami akkor ért. Akkor úgy éreztem, ez feldolgozhatatlan.

Sokáig nem tudtam erről beszélni sem. Sőt, ha szóba került, akkor azt hazudtam, hogy gyógyíthatatlan betegségben halt meg. Nagyon szégyellni-, takargatnivalónak éreztem, hogy önkezével vetett véget életének. Elárulva, becsapva, megbántva éreztem magam.

Mérhetetlenül fájt. 

Pedig valahol fellélegzés is volt a családnak mert nem tudtunk segíteni neki kiszabadulni a depresszió szorításából. A pszichiáterek sem, a kórház sem.

Szabadulás a veszteség fájdalmának szorításából

Megtanultam együtt élni ezzel az emlékkel. Éreztem, hogy nincs feldolgozva, de elzártam magamban, és amennyire csak lehetett, nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy fel kéne dolgozni, de a hogyanra nem volt válaszomn - egészen addig, amíg nem találkoztam Anaméval. Akkor már elég sok helyen volt jóga Budapesten, mégis valahogy éreztem, hogy az Anamé órarend órái közül kell választanom...  Akkor már tizenhárom éve nem volt köztünk anyám.

A Megbocsátás kurzusa 

Anamé jóga gyakorlatokkal

Elkezdtem rendszeresen járni Anaméhoz jógaórákra. Már az Anamé Program oktatója voltam, amikor egy hétvégi kurzust hirdettek meg az Anamé jógastúdió szervezésében a megbocsátás témájával. Mindig szerettem a hétvégi, nagyobb, több napos jógatanfolyamokat. Szintlépésnek éreztem egy-egy ilyen kurzust. 

Ezeket akkor még Anamé és Gábor tartotta, így azon én is gyakorlóként, “kényelmesen” vehettem részt. A biztonságos, mégis nagyon erős gyakorlatok mindig átmosták az egész energetikai rendszeremet. Ahol kellett, kioldották a feszültséget, ahol kellett, ott töltöttek - de nem a csakrák megnyitásával, hanem azok tisztításával, ez fontos különbség.

Azon a hétvégén három személyt (akár magunkat) vagy dolgot kellett választanunk, akiknek és amiért lehetőségünk volt megbocsátani. Természetesen maga a megbocsátás mindenki irányába nő egy ilyen kurzus segítségével, de sokat segít, ha konkrét, élő kapcsolódáson keresztül történik ez. Az egyik személynek anyámat választottam. 

Több napos kurzus volt. Péntek este több órán keresztül zajlott a csakrák tisztítása, főleg a szívhez és a témához kapcsolódó mély meditációkkal. Szombatra otthoni házi feladatot kaptunk (hogy ez mi volt pontosan, arra most hirtelen nem emlékszem), és vasárnap történt meg a mélyen gyökerező fájdalom végső feloldása, a megbocsátás.

Végre áttörés!

Amikor mély meditációban magam elé kellett képzelnem anyámat, az volt az első jele annak, hogy a halálának feldolgozásában előrelépés történt. Sokkal élőbb volt a kép, mint ahogy korábban emlékeztem rá. Kapcsolat volt a kép és én köztem. Élő kapcsolat! Nagyon felkavaró, ugyanakkor rendkívül fényes volt az egész. Szívem zártsága engedett egy szintet, ami lehetővé tette ezt a kapcsolódást. Érezhetően oldódott a fájdalom, ami bennem volt. 

De ez még nem a teljes megbocsátás volt, mert olyan mélyen volt a seb, hogy akkor még nem tudtam elérni. 

Vannak történetek, fájdalmak, amik annyira mélyen gyökereznek, hogy azok feldolgozásához folyamatos, rendszeres gyakorlás szükséges. Nekem ilyen volt a szeretteim elvesztése. De anyám elvesztése még “csak” az első veszteség volt. Ezt követte aztán 17 évvel később a számomra szinte feldolgozhatatlan év.

2011 a fájdalmak éve

Még ma is, amikor ezt a blogbejegyzést írom, 9 évvel a történtek után, szinte hihetetlen, hogy hogy bírtam ki azokat a mérhetetlen fájdalmakat, amik akkor értek. Akkor már egy éve voltam oktató Anaménál, rendszeresen gyakoroltam, fejlődtem. Csak ez lehet az oka, ami miatt nem őrültem bele azokba a csapásokba, amik akkor történtek.

Apám elvesztése

Apám anyám halála után egy kicsi házba költözött, ahol egyedül élt. Hál’ Istennek elég aktív volt. A kisnyugdíjasok életét élte. Tett-vett a ház körül, eljárt nyugdíjas klubba. A nővéremnek és nekem is jó kapcsolatom volt vele. Legalább hetente beszéltünk telefonon, hetente-kéthetente találkoztunk személyesen is. Ha kétemberes feladat akadt a háza körül, akkor mentem segíteni. Aktív táncos koromban elhívtam a fellépéseimre, és volt olyan év is, amikor ő kért fel engem a nyugdíjas klub báljára fellépőnek, amit szívesen el is vállaltam.

A 73. születésnapjára nővéremmel elterveztük, hogy elmegyünk közösen apámmal ebédelni, ünnepelni, és velünk tart majd a nővérem kisebbik lánya is. Apu beleegyezett. Aznap délelőtt hívtam telefonon többször is, de nem vette fel a telefont. Beszéltem a nővéremmel, de ő se tudta elérni. Összeszedtük magunkat a nővéremmel, a lányával, a volt feleségemmel, és kocsival elmentünk hozzá.

A háza előtt, a kertben találtuk meg fekve, arccal a föld felé. Halott volt. Hívtuk a mentőket, ők is ezt állapították meg. A mentősök azt mondták, nincs szükség arra, hogy kihívjuk a rendőrséget, mert úgy tűnt, nincs idegenkezűségre utaló jel.

A temetés szervezése közben derült ki, hogy újabb boncolásra van szükség, mert mégis felmerült a gyanú, hogy nem természetes halállal halt meg. Ez sajnos be is bizonyosodott.

Apámat meggyilkolták.

Döbbenet volt az egész családon. Őt mindenki jó embernek ismerte. Nem volt haragosa. 

Amikor kiadták a holttestét, végre eltemethettük anyu mellé.

És mindez egy olyan kiélezett időszakban történt, amikor a nővérem az életéért küzdött…

Ugyanabban az évben

Nővérem elvesztése

A nővérem akkor már több éve küzdött rákbetegséggel, és nagyon megrázta őt is apu halála. Folyamatosan támogattam őt a harcában, és közben próbáltam őt kímélni is az apu halálával beállt helyzetben. Azt éreztem, hogy nekem tartanom kell magam, hogy kisebb legyen a teher őrajta. Nagyon nehéz volt.

Végigkísértem az úton. 

Egyre szállt ki belőle az élet.

Végül kórházba került, ahol ha tehettem, naponta kétszer meglátogattam.

Öntudatlanul feküdt, telinyomva fájdalomcsillapítókkal. Gép figyelte a pulzusát, ami az egekben volt. Leültem egy székre az ágya mellé, és megfogtam a kezét. Néhány másodperc múlva a pulzusa csökkenni kezdett a normál érték irányába. Így voltam ott vele utoljára. Fogtam a kezét és imádkoztam…

Végül a nővéremet is eltemettük.

Egyedül maradtam - a valaha négy tagú családból.

Hogy bírtam ki?

Jogos a kérdés. 

Nagyon nehezen. 

Folyamatosan végeztem az Anamé jóga gyakorlatokat. Apu halála után olyan erőssé vált a szívemben a fájdalom, a feszültség, hogy sport, futás közben a légzésem önmagától beállt kilégzéshangsúlyos légzésre, vagyis erősebbek voltak a kilégzéseim, mint a belégzéseim. Fent a hegyen, az erdőben is erős szívcsakratisztító gyakorlatokat végeztem.

Nem sokkal azelőtt, hogy a nővérem kórházba került, Anamé hívott telefonon, hogy találkozzunk, mert érzékeli, hogy nagy a szenvedés a szívemben. Találkoztunk, és elmeséltem neki, hogy milyen tőle tanult gyakorlatokat végzek, hogyan lélegzem futás közben. Ő rábólintott ezekre és a folytatásukra buzdított.

Amikor mindhármuknak megbocsátottam

A testvérem halála után (ha jól emlékszem a rákövetkező évben) volt egy újabb megbocsátáskurzus. A három személynek, akiknek meg akartam bocsátani, természetesen az apámat, az anyámat és a nővéremet választottam. Nagyon nehéz, ugyanakkor rendkívül felemelő volt számomra a kurzus. Ennek folyamányaként ezen a hétvégén végül mindannyiuknak meg tudtam bocsátani, hogy elmentek, és itt hagytak engem egyedül. A szívem egy mázsás súlytól szabadult meg. 

A megbocsátás utat nyitott az elengedésnek, ami nálam hosszú folyamat volt. Sok gyakorlással és a többi, most már hozzáférhető segítséggel (csakratisztító karkötők, csakravizek, csakra cd-k) jutottam el oda mára, hogy fel tudjam dolgozni a veszteségeimet. Az emlék, a tapasztalat megmarad, a fájdalom átfényesedik, megemelődik.

Drága olvasóm!

A példámból láthatod, hogy van lehetőség feldolgozni a legmélyebb fájdalmakat is. Az energiagyakorlatokkal olyan mélységekbe lehet elérni, ahol a fájdalom gyökere van. Azt kitisztítva szabadul fel az ember élete. 

Kívánom neked, hogy minél előbb érd el veszteségeid feldolgozását!

Ha kérdésed van, akkor a komment részben tedd fel kérlek!

Amennyiben úgy érzed, hogy másoknak is ajánlanád ezt az írást, akkor bátran oszd meg.

Következő blogbejegyzésemben a karácsonyaimról fogok írni.

Szeretettel

Laci

Ebben a blogbejegyzésemben két olyan energetikai pillérről lesz szó, amelyek a fejlődés alapját képezik, mégis, a legtöbben legszívesebben kikerülnék őket. Ezek az energiavezetékek, valamint a gyökércsakra. Mint minden írásomban, most is gyakorlatias megközelítéssel, a saját tapasztalataimat osztom meg.

Először is tisztázzuk, hogy számomra mit is jelent egy emberi élet megemelése? Mi az, amit én megemelésnek nevezek? 

Mindannyian jobb életet szeretnénk élni. Hogy kinek mit jelent a jobb élet, az hol azonos, hol nagyon is különböző. Van, akinek az anyagi boldogulást jelenti, és van, akinek már az is jobb élet, ha fedél van a feje felett.

Ahogy korábbi blogbejegyzéseimben már írtam, számomra a boldogság elérése volt a motiváció abban, hogy elinduljak a fejlődés útján és megemeljem magamat és az egész életemet. Arra is ráeszméltem, hogy ne a külső körülményeket okoljam, ha akadályba ütközöm ezen az úton, hanem önfejlesztéssel dolgozzak, ami segít előre lépni célom felé.

Az izgalmas az, hogy a célom is megváltozott közben, hiszen az Anamé Program által sokkal nagyobb lehetőséghez jutottam, mint amire számítottam. Olyan lehetőséghez, ami mindenki számára elérhető, aki végzi az Anamé jógagyakorlatokat, hordja az Anamé által energetizált csakratisztító karkötőket, és csakratöltő karkötőket, issza a csakravizeket, hallgatja az Anamé CD-ket, vagyis engedi, hogy ez az energia átjárja. Ahol gát, fal van, ott felolda, átjárhatóvá teszi. Ahol hiány van, ott tölt. 

Ez a lehetőség túlmutat a hétköznapi emberi élet szabta kereteken; ledönti, feloldja annak gúzsba kötő falait. A különböző életterületeken olyan széles, határtalan kiteljesedéshez segít, amit az ember szinte fel sem tud fogni, “csak” a jeleit, következményeit tapasztalja.

Számomra az emberi életem megemelése maga a fejlődés, aminek apró, de fontos motivációja az emberi boldogság elérése. Ez segített nekem abban, hogy tovább haladjak ezen az úton.

Tapasztalatom, hogy az emberi élet megemelése, fejlődése az emberi létünk energiarendszerének folyamatos fejlesztésével érhető el, az energiaközpontok, más néven csakrák tisztításával, töltésével, optimális működésük elérésével.

Álljon most itt egy pár mondatos idézet Balázs Valéria Anamé Csakra Program című könyvének első kiadásából, ami szabatosan leírja az emberi élet megemelését:

“Fejlődés a csakrákon keresztül

A csakrák egymás fölötti elhelyezkedése szimbolizálja az utat, ami az emberi ösztönöktől a transzcendens felé vezet.

Emberlétünk okán  mindannyian osztozunk az emberi tapasztalatok és élmények összességében. Amikor erre az útra lépsz, azt vállalod, hogy belelépsz ebbe a folyamatos áramlásba, amit az emberi élmények összességének hívnak, legyen az akár szörnyűséges vagy felemelő, és megmártózol benne, eggyé válsz vele. Nem vágod el, nem zárod el magad tőle, szembenézel vele, hogy mindaz, ami emberi, az ott van benned is.

A hét csakra egymásutánja nemcsak a te fejlődésed útja, hanem az az út, amit az emberiség járt be a kezdetektől, és az út, ami a közös jövőnkbe mutat.

Nincs más dolgod, mint hogy megmártózz abban az energiában, amit az adott csakra képvisel: tudatos megfigyelőként feloldódj benne és kiemelkedj belőle. Csináld meg, ismerd meg, építsd fel magad az adott életterületen, aztán lépj tovább felfelé! Nincs olyan szakasza az útnak, ami kihagyható lenne, akár azért, mert nem akarsz belelépni, akár azért mert nem akarsz túllépni rajta.

Lépj bele, lubickolj benne, építkezz és lépj túl rajta úgy, hogy az adott energiát magadba építed, és magasabb szintre emeled.”

Ha részleteiben szeretnél megismerkedni az energiaáramlás törvényszerűségeivel, akkor ajánlom figyelmedbe Anamé könyvét itt.

Nézzük hát részletesebben a különböző életterületekhez kapcsolódva, a csakrákon keresztül bemutatva, hogy eddig mik a tapasztalataim az emberi létem felemelésében. Ahogy említettem, most elsősorban a gyökércsakra területéről, illetve az energiavezetékek erősödéséről lesz szó.

Az energiavezetékeim fejlődése az Anamé jóga által

Tudom, tudom. Azt vártad, kedves olvasóm, hogy valamelyik csakrával kezdjem, de fontosnak érzem, hogy megvilágítsak egy olyan területet, amire ritkábban gondolunk, ami felett még a fejlődésükre tudatosabban figyelők is sokszor átsiklanak. Ez pedig az energiaközpontokat összekötő energiavezetékek fogalma. Fontos szerepük van, mert behálózzák az egész testet, eljuttatva az energiát minden szervhez, sejthez, ugyanakkor feladatuk az is, hogy energiát tároljanak. Minél nagyobb az energia mennyisége a rendszerben, annál erősebb vezetékekre van szükség. 

Jóga kezdőknek

Amikor először mentem egy budapesti jógatanfolyamra (ez hatha jóga volt), majd rendszeresen jártam oda, nem érzékeltem az energiavezetékeimet a testi érzet szintjén. Az első alkalom, ami jelezte nekem ezek létezését, az az első kundalini jóga órámon volt, amit Anamé tartott. Finom áramlásokat éreztem a testemben. Olyan volt, mintha a véráramlást érezném, lágy, jóleső volt. Kellemes, átszellőztető frissesség járta át az egész testemet. Éreztem, hogy végre több energiám van.

Ezt  a fizikai edzéshez tudom hasonlítani: kellő erősségű, intenzitású fizikai megterhelés hatására az izmok fejlődnek és erősebbé válnak. Én mindig rendszeresen sportoltam és évtizedekig versenyeztem (atlétika, tűzoltósport), úgyhogy közel áll hozzám a rendszeres edzés, és ezáltal a fejlődés. Az a tapasztalatom, hogy az energiavezetékek fejlődése olyan, mint az izmoké: nagyobb terhelés hatására erősebbé válnak. 

Sokáig irigykedve néztem az Anamé jógastúdió óráin azokat, akiket mozgat ez a rendszerbe bevitt többletenergia. Magamban azt gondoltam, hogy milyen jó nekik, az energia látványosan dolgozik rajtuk, én meg csinálom az Anamé jógagyakorlatokat és a jógalégzést szép szorgalmasan, de nem fejlődöm olyan gyorsan, mint az, akit mozgat az energia.

A spontán mozgásról Anamé a következőket írja a Hogyan tanultam meg uralni a kundalini erőt az Anamé Program gyakorlataival? című blogbejegyzésében:

“Az én rideg valóságom az volt, hogy számos gyógyíthatatlan betegség miatt kerekesszékben ültem, félig vakon, egy gép tartott életben és elkezdtek leállni a szerveim. Ha szárnyas kígyókról és az egységről szőtt ábrándképek hatására ez az állapot javulna, akkor a kórházakban ezzel gyógyítanának. A képzelgés ezt nem tudja megoldani, mivel az nem valóságos. Az az élő erőtér azonban, ami a folyamat közben körülöttem és bennem megjelent, valóságos volt és valódi hatást fejtett ki. Azokon a pontokon, ahol addig lezártságot, energiablokkot éreztem a testemben, elindult egy lágy és szeretetteljes mozgás, amit nem én indítottam. A testem magától mozgott és kioldotta ezeket az energiablokkokat. Ezt a jógában spontán kriya-nak hívják. Még véletlenül sem tévesztendő össze a kundalini szindrómával, amikor is a test óriási fájdalom és öntudatvesztés mellett, hetekig, akár hónapokig egyfolytában mozog. Ez a spontán mozgás annak volt a jele, hogy a testem egy magasabb energiaszintre került és azon dolgozik, hogy regenerálja önmagát. Valóban jobb testi állapotba kerültem, egészséges lettem, a lelkiállapotom és a tudatom pedig nyugodttá és békéssé vált. Számomra ez kézzelfogható és meggyőző bizonyítéka annak, hogy az Anamé Program és a Karma Killer jóga valódi pozitív hatást fejt ki és nem csak az én elképzelésem. “

Már másfél éve választottam ki rendszeresen az Anamé órarendből a nekem megfelelő órákat és jártam szorgalmasan, amikor a gyakorlatokkal végre sikerült annyi energiát bevinnem az energiarendszerembe, hogy megmozgatta a testemet az energia. Na nem nagy, látványos mozgás volt, hanem pici, rezgésszerű. Azt sem tudom, hogy kívülről egyáltalán látható volt- e, de én mindenesetre éreztem belülről. Ez a finom korrekciós rezgés, mozgás főleg az alsó területeknél volt a legerősebben érezhető.

A sok év alatt, amióta az Anamé Program útján járok, az a tapasztalatom, hogy az energiavezetékek folyamatosan erősíthetők. Magamon is érzem ennek áldásos hatását, hiszen sokkal terhelhetőbb vagyok, mint régen. Az élet nehezebb időszakait jobban viselem, érzelmi stabilitásom sokkal erősebb lett. És, bár ezt nehéz pontosan megfogalmaznom, valahogy egységesebbnek érzem magam, nem vagyok könnyen széteső.

A gyakorlóknál is ezt tapasztalom. Nem találkoztam még olyan gyenge energiavezetékekkel rendelkező gyakorlóval, aki nem erősödött volna kellő számú edzés, gyakorlás hatására. 

Most pedig, ahogy a bevezetőben ígértem, következzen a gyökércsakra.

Emberi életem megemelése a gyökércsakra szintjén

Amint említettem az erős energiavezetékek mellett a stabil alapokhoz tartozik a gyökércsakra is. Ez a legalsó csakra, melynek testsávja a gerinc legaljától lefelé a talpakig tart. Itt találhatók az életben maradáshoz szükséges ösztönök, késztetések, valamint az élet-halál harc és a fuss vagy üss ösztöne. Életterületben a biztonság, testi és érzelmi stabilitás, bőség a legfőbbek. Nagyon fontos a test alsó támasza, rögzítettsége a gyökércsakra által. Ez adja az alapot ahhoz, hogy gyökerezzünk az anyagba, a földbe, és ez a támasza a többi csakrának. Az én tapasztalatom, hogy amikor jobb állapotba került a gyökércsakrám, akkor a többi csakra is jobban kezdett dolgozni.

Az én gyökércsakrámat érdekes kettősség jellemezte. Egyrészt “kapaszkodtam” a talajba, a lábfejekkel igyekeztem kapcsolódni a földhöz, a gyökerekhez. Másrészt a farokcsigolyám kicsit ki volt billenve az ideális, lefelé mutató helyzethez képest, a lábaim izmai pedig feszesebbek voltak a kelleténél. Ez azt jelentette, hogy laza állásban jobban feszültek, mint azt a testpóz indokolta volna. Ezek a testi jelek mind mutatták a csakrám állapotát.

A talpak “kapaszkodása” a földhöz jelentette a mély gyökerezést lefelé az anyagba (ebből fakadt nálam az akkor még materialista világnézetem is), a farokcsigolya kibillent helyzete mutatta, hogy nem tökéletes az anyaghoz való kapcsolatom, a lábak túlzott feszessége pedig az anyagiakhoz kapcsolódó félelmeim diagnosztikai jele volt. Lelkileg gyökértelennek éreztem magam, és állandóan jelen volt bennem a folyamatos hiányérzet az anyagiak terén. 

Gyökércsakrám tisztulása

Az első órákon az Anamé jógagyakorlatok a legalsó csakránál egy kellemes frissességérzés hoztak létre óra után. Olyan volt, mint amikor egy szobát jól átszellőztetünk. Utána jelentkezett a mélyebb tisztulás a farokcsigolyám enyhe bizsergése, fájdalma formájában. Nem volt zavaró ez az érzés, inkább olyan, mint amikor érzi az ember, hogy végre megmozdult valami, ami addig mozdíthatatlannak tűnt. Más alkalommal a lábak bizsergése jelezte az erősebb működést.

A mozgás segítsége

Különleges segítsége is volt a gyökér- és egyben a köldökcsakrám erősítésének. Úgy kezdődött, hogy 2010-ben abbahagytam a tűzoltósportot, amit tűzoltóként űztem. Nagyon szerettem csinálni, jól is ment évtizedekig, de úgy éreztem, hogy belefáradtam, hogy valami más kell. Családi kapcsolat révén képbe került egy japán harcművészet, a Bujinkan. Mindig érdekeltek a harcművészetek, de ekkor jött el az idő, hogy belevágjak. Előtte kikértem Anamé véleményét, mert már csoportos Anamé jógaórákat tartottam és tudtam, nekem az a legfontosabb. Megnyugtatott, hogy nyugodtan csináljam, mert segíteni fogja a gyökér- és köldökcsakrám erősödését.

Elkezdtem az edzésekre járni. Mindig szerettem mozogni, új mozdulatokat megtanulni, és jó mesterhez is kerültem egy jó csapatba. Nagyon szerettem oda járni, és felfedezni a gyökércsakrámnak azt a részét, amit addig erősen elnyomtam, ez pedig az élet-halál harc volt, de nem abban az értelemben, ami a tűzoltó hivatással járt. Ott csapatban küzdöttünk egy ismeretlen emberért, sokszor állatokért, az ő életükért, de nem egy másik emberrel szemben kellett őket megmenteni, hanem valamilyen külső hatással szemben, pl. tűz, víz, autóroncsba szorulás, stb. Ebben a harcművészetben, a Bujinkanban viszont a legfontosabb cél a túlélés volt. Az eszköz nem számított. Egyetlen “korlátozás” volt, a test felépítésének, mozgásának a korlátai. Ez azt jelenti, hogy a test mozgásának a szabályai adják az alapot a harchoz. Természetesen az edzéseken vigyáztunk egymásra. Így tanultam meg a földön gurulni is, amit nagyon szerettem.

Ami miatt viszont nagyon segítette a gyökércsakrám erősödését a Bujinkan, az az, hogy végre meg mertem ütni egy másik embert, és így megtanultam küzdeni a testi épségemért egy élet-halál harcban. Megtanultam megvédeni a határaimat, kiállni magamért, ami egyébként már a köldökcsakra életterülete. Ez korábban elképzelhetetlen volt számomra. Ugyan gyerekkoromban verekedtem, ha kellett, de kialakult, felszínre jött egy olyan gátlás, ami akadályozta volna azt, hogy egy másik emberrel szemben megvédjem az életemet. Ebben sokat oldott ez a harcművészet. Pár évig jártam edzésekre, de aztán, ahogy a legalsó csakrám tovább tisztult, elveszítettem az érdeklődésemet a Bujinkan iránt. 

Hogy ma hogyan viselkednék egy élet-halál szituációban egy másik emberrel szemben? Erre csak egy éles helyzet adhatja meg a választ. A gyökércsakrának annyira mély ösztönprogramjai vannak, amelyekre nagyon nehéz igazán mélységükben rálátni, ugyanakkor a szívemben tudom és érzem, hogy minden élet fontos. Az enyém és másoké is.

A lábak tisztulása

Körülbelül két éve járhattam Anaméhoz jógatanfolyamokra és kurzusokra, amikor a gyökércsakrám tisztulásának kézzel, pontosabban lábbal fogható látványos jelei lettek. Ez egy hétvégi kurzuson történt. A motivációm az volt, hogy mélyebb ismereteket szerezzek az energiaáramlásról, az energiaközpontokról, a csakrák tisztításáról és töltéséről, a kundalini erőről, az energiatestről, az életről. 

Azon az alkalmon, amikor a hétvégi oktatás volt, a gyökércsakra volt a középpontban. Anamé előadást tartott a legalsó energiaközpont tulajdonságairól, minőségéről, a hozzá tartozó életterületekről, az alul-, túl- és optimális, kiegyensúlyozott működésének jellemzőiről. Utána jött a legfontosabb rész, a saját tapasztalat megszerzése az Anamé jógagyakorlatok által. Fontos kihangsúlyoznom, hogy biztonságos gyakorlatok voltak és nem csakramegnyitás történt.

Pár órás gyakorlás után jött egy kisebb ebédszünet. Amikor a szünet elején ülő helyzetből felálltam és elindultam kifelé a teremből, éreztem, hogy megváltozott a járásom. Nem úgy mozogtak a lábaim, mint előtte. Furcsán rugóztak minden lépésnél, és amikor ráterheltem a súlyomat, akkor inogtak. Erős odafigyeléssel picit tudtam befolyásolni a mozgást, de a változást megszüntetni nem tudtam és nem is akartam, csak kísérleteztem. Alapvetően nagyon izgalmas volt a járásom megváltozása, semmi ijesztő nem volt benne. Hagytam, hogy dolgozzon rajtam az energia. Anamé is ezt javasolta. A rövid szünet után folytattuk a gyakorlást, és pár óra múlva megszűnt ez a furcsa járás. 

A gyakorlatok által a gyökércsakrámba vitt többletenergia egyrészt nyomta kifelé a lábakból az áramlása útjában lévő akadályokat, másrészt erősítette a csakrát. A csakra tisztulása és erősödése egyszerre idézte elő a járás megváltozását. Ahogy a tisztulás végbement és a lábak hozzáerősödtek, meg tudták kötni azt a többletenergiát, amit a gyakorlatok bevittek a rendszerbe, a járásom visszaállt a normál mozgásba. 

Amikor a gyökércsakra erősödésének jele az alvás

Egy másik alkalommal, amikor egy egész hétvégi kurzus péntektől vasárnapig erről a csakráról szólt, tisztulási tünetként az álmosság jelentkezett nálam, méghozzá olyan erősen, hogy a gyakorláson kívül szinte végig aludtam. Annyira erős volt, hogy minden testrészem, az egész testem, még az arcom is szinte folyamatosan lefelé folyt a talajba. Hagytam ezt is, hagy dolgozzon rajtam. A kurzus végére csökkent az álmosság, másnap pedig már a megszokott, normál mennyiséget aludtam.

A testérzetek addig tartottak, amíg a gyökércsakrám testsávja (tehát a lábfejek, lábak,  fenék, farokcsigolya) hozzá nem edződött a nagyobb energiamennyiséghez, és ezáltal fel nem vette az egyre ideálisabb formát. A farokcsigolyám elkezdett egyre jobban lefelé mutatni, felvenni az optimális pozíciót. Érdekes érzet volt, hogy egyre tudatosabbá vált a lábaim hátsó része. Ez olyan érzés, mintha eddig el lettek volna takarva a figyelmem elől, most pedig megmutatták volna magukat, “láthatóvá” váltak. A sarkaim egyre jobban mélyedtek, gyökereztek a talajba a talpaimmal együtt.

A gyökércsakra tisztulásának, erősödésének lelki jelei

Voltak persze lelki tisztulások is. Nálam főleg a halálhoz kapcsolódó érzések, képek jelentek meg gyakorlás közben. Sokszor olyan képek, amikkel a tűzoltómunkám során találkoztam. Bár én előtte azt gondoltam, hogy probléma nélkül tudom feldolgozni a munka során ért, a halálhoz kapcsolódó, hatásokat, a csakra tisztulása folyamán azonban felszínre jöttek azok a dolgok, amiket csak gyűjtöttem magamban és nem tudtam feldolgozni.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam az Anamé Programra, mert ezek kitisztítását, feldolgozását fejből lehetetlenség lett volna végrehajtani. Legelső blogbejegyzésemben, amelyben bemutattam útkeresésemet, olvasható, hogy más önfejlesztő utaknál fel sem merült, hogy az élethez való kapcsolódásomon ilyen sok és ilyen súlyos terhek lennének. Itt viszont hamar a felszínre jöttek ezek az elakadások, majd ki is tisztultak. A tisztulás azt jelenti, hogy kiesett belőlük az érzelmi töltet, és maradt a valóság, a tapasztalás. Újra megmutatták magukat képekkel, szagokkal, érzetekkel, és ezzel párhuzamosan egyre tisztábbá, fényesebbé váltak. Maga a történés kristálytisztán megmaradt. De a lényeg, hogy már nem billent ki, rángat meg lelkileg az, ami volt. Sőt! Azzal, hogy sikerült feldolgozni, engem segít érezhetően. Még azok a legszörnyűbb, igazán embert próbáló helyzetek is, amelyek mélyen megindítottak már akkor is, amikor megtörténtek… (Kérlek, kedves olvasóm, hogy ne legyen hiányérzeted abból kifolyólag, hogy most nem írom le részletesen ezeket a helyzeteket a te védelmed érdekében. Tényleg szörnyűek voltak.)

Az ilyen gyökércsakrás tisztulás során az történt, hogy torzítás nélkül láttam, éreztem a helyzetet a maga valóságában egy magasabb, szemlélőbb perspektívából, a tanú szemszögéből. 

A belső stabilitásom ezáltal sokkal erősebb lett. Lelkileg nehezebben vagyok kibillenthető, sokkal jobban bírom a nehezebb helyzeteket. A biztonságérzetem is növekedett. Ezt most tudom igazán lemérni. Ennek a blogbejegyzésnek az írásakor tombol a koronavírus a világban, az országban. A félelem szinte tapintható. Én is betartom a járvány miatt hozott előírásokat, de nem félek. Nemcsak azért, mert napi szinten végzem az Anamé jógagyakorlatokat, egészségesen, tisztán  táplálkozom és rendszeresen sportolok, hanem legfőképpen azért, mert folyamatosan mélyen gyökerezem a talajba, az anyagba, ami megtart az élet viharában. Ez a hétköznapi életben úgy jelentkezik, hogy miközben tisztán érzem a környezetem félelemkisugárzását, nem tud rám ragadni, lehúzni ez az érzés, és a járványtól való félelem nélkül tudom élni az életem. Mint egy egészségesen gyökerező fa, amely kiállja az élet viharainak próbáját.

Köszönöm neked kedves olvasóm, hogy végigolvastad írásomat! Remélem sikerült saját példámon keresztül bemutatnom ezeket a területeket!

Ha kérdésed van, akkor kérlek, tedd fel a kommentszekcióban! Amennyiben pedig úgy érzed, oszd meg másokkal is ezt az írást.

Következő blogbejegyzésemben a veszteségeimről és azok elengedéséről fogok írni. 

Szeretettel,

Laci

Ebben a blogbejegyzésemben arról lesz szó, hogy hogyan sikerült megtartanom a fókuszt a fejlődésemen az ellenerőkkel szemben is a harmadik szem területén. 

Arról, hogy hogyan hatottak rám a kristályok.

És kipróbálhatsz egy könnyű gyakorlatot is, hogy megérezd az élő energiát!

Most is ragaszkodni fogok a saját tapasztalataimhoz, azokat osztom meg veled.

Üdvözöllek kedves olvasó!

Ez az írás természetesen lazán kapcsolódik az előző bejegyzésemhez, amiben “Drága kedves, szeretett ellenségeim” címmel a visszahúzó erőkről írtam. Ugyanakkor nem szükséges előbb azt elolvasnod, mert ez a poszt önállóan is megállja a helyét. Az az írás az anyag oldaláról rám leselkedő veszélyekről szólt (alkohol, fekete kávé). Itt inkább több, a mindennapi életben nehezebben nyakon csíphető, ugyanakkor teljesen világos lelki folyamatot mutatok be. Ezek ellenerőként dolgoztak a fejlődésem során, és mégis erősítettek engem. Amennyire visszatartottak, nekem annál erősebben kellett törekednem az előrehaladásban. Olyan dolgokról lesz szó, amik banálisnak tűnhetnek, a legtöbbünket azonban érintik. Sokszor észre sem vesszük, mennyire hatnak ránk, mennyire befolyásolják egész életünket, sorsunkat. 

Most is szükségesnek érzem aláhúzni, hogy ezek mind az én tapasztalataim, nem könyvből olvastam őket. Úgy írom meg őket, ahogy megtörténtek, ahogy átéltem. Ha neked más a tapasztalatod, meglátásod azokkal a dolgokkal kapcsolatosan, amikről most szó lesz, teljesen rendben van, mert energiatestünk állapota határozza ezt meg. Mert energiaközpontjaink, a csakrák tisztítása, tisztasága dönti el sorsunkat.

Fél évszázados tapasztalat mondatja ezt velem - ezért mutatom be a csakráimon keresztül emberi létem megemelését.

Harmadik szem csakra

A harmadik szem csakra a fej területén van. Az egész fej testsávja ehhez az energiaközponthoz tartozik, az életterülete pedig a tisztánlátás, a megkülönböztető képesség, illetve a gondolkodás.

Mindig jó tanulónak számítottam, keveset kellett görnyednem otthon a könyvek, munkafüzetek fölött, hogy jó jegyeim legyenek. Hamar felfogtam, megértettem a dolgokat. Nagyon szerettem, ha valamit ki lehetett következtetni, ki lehetett számolni. Akkor még azt hittem, hogy gondolkodással, logikus következtetéssel, észérvekkel minden probléma orvosolható. Lelki problémáimat is ezzel a hideg, következetes, észérvekkel alátámasztott gondolkodásmóddal igyekeztem megoldani. Ma már látom, hogy ez egyáltalán nem sikerült. Viszont így meg teljes értetlenség lett úrrá rajtam: hogyan lehetséges az, hogy egy a világos logika mentén levezetett döntés nem éri el a célját? Miért van az, hogy bár tudom a koránkelés mennyi előnnyel jár, szeretném is őket elérni, mégsem tudom végrehajtani. Ezek  a falak, amikbe beleütköztem, frusztrálttá tettek. 

Jógalégzés vagy filozófia?

Fiatal felnőttként, bár hallottam már arról, hogy léteznek jógatanfolyamok Budapesten, először mégis azt hittem: ha okosabb vagyok, akkor minden problémám megoldódik. Érdeklődni kezdtem a bölcsesség útja, a filozófia iránt. Döntésem teljesen világos és logikus volt. Ha okosabb vagyok, akkor jobban átlátom az összefüggéseket, jobban megértem a dolgokat és hamarabb felismerem a megoldást. Végrehajtom azt, amit kiokoskodtam, és így egyre boldogabb leszek. Teljesen logikus, világos. 

De akkor miért nem tudok korán felkelni? 

Pedig annyira egyszerű! Ha korán kelek akkor ebben a plusz időben sok olyan dolgot csinálhatok, amire napközben nincs időm. Így előre tudok lépni az életben. Csak csinálni kell… És mégsem tudtam (akkor még) végrehajtani, amiket elhatároztam. Valami visszafogott, amit az elmémmel nem láttam. Hatását, következményét éreztem, tapasztaltam. De a forrását nem tudtam beazonosítani. Hiába olvastam filozófiáról szóló könyveket. Sokat közülük nem is értettem, volt, hogy azt sem, hogy egyáltalán miről is szól. 

Nem kaptam választ tőlük arra a nagyon egyszerű kérdésre, hogy hogyan lehetnék boldog. Mit kell azért tenni? Hogy tudom letenni azokat a korlátokat, amik visszatartanak?

Lassan jöttem csak rá, hogy nem ebben az irányban kell keresnem a megoldást… Az eszem vált a legnagyobb korlátommá, mert csak benne hittem.

Néhány könyvben viszont találtam utalásokat a jógára, és ez felkeltette az érdeklődésemet. Éreztem, hogy ez többet fog nekem adni, mint amit eddig bármilyen filozófiától kaptam. Valahol mélyen belül megszólalt bennem egy sejtszintű érzés, hogy erre kell tovább mennem. 

Jóga kezdőknek - könyvekből

Ekkor vette kezdetét az a korszakom, amikor jógáról szóló könyvekben kerestem a kérdéseimre a választ. Még mindig az eszemmel akartam megoldani az életet, de már egy lépéssel közelebb voltam a valós megoldáshoz. Itt már legalább olyan írásokkal találkoztam, amikben szó esett energiatestről, energiaközpontokról. Azokról, ahol – persze később – megtaláltam a problémák forrását. Ekkor még csak olvastam ezeket a könyveket, próbáltam értelmezni őket. Gyakorlatok nem nagyon voltak bennük. De közben egy nagy szakadékot éreztem az írások és a való élet között. Valahogy túl általánosak voltak, nem voltak elég konkrétak. Például mindegyik kívánatosnak tartotta az elme lecsendesítését, de kevés kapaszkodót adott ahhoz, hogy ezt hogyan lehet elérni, mik a buktatói. 

Elmével kerestem az elme lecsendesítésének útját… Sok könyvet elolvastam, mire végre megtaláltam azt az utat, amit mindig is kerestem. Találkoztam Balázs Valéria Anaméval.

Anamé jógagyakorlatok

Előző blogbejegyzéseimben már többször tettem említést arról, hogy mennyire gyakorlatias az a megközelítés, ami Anamé óráit jellemzi. Az elmémmel kapcsolatban sem volt ez másként. Nekem a harmadik szememet kellett tisztítani, de ugyanakkor erősíteni is. Fontos tudni, hogy a tisztítás nem a csakra megnyitását jelenti! Amikor elkezdtem a gyakorlatokat, az eredmény azonnal érzékelhetővé vált a harmadik szemem testsávjában. Lazult a gondolatok szorítása, egyre jobban elcsitultak és megnyugodtak az elmém játékai. Éreztem, hogy végre megérkeztem, végre megtalálom azt, amit mindig kerestem. Végre elkezdhetem letenni, kitenni az életemből a fölösleges, akadályozó dolgokat. Hogy mik is ezek a harmadik szem területénél? A fölösleges agyalás és a félelem alapú gondolkodás. 

Az Anamé órarendben akkor még csak alapórák voltak és minden órát Anamé tartott. Ezek annyira átszellőztették, tisztították és erősítették az energiarendszeremet, hogy teljesen világossá vált számomra: itt megtalálom a problémáim megoldásának kulcsát. Ezt mélyen a lelkemben éreztem, ez az érzés jött fel tudatos szintre is. Az eszemmel persze ekkor is próbáltam még fejből megoldani az élet nehézségeit, mert egész addigi életemben így működtem. Több évtizedes szokásokat nem lehet csak úgy letenni. Annak idő kell. 

Fejlődés az elme pörgetése nélkül,

avagy az igazi csakratisztítás

Az viszont hasznosnak bizonyult, hogy az elmém folyamatosan monitorozta a fejlődésemet. Gyakorlatias ember vagyok. Fontos számomra, hogy legyen eredménye annak, amit csinálok. Hála Istennek nem vagyok türelmetlen, elég kitartó vagyok azokban a dolgokban, amik érdekelnek. Így van ez az energiarendszerem kitisztításával, megerősítésével, végső soron az emberi életem megemelésével kapcsolatban is. Persze mi mást is tehetnék, hiszen mindannyiunk élete a fejlődésről, az emelkedésről szól. 

Az elmém “csak” azt tudta lekövetni, hogy  a gyakorlatok hatására milyen testi és lelki változásokat érzékelek. A  változások oka persze a gyakorlás volt. Igaz, akkor még nem voltak csakratisztító karkötők, csakravizek, csakra cd-k, és Anamé könyvei sem, mint most, így nem is tudtam máshogy fejlődni, csak a gyakorlás segítségével.

Amikor végre lecsendesednek, tisztulnak a gondolatok

Anamé véleménye a harmadik szem csakrámról az volt, hogy az egész energiarendszerem átlagához képest képest alulműködik, kevésbé muzsikál és tisztítani is kell. Meglepően hangzott, mert az iskolákban jól teljesítettem, a csakráim többsége meg ezek szerint mégis erősebb volt a harmadik szememnél. A teljes képhez hozzátartozik, hogy jó erősek az energiavezetékeim. Ez az energiaközpontok közötti kapcsolatra van pozitív hatással, így a rendszerem nagy energiamennyiséget bír el – magyarán terhelhető vagyok. 

Igaz, hogy amikor elkezdtem járni a budapesti jógastúdióba Anaméhoz, a szívcsakrám kért nagyobb figyelmet, azzal kellett jobban dolgoznom, de közben felfigyeltem arra is, hogy mennyire lecsendesültek a gondolataim. Bele tudtam merülni a gyakorlatok végrehajtásába, megfigyelésébe, jelen tudtam lenni a figyelmemmel is az órán. Egy finomabb, tisztább, lágyabb gondolkodás indult meg. Ez nem minden órán valósult meg, hiszen nagyban függött az aktuális energetikai állapotomtól, az éppen zajló folyamataimtól.  Maga a tendencia viszont az volt, hogy a rendszeres gyakorlás hatására a lecsendesülő gondolatok helyet tudtak adni egyfajta tágasság érzetnek a fejben és a körülötte lévő térben. Ez nem a harmadik  szem csakra megnyitása volt, mert akkor minden félelem, elakadás, vágy ezen a területen a tudatos felszínre ömlött volna koordinálatlanul, sok szenvedést okozva. Inkább finom, megnyugtató, ugyanakkor szeretetteljesen aktiváló hatást éreztem ebben a csakrában. Természetesen idővel, ahogy egyre mélyebb rétegeket értem el a gyakorlatokkal ezen a területen, a nehezebben mozduló energetikai elakadások is elkezdtek kitisztulni. Bár ezek kellemetlen tünetek, mégis bőven megérte vállalni őket azért a célért, hogy végre tisztán lássam a valóságot, tudjam honnan jövök, hol tartok, merre kell mennem. 

Még nem ragyog teljes fényében a harmadik szemem, és mikor ezeket a sorokat írom,  akkor is folyamatosan tisztul. Gondolataim hol erősebben, hol gyengébben, de most is sokszor megpróbálnak kibillenteni, eltéríteni erről a fejlődési útról. Ez is természetes része az igazi fejlődésnek, hiszen állandóan ki kell lépni a komfortzónánkból ahhoz, hogy előre lépjünk. Ilyenkor bizony sűrűn előjönnek a negatív gondolatok, olyasmik, hogy teljesen felesleges, úgysem sikerül, kidobott pénz a gyakorlásra költeni, minek, már megint ugyanaz, nem működik stb. 

Az igazi fejlődésnek vannak ilyen kísérő jelenségei. “Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.” - szokták mondani. Ez sokaknak ijesztő lehet. 

Fontos tudni, hogy az Anamé út, az Anamé jóga gyakorlatok, kiegészítők biztonságosak. 

Biztonságos mindenki számára aki elindul ezen az úton, függetlenül testi, lelki, szellemi állapotától.

Kicsit jobban megvilágítva a dolgot ez olyan, mint a mosás. Amikor ruhát tisztítunk, a víz koszos lesz. De nem a mosószertől, hanem a ruhában lévő szennyeződésektől. Az csak segít eltávolítani azt, amitől az koszos, büdös. Mindaz, amitől piszkos volt, a kifolyó vízbe kerül. Felszínre kerül mindaz, ami addig a ruhát (az életet) szennyezte és végre elhagyja azt! Bárcsak olyan gyors lenne minden tisztulási folyamat, mint egy rövid mosóprogram!

Szerencsére ma már tudunk használni kiegészítőket is a fejlődésünk útján az Anamé Programban. Mindegyiknek az a különlegessége, hogy közvetítik azt az energiát, ami segít kitisztítani az életünk szennyeződéseit. Azért, hogy értünk dolgozzanak, minket segítsenek. Fontos támaszok tudnak lenni az ellenerőkkel szemben is.

Erről szól Anamé harmadik blogbejegyzése is:

Anamé Program életmód (blog.hu)

A csakra vizek finoman átmossák az adott csakrát. A hanganyagok, cd-k meditációs tartalmuknak megfelelően azon a test-, lélek- vagy életterületen dolgoznak, ami a címükben szerepel. A könyvek segítenek egy magasabb szintről megismerni a világot, az életet. A marokkövek, kristályok pedig ugyancsak az adott energiaközpont, életterület tisztításában játszanak szerepet. Én mindegyiket használom.

Élő energia tárgyakban?

Teljesen egyetértek veled kedves olvasóm, ha fenntartásaid vannak az előbb olvasottakkal szemben. Műszaki ember vagyok – hiszem, ha látom, érzékelem. Anamé is mindig úgy tanít minket, oktatókat, hogy fedezzük fel, nézzünk utána azoknak az ismereteknek, amiket átad nekünk és mi még nem érzékeljük. Így történt ez ezekkel az energetizált tárgyakkal is. 

Csak gyakorlatiasan! 

Gyere, érezd az energiát!

Ha szeretnéd megérteni, amiről beszélek, kérlek nézz most szét magad körül! Teljesen mindegy, hogy otthon vagy-e, vagy akár utazás közben. Bárhol is vagy, tárgyak vesznek körül. Vannak dolgok, amik tetszenek, vonzanak. Vannak viszont, amik taszítanak, és természetesen vannak olyanok is, amik közömbösek. Könnyű felismerni, hogy valamilyen módon hatottak rád ezek a tárgyak. Nekik is van energiájuk, és bár ez nem élő energia, mégis hat ránk. 

Most újra nézz körül, és figyeld meg a körülötted lévő élőlényeket! Mindegy, hogy növény, állat vagy ember. Csak figyeld, hogy ők is hasonlóan hatnak rád, mint a tárgyak, de itt már sokkal erőteljesebben. Lesznek szimpatikus és kevésbé szimpatikus élőlények. Itt már az ő élő energiájuk hat rád.

És utolsó gyakorlatként kérlek keress magad körül egy élő növényt és egy kiszáradt, már nem élő növényt vagy növény darabot (pl. lehullott falevelet, faágat stb.). Figyeld meg őket! Miben mások? Ne csak a külsejüket figyeld, hanem azt keresd, hogy hogyan hatnak rád itt és most. Hogy hat rád az egyik, és hogyan a másik? Az egyik élő, a másik már tárgy. Érzed a különbséget?

Bármit is éreztél, jól csináltad! Ha azt érezted, hogy nem érzel semmit, az is rendben van.  Fontos tudnod, hogy mindenki a saját energiamintázatán keresztül érzékeli a világot maga körül. Így történt ez ebben a gyakorlatban is. Minél tisztább a saját rendszered, annál tisztábban, mélyebben érzékeled magadat és a világot. Ha éreztél különbségeket a tárgyak és az élőlények között, annál jobb. 

Az Anamé közvetítésével élő energiával feltöltött tárgyak is hasonlóan működnek. Viszont a bennük lévő élő energia forrása magasabb, szellemi szintről érkezik. Ez egy nagyon finom energia. Lágyan kapcsolódik a megadott területre, akár a test-, akár életterületre. Mivel szellemi szintről jön, ezért olyan helyzetekben is tud lágyan segíteni, amik a lélek szintjén vannak, pl. ha gondod van a párkapcsolatoddal, a hivatásoddal, az életedben jelenlévő szeretettel stb. Ennek az élő energiának az érzékeléséhez a hétköznapinál tisztább energiarendszer szükséges. Kívánom neked, hogy érd el ezt az érzékelési szintet, csodálatos megtapasztalni!

Harmadik szem marokköveim és kristályaim

Amikor először megjelentek a csakra marokkövek, kristályok, még nem éreztem késztetést arra, hogy használjam őket, támaszkodjak rájuk. Éreztem viszont az energiájukat, jótékony hatásukat. Eleinte volt egyfajta fal, egy kis ellenállás, ami megakadályozta, hogy beszerezzek magamnak egy harmadik szem marokkövet. Egyszer aztán az egyik harmadik szemes tisztulásom segített abban, hogy a valóság fényében meg tudjam vizsgálni, hogy addig miért nem használtam azt a fajta segítséget. A saját energetikai elakadásom torlaszolta el az utat ebbe az irányba, és ez a korlátom pont a fejem területén volt. Ezt felismerve már túl tudtam lépni ezen, és beszereztem egy harmadik szem tisztító/töltő párost a fejlődésemhez.

Baloldalt hordtam magammal éjjel-nappal a tisztító, és jobb oldalt a töltő követ. Azzal a szándékkal vettem, hogy kitisztítsam és egyben töltsem is a fej területét, és ez segített áthidalni a korábbi ellenállásomat és  kapcsolódni a kövekhez. Olyan erős volt bennem az elhatározás, hogy képes voltam éjszakára a töltő követ a harmadik szememre ragasztani leukoplaszttal.  :-)

(Még tűzoltó koromban hallottam mentős kollégáktól a mondást, ami ha jól emlékszem valahogy így szólt:  amit leukoplaszttal nem lehet megoldani, azt nem lehet megoldani. Ráadásul a tűzoltósportban is használtuk a létráinkon csúszásgátlónak.)

A marokkövek szépen lassan dolgoztak a harmadik szememen. Tisztították, töltötték. Testi érzetek is kísérték ezt a felszabadulást. Volt, hogy kicsi nyomást éreztem a fejemen, néha zsibbadt, néha kis fejfájásom is volt. Körülbelül fél évig dolgoztak rajtam az első marokköveim. Ezalatt sokat tisztult, erősödött a harmadik szemem. Majd különböző halvány elszíneződések, finom repedések kezdtek keletkezni rajtuk – megtették a dolgukat, sokat segítettek nekem. Magukba szívták a tisztítani valót és lemerültek. Ideje volt, hogy elengedjem őket a szolgálatból. 

A harmadik szem csakra tisztító-töltő karkötő párosom különleges története

A marokkő után áttértem az energetizált  kristály karkötőkre. Természetesen több harmadik szem tisztító-töltő karkötő párost “fogyasztottam” el. Nem fogok mesélni az összes kristályról, de van egy páros, aminek különleges története van. 

Erős lefelé nyomó érzésem volt a fej területén (nálam mostanában ez jelzi a következő réteg tisztulását a fejben) és éppen elengedtem a régi karkötőket, ezért beszereztem egy új harmadik szem tisztító-töltő karkötő párost. Mellé még vettem karmikus tisztító, szabadság és Atlantisz kristály karkötőket is. Szóval felszerszámoztam magam rendesen. Úgyis csak egyszer élünk (ebben a testben), hát hozzuk ki belőle a maximumot!

Amikor ezeket mind felvetttem, először a szokásos erős kellemes érzés volt a hasamnál, a gyomorszájamnál (érdekes, hogy minden kristályomat először itt érzem). Nem sokkal utána kellemes kis bizsergés járta át a fejem területét, ami csak néhány percig tartott. Mentem, tettem a dolgomat, tartottam az órákat. 

Három órával a kristály karkötők vásárlása után a harmadik szem töltőről lerobbant az egyik szem. Pont papírok voltak a kezemben, amiket éppen olvastam. A kezemet nem vertem be (előtte sem), nem mozogtam, ezért is volt nagyon furcsa, ami történt. Egyszer csak egy kattanást hallottam, és az egyik szem kettétörve leesett a földre. Ez már azt jelentette, hogy az a karkötő megtette a dolgát és el kellett engedni. A tisztító párja még tudott rajtam tovább dolgozni, így aztán beszereztem hozzá egy másik töltőt.

Az, hogy mennyi ideig tud nekünk segíteni egy élő energiával feltöltött karkötő, az a mi éppen aktuális tisztulási állapotunktól függ. Az én példámban egy extra gyors lefolyású tisztulás valósult meg különösebb testi, lelki érzet nélkül.

Azóta is folyamatosan hordok Anamé kristály karkötőket. Szeretem, hogy támogatnak, segítenek a nap 24 órájában. 

Bővebb információkat az Anamé kristályokról ezen a linken találsz:

https://webshop.anameprogram.hu/ 

Köszönöm, hogy ma is velem tartottál!

Ha kérdésed merülne fel, akkor kérlek írj kommentet.

Ha tetszett az írásom, bátran oszd meg!

A következő bejegyzésemben az emberi életem megemeléséről lesz szó. 

Szeretettel

Laci

Ennek a blogbejegyzésnek a témája a “kedvenc” visszahúzó erőim a szellemi fejlődésemben, amik akadályoztak és ezzel egyben segítettek is utamon. Legfőképpen azonban, hiszen gyakorlatias ember vagyok, arról lesz szó, hogy hogyan sikerült megszabadulnom tőlük.

Üdvözöllek, kedves olvasó!

Először is szeretném tisztába tenni a blogposzt témáját. Nem véletlenül van idézőjelben a kedvenc szó. Olyan dolgokról írok ebbe a blogbejegyzésemben, amiket kedveltem, mégis fogva tartottak és akadályozták spirituális fejlődésemet. Erre persze csak később jöttem rá. Tehát kedvencek voltak a szó hétköznapi értelmében, mert szerettem velük foglalatoskodni. Ugyanakkor lefogtak, magukhoz láncoltak és volt időszak, amikor azt csináltak velem, amit csak akartak. 

Nem olyan dolgokról lesz szó, amik törvénybe ütköznek, még olyanokról sem, ami a hétköznapi embert megbotránkoztatja. A legtöbb teljesen hétköznapi tevékenység, amit szinte mindenki csinál. 

Fontos kihangsúlyoznom, hogy ezek az én tapasztalataim. Nem minden visszahúzó erőről teszek említést, csak azokról, amelyekkel dolgom volt. Lehet, hogy neked, kedves olvasó, más, akár pont ellentétes a tapasztalatod az enyémhez képest. Kérlek, ne várd el tőlem, hogy kinyilatkoztatásként megmondjam a tutit. A saját testi, lelki, szellemi érzékeléseim az alapja annak, amiről most írok. Teljesen természetes, ha te másként látod, érzékeled  a világot. Javasolom ugyanakkor, hogy nyitott szívvel és elmével olvasd az alább következő sorokat. 

A legizgalmasabb az egészben az, hogy ugyanazok dolgok az egyik ember számára visszahúzó erők a fejlődésben, míg a másik ember esetében pont az ellentétéről van szó, segítséget jelentenek az előrelépésben. És ez az energiatest és az energiaközpontok (a csakrák) állapotától függ! Ezt bővebben ki fogom fejteni amikor a tapasztalataimat írom le részletesen. Kezdjünk is hozzá!

A test

A legkézenfekvőbb és egyben a legkönnyebben megérthető, ha azokról a “kedvenc” visszahúzó erőkről beszélünk, amelyek a testhez kapcsolódnak. Nem szükséges magyaráznom, hogy ilyen pl. az alkohol, aminek sejtmérgező, -romboló hatása közismert, csakraszennyezést okoz. Szerencsémre én nem érdeklődtem különösképpen az alkohol iránt, kivéve gyermekként, de ennek nem hétköznapi oka volt.

Egyik korábbi blogbejegyzésemben már említést tettem arról a környezetről, ahol felnőttem. A kertekben lévő gyümölcsfák bőségesen elláttak minket, gyerekeket friss gyümölccsel, az anyákat, nagymamákat, kompót- és lekváralapanyaggal, a férfiakat pedig a pálinka forrásával. Nálunk is volt  otthon pálinkafőző készlet, amit, ha jól emlékszem, még édesapám készített, hegesztett össze, hiszen a gulyáskommunizmus alatt még ennek beszerzése is nehézségbe ütközött, pénzünk meg amúgy sem lett volna rá. Ez egy kicsi szerkezet volt, amit a gáztűzhelyre lehetett helyezni, és úgy főzni a pálinkát. A cefre főzése közben erős bűz terjengett a konyhában, de volt egy dolog, ami engem nagyon vonzott. Ez pedig az volt, amikor apám ellenőrizte a pálinka erejét, alkoholtartalmát. 

Neeem, nem azzal, hogy megkóstolta, és amilyen nótát kezdett utána énekelni, az mutatta meg milyen minőségű a lefőtt lé, hanem azzal, hogy egy tálcába öntötte a kis mennyiségű mintát és ezt meggyújtotta. Az égő folyadék lángjának színe alapján határozta meg a pálinka erejét. Nagyon izgalmas művelet volt ez számomra. Gyönyörködtem a láng színében, játékában.

Sör hab nélkül

Apám szerette a sört. Engem gyermekként, a sörivásnak az a része érdekelt a legjobban, amikor az üvegből a sör a pohárba ömlik. Izgalmas volt számomra, ahogy a folyadék mozgása közben hab keletkezik. Szerencsémre apám hab nélkül szerette a sört, így sportot űzhettem belőle, hogy a lehető legkevesebb habja legyen a sörnek a pohárba öntése közben.

Az alkohol átka és hatása

Szerencsére ezek nem alakítottak ki nálam túlzott kötődést az alkohol irányába, ráadásul elrettentő példa is volt a családban. Mire nővéremmel felnőttünk, addigra édesanyánk alkoholista lett. Az alkohol és a depresszió együttes hatását nála közelről tapasztalhattuk meg. Folyamatosan leépült lelkileg, testileg, végül így jutott el a halálba. 

Ez a negatív példa egyrészt terhelte a szívcsakrámat, a mód (öngyilkos lett) és maga a tény, hogy elvesztettem őt, másrészt viszont védett azáltal, hogy láttam a túlzott alkoholfogyasztás hatását. Elborzasztó volt végig kisérnem anyám testi és lelki leépülését.

Mégsem menekültem meg az alkoholtól

Hiába, mindez attól nem védett meg, hogy ne fogyasszak alkoholt. Kezdetben a vörösboros kóla ment a koncerteken, bulikon, majd később a sörök, fehérborok, amikor pedig az argentin tangó lett a szenvedélyem, akkor ritkán pezsgő. Otthon, magamban soha nem ittam és döntő többségében mértékkel fogyasztottam az alkoholos italokat. Filmszakadás sosem volt. Másnapos is csak kétszer voltam. 

Szerettem az alkohol lazító, felszabadító hatását, oldotta zárkózottságomat. Nagyobb mennyiségnél olyan volt, mintha a csakrák megnyitása történne. Felszínre jött szinte minden, ami addig el volt fojtva. Szerencsére ez inkább a nagyobb szeretet irányába ment, mintsem az agresszivitás irányába. Persze fejben tudtam, hogy ez az állapot csak ideiglenes. 

Az első években, amikor már fogyasztottam alkoholt, csak a pozitív hatását érzékeltem. Persze fiatal felnőttként tele voltam erővel, a testem gyorsan tudott méregteleníteni, regenerálódni. Eleinte tetszett az is, hogy az elmém eltompul, a gátlások háttérbe szorulnak. 

Fordulat kezdő jógásként - Jóga Budapesten

Már hatha jógáztam, amikor egyre jobban elkezdtem érzékelni az elfogyasztott ételek és italok hatását a szervezetemre, így az alkoholét is. A lazító, felszabadító hatás mellett felszínre került egy lefelé húzó, nyomasztó, kényelmetlen testérzet is. Lassan ez átfordult azzá, hogy erősebbé váltak a kellemetlen tünetek, mint a kellemesek. Mellette a táncban is akadályt jelentett számomra, ha ittam, mert zavarta az egyensúlyérzékemet. Ez odáig jutott, hogy szép lassan szinte teljesen elhagytam az alkoholt. Nem egyik napról a másikra történt, hanem apró lépésekben, fokozatosan. Végül az alkoholmentes búzasör maradt mementóként, emlékeztetve a régi időkre… Aztán azt is véglegesen elhagytam.

Az Anamé jógagyakorlatok hatása: “Azt nem mondtátok, hogy nem fogom kívánni az alkoholt!”

Amikor Balázs Valéria Anaméval először találkoztam, akkor még néha kóstoltam alkoholt. Ez nem a hétköznapi értelemben vett ivás volt, hanem tényleg csak ízleltem a nedűt, csak pár kortyot ittam. A rendszeres gyakorlás Anaménál, amiben volt jógalégzés, csakrák tisztítása, meditáció stb., annyira kitisztította a testem, hogy az ízlelőbimbók maradék késztetése is “elpárolgott” belőlem  az alkohol irányába. Lezárult a kirándulásom az alkohol birodalmában.

Már az Anamé Programon belül tartottam csoportos órákat a jógastudióban, amikor az egyik óra után egy gyakorló megjegyezte, hogy “Azt nem mondtátok, hogy nem fogom kívánni az alkoholt!”. Elmondása szerint korábban mindig kedvelte az alkoholos italokat, nem eltúlozva, hanem mértékkel fogyasztva. De amióta nálunk végzi az Anamé jógagyakorlatokat és otthon az ingyenes gyakorlatokat, azóta egyre többször érzi azt a teste mélyéről zsigeri szinten, hogy nincs késztetése alkoholt inni. Megnyugtattam, hogy ez természetes következménye a gyakorlásnak. Anamé véleménye az, hogy a gyakorlás hatására folyamatosan tisztuló test fokozatosan egyre kevésbé kívánja a számára megterhelő, mérgező anyagokat.

És itt érkeztünk el egy nagyon fontos felismerésemhez, amit nemcsak én, hanem mindenki, aki kellő kitartást tesz ebbe az útba, tapasztal az életében. Az Anamé Programban használt energia nem felszínesen, hanem az energiaközpontok, másnéven csakrák szintjén, a problémák valódi gyökerénél hat. Így a tisztulás, megszabadulás végleges. 

Ez minden, az életünket nehezítő problémára igaz, akár anyagi, testi, akár lelki, akár szellemi nehézségről van szó. Ehhez viszont szükséges a gyakorló kitartása, a rendszeres gyakorlás. Egyszerűen csak csinálni kell folyamatosan. Az sem számít, hogy valaki hisz-e benne vagy nem, hiszen a módszer nem a korlátozó elme szintjén működik. 

Javasolom neked is, kedves olvasó, hogy ha felkeltette érdeklődésedet, akkor próbáld ki a gyakorlatban. Bővebb információ: https://anameprogram.com/fooldal

Amiket itt olvastál, azok az én tapasztalataim, amiket próbáltam íráskészségem maximális kihasználása mellett, közérthetően megfogalmazni.

Az a finom kávé

Egy másik visszahúzó erő, ami viszont sokkal jobban megfogott és “rabul” ejtett az anyag oldaláról, az a kávé volt. 

Első találkozásom ezzel az élénkítőszerrel, amennyire vissza tudok emlékezni, az anyám kávézásai voltak. Cukorral itta a kávét, és amikor befejezte, mindig maradt a pohár alján kávés cukor, mert nem oldódott fel a forró kávéban az összes cukorkristály. Azt elkértem és jóízűen elfogyasztottam. Nagyon szerettem az ízét. Hogy meddig volt ez a szokásom, arra nem emlékszem, de az biztos, hogy fiatalként már nem érdeklődtem a kávé iránt. A középiskolás évek, első munkahely, sorkatonaság kávézás nélkül teltek.

Nem sokkal azután, hogy felszereltem tűzoltónak (20 éves voltam) kóstoltam újra a kávét. Egyik nap, amikor felvettem társaimmal a szolgálatot, reggeli után ők elkezdték a szokásos kávézást. Én elég fáradtnak éreztem magam (előző este kicsit kimaradtam egy koncert miatt otthonról), és arra gondoltam, hogy most jól jönne valami segítség az ébrenmaradáshoz, ezért kértem én is egy kávét, persze sok cukorral és tejjel, kezdő kocakávésként. Az íze nem hagyott bennem maradandó nyomot, hatása viszont annál nagyobbat. Nem sokkal azután, hogy megittam, erősen verni kezdett a szívem, nem sokáig, úgy 10-15 másodpercig. Ez egy kicsit megijesztett. Utána viszont egy nagyon kellemes érzés kerített hatalmába. Álmosságom elmúlt, frissebbnek, fittebbnek éreztem magam. 

Ezek a kellemes testi tapasztalatok és az ezekből fakadó lelkiek szépen lassan tereltek a kávéfogyasztás felé. A kávéról szóló bekezdésem címével ellentétben nekem nem volt finom akkor a fekete, a hatása miatt fogyasztottam. Kezdetekben ritkán fogyasztottam, tényleg csak akkor, amikor nagyon fáradtnak éreztem magam. Viszont miután a munkarendünk 24/48 volt (vagyis 24 óra szolgálat, majd 48 óra pihenés) ez is szépen nyomott a rendszeres kávéfogyasztás irányába. A reggel 7-től másnap reggel 7-ig tartó munkavégzés embert próbáló beosztás. Erre még rájön a tűzoltó munka sajátossága, hogy akár az ember testi épséget is kockáztatva kell a feladatokat végrehajtani. Ez nagy figyelmet, éberséget követel. Bár ha nem volt riasztás, meg volt adva a lehetőség éjszaka a pihenésre, de az olyan volt, mintha vigyázzállásban aludna az ember. Nem volt pihentető. 

Volt egy alkalom ebben az időszakban, amikor orvosi intézkedésre kellett a kávé hatóanyagát, a koffeint innom. Rendszeresen jártam a budapesti Heim Pál Gyermekkórházba vért adni. Egyik alkalommal a véradás után falfehér lettem és rosszul éreztem magam. Mint később az orvossal is megbeszéltem, ott hibáztam, hogy 24 órás tüzekben gazdag szolgálat után, pihenés nélkül mentem vért adni. Majdnem elájultam, annyira leesett a vérnyomásom. Én nem is vettem igazán észre, hogy itt több van egy szimpla “picit nem érzem jól magam” szituációnál. A körülöttem lévők szóltak az orvosnak (látták, mennyire fehér vagyok). Én azt hittem, nemsokára elmúlik. Az orvos jött, kérte, hogy álljak fel, ő majd segít. Mondtam,hogy  nem kérek segítséget, de ahogy kezdtem felállni a székről, elkezdett sötétedni a világ. Végül nem ájultam el, a támogatásra viszont szükségem volt, hogy ne essek el. Lefektettek ágyra, lábaimat a magasba kellett emelnem és a falnak támasztanom, és kaptam koffeint kávé nélkül. Persze hatott is a szer, jobban lettem. Nem tudom, kedves olvasóm, ittál-e már tiszta koffeint? Nagyon rossz az íze! El is gondolkodtam utána, hogy ezt a rossz ízt vállalom be egy kis kósza élénkségért? De ekkor még a kávé győzött.

A kávéfogyasztás szépen lassan befúrta magát a mindennapjaimba. Először a munkanapokba, majd átszivárgott a szabadnapjaimba is. Lassan megtanultam úgy ízesíteni (cukor, tej stb.) és olyan kávékat beszerezni, amikkel már ízlelésben is finommá vált számomra. Akkor még nem volt olyan sok kávézó, mint manapság.

És jött a következő fokozat, amikor egy nap már nem egy, hanem két kávét is elfogyasztottam. Mindezt ezért a hatásért, ami rászoktatott a feketére, ez pedig az, hogy úgy éreztem, élénkít, erőt ad, feldob. Lassan szembesülnöm kellett azzal a helyzettel, ami nagyobb tudatosságra intett a kávéfogyasztás terén: ugyanahhoz az élénkítő hatáshoz egyre többet kellett belőle naponta innom. 

A kundalini jóga hatása

Szerencsémre ebben az időben találkoztam Anaméval, ami segített megállítani, majd visszafordítani a folyamatot. Akkor még Anamé Kundalini Program volt a neve a jógairányzatnak, aminek megalkotója maga Anamé. Már a kezdetektől nagyon szerettem a jógatanfolyamait, óráit. Ez egyrészt a teljes biztonságnak volt köszönhető, amit az ember gyakorlás közben érez. 

Egy kis kitérőt, kérlek, engedj meg most nekem, kedves olvasó, mert számomra nagyon fontos szempont a biztonság.

Mennyire biztonságosak az Anamé Program jógaórái és -gyakorlatai?

Ahogy korábban írtam, én évtizedekig tűzoltó voltam. Ez a gyönyörű hivatás, viszont azzal járt, hogy sokszor olyan körülmények között kellett dolgozni, amik veszélyeztethették a testi épségünket. Éppen ezért szó szerint életbevágóan fontos volt számunkra, hogy minél biztonságosabb körülmények között dolgozzunk. Kialakult mindannyiunkban egy folyamatosan monitorozó, elemző figyelem, ami felismeri a veszélyforrásokat, és megoldási döntéseket hoz azok elhárítására. Ez a testi épségünket óvó hozzáállás természetesen kiterjedt a mentendő személyre is, akinek az életéért küzdöttünk. 

Bocsánat, bocsánat! Túl szakmai volt a megfogalmazásom. Kérlek, nézd el nekem! Számomra nagy szerelem volt a tűzoltóhivatás.

Meggyőződésem, hogy ez az alapbeállítás óvott sokszor a sérüléstől a tűzeknél, baleseteknél. Sőt! Amikor különböző parancsnoki beosztásokban irányítottam a tűzoltást és mentést, akkor ez még hatványozódott is, hiszen a beosztottaimra is vigyáznom kellett. Sokunknál ez annyira belénk ivodott, hogy szolgálaton kívül is hatott ránk. Ilyen vagyok én is. Előző mondataim alapján láthatod, hogy mennyire fontosnak tartom a testi épséget, biztonságot. 

A csakrák tisztítása biztonságosan

Már az első alkalommal, amikor Balázs Valéria Anamé órarendi óráján voltam, és ez még abban az időszakban volt, amikor csak a civil Balázs Valéria, nevet használta, feltűnt a maximális biztonságra való törekvése az óra során. Az évtizedek alatt kiélesedett tűzoltóérzékelésem a veszélyekre jelezte nekem, hogy nyugodtan átadhatom magam a gyakorlatok hatásának, itt biztonságban vagyok. És ez azóta is így van! Sok éve járok Anamé óráira és több mint tíz éve már én is tartok ilyen órákat. Az energiaközpontok, vagyis a csakrák tisztítása biztonságos az Anamé jóga gyakorlataival. Gyakorlóként és oktatóként is hosszú évek tapasztalata az, hogy az Anamé Programnak nincsenek veszélyei a jóga kezdői számára sem.

Azért kerestem a fejlődés útját, hogy megszabaduljak az életemben lévő korlátoktól, bezártságtól, félelmektől, akadásoktól. Hogy végre éljem, és ne szenvedjem az életet. Ahhoz, hogy ezt elérjem, mélyre kell ásni. Olyan szinteken kell az energiaáramoltatásokkal dolgozni, ami az elme felfogó képességén kívül esik. A gyakorlat következményét érzékelni tudja (pl. nyugodtabb lelkiállapot, nagyobb stabilitás, örömtelibb élet stb.), de a mélységére nem lát rá. 

Az Anamé Program gyakorlatai biztonságosak a gyakorlónak, de kíméletlenek az energiaáramlást akadályozó, vagyis az életünket megkeserítő akadásokkal szemben!

Egy egyszerű példával élve: olyanok, mint a ruha mosása. A ruha (gyakorló) a mosás (gyakorlás) során megszabadul a kosztól (akadások). Maga a mosási folyamat néha könnyű, néha nehezebb. Attól függ, hogy éppen milyen koszréteget kell eltávolítani. A végeredmény miatt viszont mindig megéri! Sokszor van, hogy egy erősebben kapaszkodó koszréteget csak többszöri mosással lehet véglegesen eltávolítani, amihez kitartás kell. De kellő kitartással minden kosz kimosható! 

Utamon nekem is volt több olyan kosz, elakadás, ami sok mosást, gyakorlást igényelt. Mégis, az összesnél az volt a tapasztalatom, hogy megérte a fáradozást, a befektetett energiát. 

Ahogy egyre több elakadást sikerült kitisztítanom, egyre tisztábbá vált a testem. Ez azzal járt, hogy egyre kevésbé igényelte a külső behatást ahhoz, hogy élénk legyek. A gyakorlás hatására a kávéfogysztásomban is megfordult a trend. Egyre kevesebbet ittam, majd áttértem a koffeinmentes kávéra, végül pedig azt is elhagytam. 

És ez a tapasztalatom az életem minden területén. Ebben a blogbejegyzésben csak két “kedvenc” visszahúzó erőről tettem említést, de természetesen több is volt. Ha igény lesz rá, akkor még fogok a többiről is írni. Például arról, hogy hogyan lettem vegetáriánus, hogy hogyan hagytam el a húst az étkezésemből, vagy hogy milyen lelki visszahúzó dolgoktól sikerült megszabadulnom a csakrák tisztítása (tehát a gyakorlás, csakratisztító karkötők, csakravizek és csakrahanganyagok) által.  

Ha van kérdésed a blogbejegyzésemmel kapcsolatban, akkor ezt a kommentszekcióban fel tudod tenni. Ha tetszett az írás akkor kérlek, oszd meg másokkal is!

Következő blogbejegyzésem a fej, gondolatok területével foglalkozik, és lesz egy érdekes, könnyen elvégezhető gyakorlat is benne.

Köszönöm megtisztelő figyelmed!

Szeretettel,

Laci

Ez a poszt arról szól, hogy hogyan fejlődött az erőm. De a fókuszban nem a fizikai erőm lesz, hanem az az erő, ami segít kiállni magunkért, hogy nemesen megvédjük a határainkat, erő a célok eléréséhez. A dinamizmus, az akaraterő, a tetterő helye, ami nem más, mint a köldökcsakra.

Az előző blogposztom témája a szívcsakrám volt, aminek kiteljesedéséhez a köldökcsakra nyújtotta valódi tetterő nélkülözhetetlen. Természetesen most is a saját tapasztalataimat írom le. 

Először is néhány szó a köldökcsakráról, amit Balázs Valéria Anamé: Csakra program 

című könyvéből idézek; ez Anamé véleménye az erőközpontról:

“A csakra minősége tüzes. Itt lakik a dinamizmus, az akaraterő. Ezen a szinten a szándék, a teremtőerő erős, az ember képes magát és másokat motiválni. Olyan átütő erőre lehet itt szert tenni, hogy a fejlődés szolgálatában álló cél elérése akadálytalanná válik, az addig zárt ajtók kitárulnak. Az anyagi világban ide tartozik a karrier, önmagunk menedzselése, a saját hatalmunkhoz és mások hatalmához való viszony. A nemes felháborodás is, amivel az ember megvédi a saját határait, így őszinte és egyenes marad ahelyett, hogy emberi játszmákba bonyolódna.

A csakra alulműködése esetén:

• A test a köldök vonalában feszes, a gerinc túlfeszített, lordózisba hajlik a deréktájon.

• A test könnyen kihűl, a végtagok hidegek.

• Az emésztés gyenge.

• A vitalitás hiánya, gyenge egészség.

• Hajlam a depresszióra, motivációhiány.

• Határozatlanság. A szándék olyan, mint egy láthatatlan lasszó, ami a köldökből ered és a célra tart. A csakra alulműködésekor ez a lasszó laza, túl vékony és kusza, széttartó szálakból áll.

• Burjánzó emberi játszmák. Az ember ilyenkor alulmarad, elnyomják, áldozattá válik, megsértik a határait, sebezhető.

• Az önérvényesítés, a karrier gátolt, korlátokba ütközik.

A csakra túlműködése esetén:

• A test köldökhangsúlyos, duzzadt ezen a területen.

• Hajlam a bosszúra, dühre, dühkitörésre.

• Hajlam a hatalmaskodásra, manipulálásra, mások kihasználására és elnyomására.

• A szándék lasszója merev acélhorog, bilincsként köti össze az embert a vágyott céllal, ami ilyenkor nehéz poggyásszá válik, rabságot okoz.

• Kompetitív gondolkodás, nyerni mindenáron.

(...)

A csakra optimális működésekor a gátló tényezők megszűnnek. A gyakorló tudja, mit akar, és el is éri a külvilágban úgy, hogy azzal sem magának, sem másoknak nincs ártalmára. Szándékának ereje van. Inspirál és magával ragad másokat.”

Bővebben: https://webshop.anameprogram.hu/csakra-program 

A köldökcsakra testsávja a derék, a has és a hozzájuk tartozó oldalsó részek által behatárolt terület és a körülöttük lévő tér.

A szkepticizmus fontos dolog. Anamé is azt tanítja, hogy nézzünk utána, vagyis tapasztaljuk meg, amit mond nekünk.

Így ha netán kételkednél, kedves olvasó, hogy egyáltalán létezik-e a köldökcsakra, az erőközpont, akkor javaslom, hogy emlékezz vissza. Mennyi erőd volt, amikor fájt a hasad, gyomorrontásod volt, vagy bármi olyan problémád merült fel, ami a hashoz kapcsolható? Ugye mennyire le tudja verni az embert egy ilyen dolog a lábáról?

Mielőtt eljutottam volna az első, kezdőknek szóló jógaórámra, csak áttételesen hallottam a köldökcsakráról. Tizenéves koromban az IPM-ben (vagyis az Interpress Magazinban, aminek volt magyar nyelvű kiadása még a Kádár rendszer idején is - ha jól emlékszem, könnyed, tudományos jellegű havilap volt) olvastam egy amerikai kamionosokról szóló érdekes cikket. 

Valahogy megmaradt bennem, mert mindig szerettem volna erősebb lenni. Arról szólt, hogy az egyik szereplő egy magnókazettáról olyan meditációt hallgatott, amiben a köldökre kellett koncentrálni. A meditáció célja az volt, hogy a meditálónak egyre több ereje legyen a gyakorlás hatására. Az írás azt sugallta, hogy milyen hülyeség, milyen butaság ilyesmiben hinni. Természetesen akkor én is ezt gondoltam. Ugyanakkor persze el is voltam varázsolva ettől a történettől, mert abban az időben minden nyugatról származó dolog a vasfüggönynek itt a szomorúbb oldalán csak jó és igaz lehetett, de legalábbis izgalmas. Ennek ellenére fel sem merült bennem a kételkedés, hogy talán nincs igaza az újságírónak. Nagyobbat nem is tévedhettem volna...

Gyermekkorom köldökcsakrája

Amennyire vissza tudok emlékezni, nem voltam hasfájós gyermek. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert ahol felnőttem, Budakeszin, a kertekben veteményesek, 

gyümölcsfák voltak, így ami ott megtermett, azt mi gyerekek legeltük le. Mivel a legtöbb helyen nem használtak növényvédő anyagokat, ezek mind mai kifejezéssel élve, bio zöldségek és gyümölcsök voltak. Ez nagyban hozzájárult köldökcsakrám testszelvényének - vagyis a hasamnak - az anyag oldaláról megtámogatott egészséges működéséhez. Persze többször előfordult, hogy egy-egy gyümölcs érésekor annyira teleettük magunkat, hogy a fáról alig tudtunk lejönni, és néha még hasmenés is követte a lakomát.

Köldökcsakra mint az egészségközpontja

A köldökcsakrában van a test egészségközpontja is. Nem voltam beteges gyerek, a nagyobb fertőző betegségek szerencsére elkerültek. Egyedül a torkommal volt sok probléma, mert sokszor begyulladt. Ez a probléma viszont inkább a torokcsakrámhoz tartozott. Terveim szerint egy későbbi posztban erről is írok majd.

Köldökcsakrám gyerekkori megnyilvánulásai

Érdekes, arra nem emlékszem, csak később tudatosult bennem, hogy könnyen befolyásolható, irányítható vagyok. Arra viszont igen, hogy erős igazságérzetemet, amikor kiálltam magamért, sokszor letörték. Idővel inkább ráhagytam a másikra, legyen neki igaza, csak béke legyen. Ezek mind köldökcsakrás életterületek.

Abban az időben (70-es, 80-as évek) a mozgás volt az elsődleges játékforma. Sokat fociztunk, játszottunk az erdőben. Futballozás közben remekül tudtam küzdeni a szabályok adta keretek között, ezzel nem volt probléma. Ha viszont az eredmény érdekében egy kis zsiványságot (szabályok áthágását) kellett elkövetni, az nekem már nem ment. 

Ha viszont nagyon felhergeltek, akkor szinte leállíthatatlan voltam…

Bár én már nem emlékszem rá, édesanyám egyszer elmesélte a következő történetet:

Egy alkalommal, amikor pici gyerekként a többi utcabeli, nálam pár évvel idősebb fiúval játszottam, sértett szívem, igazságérzetem és köldökcsakrám ereje együttesen megmutatta magát. Valamin (ki tudja min) összevesztem velük. Annyira felhergelődtem, hogy mind a négyüket sarokba szorítottam. Az egyikük nagymamája szólt anyámnak, hogy jöjjön, mert a Lacival nem bírnak. Anyámtól persze megkaptam a beosztásomat. 

Valószínűleg itt tört meg az, hogy kiálljak magamért, s ez később nagyon visszaütött…

Fiatalkori évek 

Nem voltam problémás fiatal. Inkább a jó fiúk táborába tartoztam, annak minden unalmával, egyhangúságával együtt. Alulműködő köldökcsakrám a sorkatonai szolgálattal kapott még egy kis nehezéket. 

Én még a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Honvédség sorkatonája voltam 1989-1990-ben. Egy műszaki zászlóaljhoz kerültem Újpestre. Papír szerint utászok voltunk (utak, hidak építése lett volna a feladatunk a vonuló sereg számára), de az alapkiképzésen kívül más képzést nem kaptunk. Gyárakba jártunk dolgozni ugyanúgy, mint az ott dolgozó munkások. Ez volt a népgazdaság (akkor még így hívták az ország gazdaságát) támogatása a honvédség részéről. Hát, hogy is fogalmazzak? Az én dandárom vagy más néven egységem nem az elit katonák gyűjtőhelye volt. Történtek megaláztatások, visszaélések. Az egyik alkalommal pár “öregebb” katona kivezényelte a gyengélkedőn lévőket (vagyis akik akkor épp betegek voltak, köztük én is) és pizsamában meneteltettek minket, majd cipő le és el kellett hajítani, mondván, hogy arra már nem lesz szükségünk…

Az ilyen esetek mind továbbmarcangolják az amúgy is alulműködő köldökcsakrát.

Ezek az esetek azonban szerencsére nem vették el a kedvemet egy életre az egyenruha viselésétől.

Tűzoltó köldökcsakra, avagy a sors újabb segítsége csakratisztításhoz, -erősítéshez 

Mindig szerettem segíteni az embereknek. Vonzott, hogy életeket menthetek. Egy toborzóplakát aztán becsábított az egyik tűzoltólaktanyába, és beléptem. Nagyon megszerettem a szakmát. Alulról kezdve folyamatosan haladtam felfelé a különböző beosztásokba. Amikor szerparancsnok lettem (egy tűzoltóautó parancsnoka, 3-4 tűzoltó főnöke), akkor már folyamatosan kellett irányítanom a beosztottjaimat. 

Papíron egyértelmű volt, hogy ki a parancsnok és ki a beosztott, végrehajtó. Sokszor éreztem viszont, hogy az alattam dolgozók megpróbálnak nyomást gyakorolni arra, hogy bizonyos helyzetekben hogyan döntök. És itt nem a szakmai, végrehajtás előtti segítő helyzetekről beszélek. Főleg a laktanyán belüli feladatokkal kapcsolatos dolgokról, amikre az “ej, ráérünk arra még” hozzáállás volt a jellemző. Itt meg kellett küzdenem az erősebb köldökcsakrás kollégákkal. Ez volt, hogy könnyebben ment, volt, hogy nehezebben. Viszont nagyon jól segítette, erősítette bennem a határok megvédését, a kiállást magamért.

Ekkor tudatosult igazán bennem, amit addig nem értettem. Miért van az, hogy valakinek a puszta jelenlététől arrafelé fordulnak a történések, amit ő képvisel? És miért van az, hogy nekem ezért meg kell küzdenem? 

Jóga Budapesten

Ez abban az időszakban volt, amikor elkezdtem hatha  jóga órákra járni és olvasni a jóga irodalmat. Több jógatanfolyamra is jártam.

Itt találkoztam először a köldökcsakra leírásával. Folyamatosan figyeltem ezt a területet, de mélyen átalakító változást nem éreztem egészen addig, amíg el nem jutottam egy kundalini jóga órára Anaméhoz. Olyan helyet kerestem, ahol a csakrák megnyitása nélkül, a csakrák tisztításával tudok fejlődni. Itt megtaláltam.

Köldökcsakrám tisztítása és erősítése Anamé jóga gyakorlatokkal

Ahogy a poszt elején írtam, az ehhez a csakrához tartozó testsáv a has és a derék sávja. Szerencsére nekem nem volt egészségügyi problémám ezen a területen. A hasi légzés pedig mindig jól ment, ami fontos ennek a területnek az energetizálásához. Így a köldökcsakrához tartozó jógalégzések már a kezdetekben is mélyreható változásokat indítottak el.

Az elején frissességet éreztem, mintha átszellőztettem volna a has testsávját. Később jelentkezett finom bizsergés is. Ahogy egyre többször vettem részt a jógastúdióban Anamé órarendi óráin, úgy haladtam a csakrán belül egyre mélyebb rétegeket elérve. 

Köldökcsakra tisztító, töltő karkötők

Amikor újabb formákban is elérhetővé vált az Anamé által közvetített energia, azokat is használtam a gyakorlás mellett. Hordtam köldökcsakra tisztító, töltő karkötőket, hallgattam a köldökcsakra cd-t, és ittam a a csakrához tartozó vizeket. Én a karkötőket kedveltem a legjobban, mert azok folyamatosan rajtam lehettek, nem akadályoztak semmilyen más tevékenységben. Több párat is (tisztító, töltő) “elhasználtam”. 

Mindig izgalmas volt, amikor egy-egy ilyen párat először vettem fel. Már a kiválasztásuk különleges volt. Gyakorlatias emberként természetesen a kristálykarkötők méretét néztem, hogy passzoljon a csuklómra, de már ekkor éreztem egy kellemes bizsergést. Nehéz szavakkal leírnom magát az érzést, annyira különleges, mégis megpróbálom. Ahogy kézbe vettem egyenként őket, finom kapcsolódás bizsergése járta át a tenyeremet. Mintha kérné, hogy őt válasszam. Nem tolakodó, inkább kedvesen odabújós. A kinézetét nem nagyon néztem egyik karkötőnek sem, hiszen mindegyik szép. Inkább erre a finom kapcsolódásra figyeltem és így választottam. Miután ez megtörtént, kifizettem és felvettem a kristályt, ez a finom bizsergés szintet lépett. Immár sokkal mélyebben éreztem a kapcsolódást. A gyomorszáj területén egy szeretetteljes, de határozott erőt éreztem, és mintha töltőkábelre lennék kötve, elkezdett erősíteni. Érdekes momentum, hogy bármelyik csakrához tartozó kristállyal segítettem fejlődésemet, mindegyiket először a hasamnál, a gyomorszájamnál kezdtem érezni, és csak utána lett meg az adott csakrához tartozó testsáv élénkülése. Valahogy a köldökcsakrás karkötők egy picit közelebb álltak hozzám, jobban kedveltem őket, mint a többit (csak meg ne sértődjenek a többiek). Lehet, hogy azért, mert szomjaztam az erőt.

A gyakorlások előrehaladtával lelki tünetek is jelentkeztek. Tisztulásként düh és harag is feljött látszólag semmiségek miatt. Ez természetes, hiszen az elfojtás miatti blokk tisztul ilyenkor, és ez ilyen érzetekkel jár. Mielőtt találkoztam volna Anaméval, sokszor lettem haragos, dühös, de nem tudtam vele mit kezdeni. Majd felrobbantam, de az alulműködő köldökcsakrám miatt nem mertem szólni, kiállni magamért, megvédeni magam. Inkább magamba fojtottam, igyekeztem bezárni azt a hatalmas energiát, ami ilyenkor feljött. 

De hála Istennek a legnagyobb megpróbáltatásoknál (pl. anyám halálakor) ösztönösen éreztem, hogy a fizikai megterhelés csökkenti a feszültséget. Anamé tanácsára ma már mindig a sportba forgatom bele a düh és a harag által generált energiát. Akkoriban rengetegszer futottam az erdőben egészen addig, amíg teljesen el nem fáradtam. És milyen sokszor kell még ma is futnom...

Hamarosan viszont megjelent a gyakorlás eredménye.  Azt vettem észre, hogy a sors kevesebb olyan helyzetet teremtett, amikor meg kellett védenem a határaimat, és az is egyre jobban ment. A céljaimat is egyre hamarabb értem el.

Kiteljesedésem a köldökcsakra területén folyamatosan növekszik. Egészségem szilárd, egyre többet bírok, egyre több erőm van. 

Imádok köldökcsakrás órát tartani

Az Anamé Program Karma Killer jógaóráin, óratartás közben sokszor találkozom a köldökcsakra kibillentségével. A köldökcsakra ugyanis nagyon sok embernél problémás terület. Hol azért, mert alulműködik, hol azért, mert túlműködik. Egyik sem jobb a másiknál. Az első áldozati szerepben van, a másik elnyomóban. Mindkettő szenved.

Éppen ezért mindig meghat, amikor azt látom a résztvevőkön, ahogy légzésről légzésre tisztul, felszabadul, erősödik a köldökcsakrájuk. Sokan számolnak be az órák végén a hasi, deréktáji  testszelvény bizsergéséről, akár kisebb fájdalmakról is. Vannak akik megijednek ezektől az érzésektől, a test jelzéseitől. Első megközelítésben valóban furcsának tűnhet, hogy miért ilyenek a testérzetek. Pedig “csak” arról van szó, hogy tisztul, fejlődik a csakra és ezáltal a hozzá tartozó testszelvény is. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valaki elkezd edzeni. Egy jól felépített edzésen érezni a test fizikai erőkifejtésének hatását. Az ember kilépve a megszokott működéséből, a gyakorlatok hatására magasabb szintre lép, fejlődik. 

Döbbenetes, hogy mekkora különbség áll be az állapotukban az óra eleje és vége között. Sokszorosan megéri a befektetett időt, energiát!

Anamé véleménye: a csakra tanítása, a sors rángatása nélkül

Oktatóként sokszor találkozom a deréktáji fokozott lordózis problémájával. Ilyenkor a köldökcsakra testsávjának hátsó része, a derék túl homorú és a legtöbbször fájdalmas is. Ilyenkor itt egy energetikai gát van, ami akadályozza az energia szabad áramlását. Mire eljut hozzánk a gyakorló, sokszor már évek óta fennáll a probléma. A rendszeres gyakorlás hatására azonban az addig szinte lezárt terület újra életre kel. Csökken a lordózis mértéke, nő a szabad energiaáramlás ezen  a területen, új erővel töltődik fel. A csigolyák lassan az optimális helyükre húzódnak. 

Természetesen ez nem máról holnapra történik, hiszen a legtöbbször már hosszú ideje meglévő nehézség ez a deréknál. De nemcsak ennek a testterületnek a testérzete változik meg, hanem a gyakorló saját erejéhez fűződő kapcsolata is. Az energetikai gát fenntartásához használt energia felszabadul, és szabadon felhasználható energiaként segíti a gyakorlót. Erőt ad ahhoz, hogy elérje a céljait, kiálljon magáért, megvédje nemesen a határait, ezáltal megváltozik az egész élete. A csakra  tanítása a sors rángatása nélkül így válik minden az Anamé Program gyakorló számára elérhetővé. Ez minden csakrára érvényes.

Köszönöm, hogy végigolvastad  a köldökcsakrám fejlődéséről szóló bejegyzésemet!

Ha van kérdésed, akkor ezt a kommentszekcióban meg tudod tenni.

Ha tetszett az írás, kérlek, oszd meg másokkal is! 

Ajánlom figyelmedbe a test gyakorlatát, ami ehhez a csakrához tartozik. Innen meg tudod tanulni: https://www.youtube.com/watch?v=xaXEP5eqXMk

A következő blogposztom témája: a “kedvenc” visszahúzó erők a szellemi fejlődésemben, amik akadályoztak, de egyben segítettek is az utamon. 

Várlak vissza, tarts velem ismét!

Szeretettel

Laci

Ebben a blogban arról lesz szó, hogy hogyan fejlődött a szívből való kapcsolatom magamhoz és másokhoz. Fő vonulata természetesen a szívcsakrám tisztulásáról szól.

Első, bemutatkozó blogposztomban már érintettem a szívcsakrám állapotát néhány helyen. Így, ha olvastad, kedves olvasó, akkor lesznek ismerős részek, de ezt a témát itt mélyebben mutatom majd be. Természetesen most is energetikai oldalról, a csakrák tisztítása felől közelítem meg blogbejegyzésem tárgyát, de sok családi történettel fűszerezve.

Szívcsakra “megnyitása” gyermekkorban, avagy jóga kezdőknek

Az idézőjel természetesen azért van, mert itt még a sors irányította a szívem fejlődését. Később, mikor már budapesten jógáztam, tudatosan olyan utat kerestem, ahol nem nyitják a csakrákat, hanem tisztítják, erősítik, végső soron harmonizálják az egész test energetikai rendszerét. Így jutottam el Balázs Valéria Anaméhoz egy jóga tanfolyamra. Abban az időben még a kundalini jóga nyugati útjaként működött a jógastúdió Budapesten. De vissza a gyermekkoromhoz.

Mosolygós gyereknek ismert a környezetem. Könnyen teremtettem kapcsolatot másokkal, de mindig nehezen oldódtam fel. Visszatekintve bár biztos vagyok abban, hogy a szüleim szerettek, mégis valami ridegséget, távolságtartást éreztem otthon a családi fészekben. Nem az ő hibájuk. Ők is egyrészt mintát örököltek, másrészt személyes életük történései mélyen hatottak rájuk, amin egész életükben igyekeztek (nem tudatosan) változtatni. 

Szívcsakra-örökségem

Súlyos terhek nyomták a szívüket. Apai és anyai ágon is menekülnie kellett a családnak 1920-ban. A trrianoni béke következtében apáméknak a Vajdaságban, anyai részen pedig Erdélyben nem volt tovább maradása a családnak. Magyarországra jöttek. Ez a kiszakítottság erősen megtépázta a gyökereket, aminek keresztjét generációról generációra viszi a család, lassan dolgozva csak fel a fájdalmat.

A másik, ami nagyon rányomta a bélyegét családi karmaként a szívükre és az én szívemre is, az az volt, hogy a szüleim mindketten szerelemgyerekek voltak, vagyis házasságon kívül születtek. Ez ma már furcsának hangozhat, de abban az időben (1930-1940-es évek) még szégyen volt, amit el kellett titkolni, el kellett hallgatni. Így utólag már felismerem, hogy a folyamatos szégyenérzet a gyökértelenség érzetével együtt mélyen átjárta családi életünket. 

Szerencsére nemcsak nehézségek, megpróbáltatások vannak családi gyökereimben, hanem nagyon felemelő, szívmelengető csavar is.

Szívcsakratisztítás a sors által

Ahogy az előzőekben írtam, édesanyám is szerelemgyerek volt. Anyai nagyapámnak és a nagyanyámnak nem volt közös gyermeke. Nagyapám félrelépett, és ebből a titkos kapcsolatból született édesanyám, akit születése után árvaházba adtak. Annyira titkos volt ez a félresiklás, hogy nagyanyám azért valahogy megtudta, majd kiderítette hol a gyermek. Elintézte a gyámhatóságnál, no meg nagyapámnál, hogy magukhoz, a nevükre vehessék anyámat és felnevelhessék…

Nagyanyám nagyságát mutatja ez. Felül tudott emelkedni azon a csalódáson, amit a férje okozott és még annak bizonysága is, hogy anyám felé is úgy tudott nyitni, ami lehetővé tette az örökbefogadást, a szeretetben való felnevelést. 

Gyönyörű, szívmelengető példája ez annak, amikor valaki a megbántódottságán felülemelkedve, megnyitja a szívcsakráját egy másik ember felé, aki ugyancsak áldozata a kialakult helyzetnek. 

Sajnos mire anyám hozzájuk került az árvaházból, már egy éves volt. Ez az első év, amit magányban, kitaszítottságban kellett leélnie, súlyos terhet jelentett, ami egész életében mélyen fájt neki. Később, mikor mi már a nővéremmel kirepültünk a családi fészekből, annyira elöntötte ez a fájdalom, hogy önkezével vetett véget életének…

Most, ahogy írom ezeket a sorokat, újra átérzem fájdalmát… de erről majd később.

Talán pont ennek a súlyos tehernek köszönhetem, hogy most leírhatom ezeket a sorokat.

A családunkat, hogy finoman fogalmazzak, nem vetette fel a pénz. Volt fedél a fejünk felett, beosztással, de mindig volt mit ennünk. A történelem viszont nagyon megsarcolta azt a keveset, amit a család nemzedékről nemzedékre gyűjtögetett. Így hát, mire én jeleztem, hogy jövök ide a földi világba a nővérem után második gyermekként, már a szegénység tudata volt az igazodási pont a szélesebb családban. Azt tanácsolták a szüleimnek, hogy még egy éhes száj abban a szegénységben nagyon megterhelő lesz a számukra, ezért vetessenek el. Szerencsémre édesanyám kijelentette, hogy megtart. Hálás szívvel köszönöm neki a döntést! A szívemben azt érzem, hogy ebben a döntésben fontos szerepet játszott az ő sanyarú, első 12 hónapja...

Apám szívcsakrája

Ahogy korábban említettem, apám is házasságon kívül született. Szegény nagyanyámnak végül sikerült férjhez mennie egy két gyerekes özvegy férfihoz. Születtek közös gyermekeik is. Összesen hat gyerekük volt: 2 apai részről, 1 anyai részről, és 3 közös. Mivel szegények voltak, és nem tudtak minden gyermeket ellátni, ezért apámat odaadták az egyik nagynénjéhez, hogy nevelje fel. Apám szerette a nagynénjét, és mindig jó szívvel emlékezett rá, mégis érezhető volt nála mindig az a fájdalom, ami a kitett gyermek érzésével jár. 

Ezt még tetézte az is, amikor - ha jól emlékszem 20-as évei elején - tüdőgyulladást kapott és kórházba, szanatóriumba került. Felépült a betegségből és ment volna haza (ekkor már a szüleihez), de a mostohaapja megüzente neki, hogy ő nem fogja beengedni a házba, mert nem hiszi el a gyógyulás tényét, félti tőle a családját. Apám megkérte az osztály főorvosát hagy maradjon még egy hónapot, mert nincs hova hazamennie, nincs hol aludnia. Az orvos megengedte. Áldja meg érte az Isten! 

Láthatod kedves olvasó, hogy anyai és apai ágon is van mit feldolgozni. És ez csak az, amiről tudomásom van.

Természetesen a felmenők öröksége alapvetően a gyökércsakrához tartozik, de ebben a blogban a szívcsakrám a téma, azon belül is a kapcsolatom önmagammal és másokkal. Azért tartottam fontosnak megemlíteni a családi előzményeket, mert segíti a megértését  annak a fejlődésnek, amin keresztül mentem.

Vissza magamhoz, avagy a zárkózottság csapdája, amikor még nem ismertem a jógalégzést

A poszt elején már írtam, hogy gyerekkoromban bár könnyen teremtettem kapcsolatot másokkal, mégis nehezen oldódtam fel. Nagyon befolyásolt mások véleménye rólam (ezen máig dolgoznom kell), mit szól a környezetem ahhoz amit csinálok, teszek. Nagyon nagy volt az igényem arra, hogy elfogadjanak. Ha egy kicsit is elutasítottak, vagy én éreztem úgy, hogy elutasítanak, akkor hamar elkezdtem lelkileg bezárkózni, óvni a szívemet. Ez volt az én védekezésem a külső “támadás” ellen. Ma már persze tudom fejben, hogy ezek legtöbbször nem támadások voltak, hanem egyszerűen nem érdekeltem annyira a környezetemet. Ugyanakkor “remek” csapda volt számomra. Falat építettem a szívem védelmére. Először jó ötletnek tűnt, hogy amikor jön a lövés a szívem felé, az lepattan a falról. Csakhogy ez a fal nemcsak megvédett, egyúttal be is zárt. Egyre jobban akadályozta a szívbéli kapcsolódást a külvilággal.

A családi örökség, ami mindkét ágon megjelent: a kitaszítottság, a gyökerektől való kényszerű elszakadás tett érzékennyé arra, hogy fontos legyen számomra az elfogadás.

Ez megjelent abban is, hogy az iskolában visszahúzódó voltam. Nem mertem kiállni az igazamért, pedig erős az igazságérzetem. A konfrontálódást mindig kerültem. Szerencsére jól tudtam futni, nyertem a versenyeket, így a környezetemben a kortársaim jobban elfogadtak. Mégis sokszor egyedül éreztem magam.  

Ez máig ható probléma, amin nagyon sokat kellett dolgoznom. Ahogy első blogposztomban írtam, próbálkoztam szinte mindennel: könyveket olvastam, pszichológus, coach segítségét kértem és így tovább. Nagyon hálás vagyok nekik a segítségért! Azonban az volt sokszor az érzésem, hogy csak a felszínt kapargatjuk. Annyit elértünk, hogy egy kicsit kívülről, más szemszögből is láthattam a problémáimat. Gyökeres változást azonban egyikkel sem értem el. Később értettem meg, miért. 

Mesterem, Balázs Valéria Anamé

Ő végzett pszichológus is, tőle tanultam mindazt, amit aztán a saját bőrömön is megtapasztaltam. Anamé véleménye az, hogy a mélyreható változások olyan helyeken történhetnek csak meg, amelyek az elme látókörén kívül esnek. Ezek az energiatestben lévő csakrák.

De itt egy pillanatra álljunk meg, beszéljünk általánosságban a szeretetközpontról.

A szívcsakra

A szívcsakra testsávja a mellkas, a karok, a vállak, a hát felső része által határolt terület. Fontos megjegyeznem, hogy a testsáv körülötti tér is ehhez a csakrához tartozik. Ha a csakra tiszta és erős, akkor a szeretet, ami bennünk van, törés nélkül, tiszta fényében tud kisugározni a környezetünkre. Ilyenkor a kívülről jövő szeretet elfogadásával sincs probléma. Ahhoz, hogy ezt elérjük, bizony dolgozni kell rajta energiagyakorlatokkal.

Az Anamé jógagyakorlatok hatása

Az első bejegyzésemben már írtam arról, hogy mielőtt Anamé órarendjéből választva órát, Anamé módszerével találkoztam volna, jártam más budapesti jóga iskolába hatha jógára. Szerettem azt is, de olyan gyors fejlődéssel nem találkoztam, mint Anaménál. A gyakorlatok zsenialitását számomra nem csak az adja, hogy egyszerűek, könnyen végrehajthatóak, hanem legfőképpen az, amilyen mélyen hatnak. Elmével felfoghatatlan, de az eredmény nagyon szembetűnő. Nálam már első alkalommal, az első gyakorlatnál érzékelhető volt a mellkasom lazulása. Nem a csont vált kevésbé keménnyé, hanem valami mintha leesett volna a mellkasomról, ami addig ott volt. Úgy éreztem, hogy a szívem felszabadult. 

Ez a  fajta jógalégzés már első alkalommal vékonyította a páncélt a szívemen. Ezt akkor vettem észre, amikor aznap este elmentem táncolni. Az argentin tangó volt akkoriban (sok éven át) a szenvedélyem. Ott a férfi és a nő tánc közben egymást öleli, ez a tánctartás. Az ölelésnek (tánctartásnak) két fajtája van a tangóban. A közeli az, amikor a táncosok mellkasa összeér, és a távoli az, amikor a mellkasok nem érnek össze. Én a közeli tánctartásban tangózás közben éreztem azt az első Anamé jógaóra után, hogy sokkal jobban érzékelem a táncpartnereim szívét, akikkel aznap este táncoltam, mint korábban. Döbbenetes volt a különbség a korábbiakhoz képest. Éreztem, hogy valami végre beindult, a szívem kezd felszabadulni.

Annyira vágytam a szívbéli kapcsolódásra, hogy teljesen magába szippantott a tangó, a “tangóérzés”. Szenvedélyemmé vált. Ahova csak tudtam, mentem táncolni. Akkor még csak hetente egyszer volt Milonga (tangó táncest, ahova tangózni mennek az emberek), ahol én törzsvendég lettem. Akkor még nem táncoltak sokan egy-egy ilyen esten, ezért volt olyan est, hogy minden lánnyal táncoltam, ami nem egy számot jelent, hanem egy tandát (3-4 zeneszám, azonos zenei stílusban). Szorgosan jártam a magyar és külföldi tangómesterek kurzusaira. Lubickoltam a táncban. Folyamatosan vágytam a “tangóérzésre”.

Hogy mi is az?

Mindenki másképp fogalmazza meg. Számomra az összeolvadást jelentette a táncpartneremmel. Olyan tökéletes egységet, ahol a női és a férfi principium a maga tökéletes tisztaságában eggyé válik. Érzésre olyan volt, mintha én, a férfi adnám a külső keretet (ami nem korlátozó, hanem védő), a biztonságot, a nő pedig a belső tartalmat, az egység belső részét adja. Kérlek nézd el nekem, kedves olvasó, hogy jobban nem tudom kifejezni magam, de olyan dologról írok, amit a legjobban beleérzéssel lehet megismerni! Tangóra fel :)

Ezt kerestem minden táncban, minden ölelésben (ez a tangó tánctartás másik neve a félreértések elkerülése érdekében). Sokáig nem értettem, mitől függ ennek létrejötte. Miért van az, hogy ugyanazzal a táncpartnerrel egyik este van, másik este nincs? Más a zene? Bennem van a hiba, vagy a másikban, esetleg mindkettőnkben? Mi és hol az akadály? Hogyan lehet elhárítani? Józan paraszti ésszel csak az a válasz jutott eszembe, hogy ma ilyen napunk van.

Kezdetben azt vettem észre, hogy a szívem állapota mennyire fontos, és hogy ezt fejből nem tudom megoldani, csak az Anamé gyakorlatok segítettek. 

Feltűnt a talajjal való kapcsolat fontossága is, a stabilitás. Tánctechnikában már természetesen tanultam ezt. A tangó alapja ugyanis a stabil séta. Itt az energetikai kapcsolódásra figyeltem fel. 

Fontos felismerés volt még az egész test lazasága. Kényelmes tánctartásban minél lazább a test, annál jobban tud benne áramlani az energia. Egymás elfogadása, beengedése az intim terünkbe. Ezt is nem fizikailag értem, hiszen maga a tánctartás ezt már létre is hozza. A saját stabilitásunkra támaszkodó nyugodt, szeretetteljes szív az, ami ezt számomra megteremtette.

Az a tapasztalatom, hogy ez az alapja annak a kapcsolódásnak, amire a “tangóérzés” épülhet. Számomra ennek felfedezését az segítette, hogy folyamatosan dolgoztam magamon az Anamé Program gyakorlataival. Ezek az energiagyakorlatok tisztítottak, erősítettek, kiegyensúlyoztak, és teszik azóta is minden gyakorlásnál.

Ezt tapasztalva tovább jártam Anaméhoz kundalini jóga órákra (akkor még az volt a neve a jógastúdiónak). Természetesen nemcsak szívre ható gyakorlatok voltak, hiszen minden órán az egész testet átdolgoztuk. Mivel a test energetikája egy komplex rendszer, ha jobb állapotba kerül az egyik energiaközpont (csakra), az segíti a többit is.

Erről bővebben Anamé blogjában olvashatsz. 

Csakrák megnyitása

Ez az ami sohasem történt. Gyakorlóként és oktatóként sem tapasztaltam ilyet az Anamé Programban. Itt nem nyitjuk erőszakosan a csakrákat, hanem gyengéden tisztítjuk, harmonizáljuk, optimalizáljuk a működésüket. A folyamat során lehetnek különböző testi érzetek, amiket tévesen nyitásnak lehet mondani, de valójában nem az történik.

Egy csakra megnyitása olyan lenne, mint amikor egy karámból a vadállatokat (félelmek, fájdalmak, vágyak stb.) hirtelen kontrollálatlanul kiengedik és azok fékevesztetten tombolnak, szétzilálnak mindent maguk körül. 

Az Anamé Programban viszont ezek a “vadállatok” megszelidülnek (kikerül belőlük az érzelmi töltés), le lesznek csutakolva (átfényesednek), és szépen lassan, egyenként, gyakorlásról gyakorlásra ki lesznek vezetve a karámból. Utoljára még megmutathatják a formájukat (tudatosulhatnak), majd visszakerülnek oda, ahova tartoznak (alsóbb világok).

Íme az én példám, tapasztalatom az egyik ilyen “vadállatomról”, fájdalmamról, aminek megszelidítéséhez, letisztításához kitartó gyakorlásra volt szükség...   

Szívcsakrám tisztulása

A korábban említett páncél a szívemnél a folyamatosan végzett Anamé jógagyakorlatok hatására egyre vékonyodott. Olyan érzés volt, amikor leesett egy-egy réteg, mint amikor valamilyen szorító nyomás alól felszabadul az ember. Ilyenkor utoljára még megmutatja magát az, ami ott volt. Nekem sokszor feljött közeli hozzátartozóim elvesztésének, a gyásznak a fájdalma. Az ilyen fájdalom sok munkát igényel, mire sikerül feldolgozni. Sajnos egy gyakorlás nem elég. 

Ugyanakkor minden jóga óra után olyan érzés volt, mintha tér nyílna a szívemben a maga komplex érzetével, hiszen a veszteség elengedésével együtt jelentkezett. A fájdalom feldolgozása közben átfényesedik, megemelődik az emlék, teret ad az energia tiszta áramlásának. A tér tágulásának érzését a szívnél hibásan a szívcsakra nyitásának lehet gondolni, de ez tévedés.

 Csakratisztítás után

A folyamatos, rendszeres gyakorlás, a csakratisztító karkötők használata, az Anamé csakravizek fogyasztása és a csakra CD-k hallgatása megtette hatását.

Mára feldolgoztam szeretteim elvesztését. Az erős, mély fájdalom hiánnyá szelídült, ami egyre ritkábban jön elő. Elfogadtam azt, hogy ők továbbmentek, és én itt maradtam. Helyére került a veszteség, ami ért. Keserűség nélkül tudok visszaemlékezni rájuk.

Ez a nyomasztó teher elhagyott engem. A páncél, amit gyerekkorom óta építettem, szinte teljesen lehullott rólam. 

A család mindkét ágától örökölt kitaszítottság érzése sokat csökkent, fényesedett. Tisztító gyakorlatokkal, sok rétegen áthaladva közeledem a fájdalom gyökeréhez, de még nem értem el. 

Tovább az úton

Van még mit tisztítanom a szívemen de hála az Anamé Programnak egyre nyitottabb, tisztább szívvel kapcsolódom magamhoz és a világhoz. 

Kívánom neked kedves olvasó, hogy te is sikeresen dolgozd fel a testedben, lelkedben, életedben lévő fájdalmakat, gátakat!

Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg másokkal is! 

Ha van kérdésed a blogbejegyzésemmel kapcsolatban, akkor ezt a komment szekcióban meg tudod tenni.

A következő blogbejegyzésem az erőmről szól majd. Nem a fizikális erőm lesz a fókuszban, hanem az az erő, ami segít kiállni magunkért, hogy nemesen megvédjük a határainkat, erő a céljaink eléréséhez.

Tarts velem továbbra is!

Köszönöm megtisztelő figyelmedet!

Szeretettel

Laci

A kitartás és a tisztulás kincsei

Üdvözöllek kedves olvasó!

Saját tapasztalataim szeretném továbbra is (mint ahogy korábbi írásomban) megosztani veled. Ebben a blogbejegyzésben szó lesz kitartásról, csakrák tisztításáról, Anamé jógagyakorlatokról, koronacsakrám fejlődéséről.

Írásom központi eleme a kitartás és a tisztulás. Tapasztalatom szerint kitartás nélkül nincs fejlődés. Tudom, ez közhelyesen hangzik, de amilyen tapasztalataimról írok ebben a jegyzetben, az kéri,hogy erre fókuszáljak. Én a valódi fejlődésre gondolok, írok, nem arra, amikor más gondolatokkal elfedjük azt, amin változtatni kellene. A tisztulást mint felszabadulást értem a bennünket akadályozó energetikai elakadásoktól. Az életünket megváltoztató fejlődés a csakrák szintjén valósítható meg. 

A Csakrák tisztítása az Anamé Programmal

Első blogbejegyzésben már írtam útkeresésemről és arról, hogyan jutottam el a “fejből megoldok mindent” csapdájából a valódi fejlődésig, a sorsfordító fejlődési út megtalálásáig. Ez az út a csakrák, az egész energiatest kitakarítása (igen, takarítás!) a rárakódott szennyeződésektől, valamint az egyensúlyba hozása, erősítése.

Tudom, talán többen felszisszenhetnek, hiszen ezeket a csakrákon lévő elakadásokat mások életfeladatként említik, amik azért vannak, hogy segítsék fejlődésünket, ezért alázattal közelítenek feléjük. Megnyugtatok mindenkit. Az alázat, a szeretet bennem is megvan ezek iránt a megoldandó, a fejlődésemet segítő akadályok iránt, ugyanakkor ott van a kérlelhetetlen szándék is az eltávolításukra, ami nélkülözhetetlen a valódi fejlődés útján. Így lesz enyém a karma tanítása, ami miatt egy-egy ilyen akadály a megoldandó feladataim közé került.

Engedtessék meg nekem, hogy itt, most szennyeződésként írjak róluk, mert ez kiemeli azt a kitartást, ami a kitisztításukhoz szükséges. Ez a kifejezés rávilágít arra az emberi érzetre is, ahogy ezeket az elakadásokat a legtöbbször megéljük, mint például a zavaró homokszemek a fürdőruhában. Bárcsak ilyen egyszerű lenne az eltávolításuk is…

Mindannyian (minden ember!) azon vagyunk, hogy boldog életet éljünk. Ezt keressük, kutatjuk, ez motivál minket. Testünk, lelkünk, sorsunk jelzi, min kell változtatnunk ahhoz, hogy szabad, kiteljesedett, boldog életet tudjunk élni. 

Vajon mennyire és hogyan érzékeljük ezeket a jelzéseket, szennyeződéseket?

Emberi életünket folyamatosan energiaközpontjaink, csakráink állapota határozza meg. A szennyeződések (na jó, most már áttérek az elakadások szóra), szóval az “imádott” elakadásaink rángatnak minket az életben. Még a gondolataink és az, hogy hogyan érzékeljük, miként látjuk a világot, az is ettől függ, ezért nagyon fontos, hogy felismerjük azokat a jeleket az életünkben, amik mutatják fejlődési lehetőségeinket. 

Mert bizony ezek lehetőségek, amiket jó esetben felismerünk és megpróbáljuk kihasználni őket a fejlődésre, rosszabb esetben pedig másra hárítjuk és tovább szenvedünk tőlük. És, hogy a kör bezáruljon, még az is csakráink állapotától függ, hogy fel tudjuk-e ismerni ezt a lehetőséget, tudatossá tud-e válni. Ezek alapján levonhatnánk a tanulságot, hogy nincs menekvés, ez a 22-es csapdája…

Kérlek, ne csüggedj, kedves olvasó! Van kiút!

Megoldás: a csakrák kitisztítása

Ennek felismerése nálam hosszú folyamat volt, ami bizony kitartást igényelt. Amikor odáig cseperedtem, hogy fiatal felnőttként igyekeztem beilleszkedni a világba, akkor nem értettem, hogy mások miért nem azt a valóságot, igazságot látják, amit én annak gondolok? Miért viselkednek másként, mint amit én helyénvalónak látok? Nem ítéltem el őket, valahol éreztem a szabad akarat fontosságát (bár a kádári rendszerben szocializálódtam), csak egyszerűen nem értettem őket. 

Természetesen elfogadtam mindenkinek a szabadságát, hogy miként éli életét, kapcsolódik a világhoz, mégis nagy kérdőjel volt bennem arra nézve, hogy ez miért van. Ez irányította rá a figyelmemet arra, hogy a különbségeink és az, ahogyan működünk, ahogy rezonálunk a világra, az nem külső tényezőtől függ, hanem belső folyamat eredménye. 

Fél pohár vízre lehet azt mondani, hogy félig tele a pohár. De lehet azt is mondani, hogy félig üres. Mindkét megközelítés igaz. Mindkettő a saját “szemszögéből” olvassa, elemzi, értékeli a külső körülményt. Mégis érezzük a különbséget a kettő között. Az egyik abból indul ki, hogy mi az, ami van. A másik pedig abból, mi a hiány. Egyik sem jó vagy rossz. Egyszerűen mutatja azt az állapotot, amiből a világ történéseire reagálunk. 

Ha különbözőképpen látjuk a dolgokat saját kis belső folyamatainkon keresztül, akkor mi a  valóság megismerésének útja? 

Ez az, amit kerestem, kutattam, része saját énkeresésemnek is. Ennek folyamata van leírva első blogbejegyzésemben. Az, ahogyan a fejből megoldomtól a kezdő jógaórákon át Balázs Valéria Anamé vezetésével eljutottam a csakrák tisztításához (bár inkább úgy fogalmazok, hogy felszabadításukhoz, mert amikor lejön egy réteg, ami köztem és a csodálatos világ között akadályt jelent, azt az érzetet nekem inkább a felszabadulás szó jelenti), és így a világ valóságának egyre mélyebb megismeréséhez. 

Fontos leszögeznem a félreértések elkerülése végett, hogy ez nem a csakrák megnyitásával történt, hanem az Anamé jógagyakorlatok (ma már Karma Killer jógának nevezzük) és az Anamé által energetizált csakratisztító karkötők, vizek, hanganyagok segítségével létrejött csakratisztítás által.

Tapasztalatom az, hogy vannak olyan, az életünket gátló szennyeződések, amik hamarabb távoznak, tisztulnak ki életünkből, és vannak, amikhez kitartás kell. Utamon több olyan gátló tényező is volt, ami viszonylag lassan távozott az életemből, amiket csak később ismertem fel és láttam be, hogy akadályoztak.

Koronacsakra fejlődés 1.

Csakrák tisztítása Anamé jóga gyakorlatok hatása

Egyik ilyen volt, amit nem ismertem fel mint akadályozó tényezőt, az a fejtetőm, a koronacsakrám zártsága. Túlzottan az anyagból indultam ki, az anyagban hittem. Valami mindig munkálkodott, jelzett bennem, ami fejlődni akart felfelé, de azon kívül, hogy a világot jobban megismerjem, más indíttatást nem éreztem felőle. Ugyanakkor, mivel nem volt teljesen zárt a koronacsakrám, valahogy kíváncsivá váltam az anyagon túli dimenziókra.

Az első ilyen alkalom még gyerekkoromban történt. A történethez tartozik, hogy bár a nővéremmel meg voltunk keresztelve, templomba nem járt a családunk. A karácsonyt és a Húsvétot is inkább mint szokást tartottuk, de szakrális jelentése nem volt számunkra. 13 éves lehettem, amikor keresztszüleimmel Esztergomba kirándultunk. Megnéztük a Bazilikát, és az ott lévő kegytárgyboltban vettek nekem egy kis, falra szerelhető keresztet, ami nekem nagyon tetszett (egyébként reformátusnak lettem keresztelve, de ez most mellékes). Valahogy más volt számomra, mássá vált ez a kereszt, mint a többi tárgy, amit használtam. Ráirányította a figyelmemet, hogy talán nagyobb a világ, minthogy csak anyag legyen benne.

Édesapámnak mondtam, hogy szeretnék templomba járni. Ő nem ellenezte a dolgot, el is kísért egy református gyermekhittanra (1983-ban még javában dübörgött a gulyáskommunizmus). Ha jól emlékszem, összesen négyen voltunk az oktatóval együtt, aki egy nagyon merevnek tűnő asszony volt. A gyerekek több évvel fiatalabbak voltak nálam. Valahogy cikinek éreztem az egész órát, azt éreztem, mintha pici gyereknek néznének. Meseórának tűnt az egész. Én komolyan érdeklődtem, de ez kiábrándító volt számomra, ezért nem mentem többet. Visszatértem az anyaghoz. Ekkor még nem is lehetett hallani jóga órákról.

Jóga kezdőknek

Fiatal felnőtt voltam, amikor elkezdtem érdeklődni a jóga iránt. Első blogbejegyzésemben már írtam erről bővebben és arról, hogy hatha jóga tanfolyamra jártam egy budapesti jóga stúdióba. Itt most a koronacsakrám fejlődését mesélem el. Rendszeresen sportoló, az anyagban bízó emberként először a test jógás megközelítése nyűgözött le, ami számomra a rugalmas, hajlékony, erős, egészséges testet jelentette. Főleg a hajlékonyság volt érdekes, mert azzal hadilábon álltam. A fejtetőmön, ahol a koronacsakra található, a különböző testhelyzeteknél (ászanáknál) csak akkor éreztem valamit, ha az a talajon volt. Kedveltem a jógalégzéses gyakorlatokat. A kundaliniről, kundalini jógáról már olvastam könyvekből de tapasztalatot, ekkor még, nem szereztem.

A meditációk még érdekesebbek voltak számomra, ugyanis nagyon nem mentek, kényelmetlenek voltak. Az elmém folyamatosan ugrált, egyszerüen nem tudtam összpontosítani. Nagyon bénának éreztem magam. Én, aki ismerem és jól tudom irányítani  a testem, hirtelen egy olyan dimenzióban találtam magamat, ahol elvesztem, és ekkor még nem találtam fogást ennek megoldásán. 

Anamé jógaóra

Aztán eljutottam Anaméhoz, az ő óráira. Az energiaáramlás olyan erős érzetével találkoztam, amivel addig soha. Egész testem, minden porcikám mintha dimenzióugráson esett volna át, annyira intenzív volt a testérzet. Az Anamé órarendből kiválasztva az órákat, jártam hozzá szorgalmasan. Felfigyeltem arra, hogy az órák végén mintha magasabb lennék, mint előtte. Ez egy egyszerű testérzet volt, de akkor még nem tudtam hova tenni. Később már, ahogy az egész óra folyamatát egyre mélyebben megismertem, világossá vált bennem, hogy ez miért volt. Az órák felépítése adta meg a választ. 

Ahogy haladtunk az óra folyamán az alsó területek felől a felső területek felé, a különböző csakrák tisztításával, erősítésével, harmonizálásával, az egész energiatest bekapcsolt. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy sötét lakásban felkapcsolnák a villanyokat. Minden tisztábbá, fényesebbé vált. A koronacsakra alatt lévő csakrák jobb állapota lehetővé tette a fejtetőn lévő csakra magasabb bekapcsoltságát, ettől éreztem magam magasabbnak.

Fontos kihangsúlyoznom, hogy nem a koronacsakra megnyítása történt, hanem egy jól összerakott, a gyakorlatok tökéletes láncolatából álló folyamat eredményéről számolok be saját tapasztalatból. Az alsó stabilitásra támaszkodva, biztonságosan haladtunk felfelé, és ennek eredménye lett a koronacsakra magasabb működése. 

Ez volt számomra az első lépcsőfok, amikor felfedeztem, hogy van koronacsakrám. Természetesen tudomásom már volt róla, hiszen olvastam jógakönyveket, és ott részletes leírásokkal találkoztam a fejtetőről. Elméletben, az írások alapján tudtam, mennyire fontos terület, de konkrét, saját tapasztalatom nem volt korábban róla. 

Az Anamé jógagyakorlatok rendszeres végzése folyamatosan egyre tisztábbá és erősebbé tette a koronacsakrámat (is). Nem minden órán éreztem, hogy magasabb vagyok. Ennek a testi érzetnek a tudatosulása nagyban függött attól, hogy a többi csakra tisztulása, erősödése mennyire vonta el a figyelmemet, milyen állapotban voltam akkor éppen. Abban az időben az órák nagy részében a szív-, köldök- és gyökércsakrám tisztulása kért nagyobb figyelmet tőlem. Sajnos akkor még nem voltak Anamé csakratisztító és -töltő karkötők! Sokat tudtak volna segíteni…

Koronacsakra fejlődés 2.

A Kép hatása

Következő alkalom, amikor a koronacsakrám még erősebben bejelzett, egy különleges hatás volt, amivel korábban nem találkoztam. Akkor még csak Anamé Buda létezett, ott tartottuk a csoportos órákat. 

Mielőtt beértem volna a jógastúdióba, Anamé hívott, hogy feltettek a terembe egy képet. Nem kell foglalkoznom vele és nem vallási jelkép.

Én nyitottam az iskolát, benéztem a terembe, és láttam egy nagy Jézus-képet a falon (a torinói lepel nyitott szemes fejrésze). Azon a falszakaszon volt rögzítve, ami az órát tartó oktatóval szemben van. Ekkor még nem éreztem semmi különöset, az óra előtti feladatokra koncentráltam. Majd jöttek a gyakorlók, bementek a terembe, megnézték a képet, de  különösebb megjegyzés részükről sem történt. Elkezdődött az óra. 

Ahogy elkezdtük a gyakorlatokat, egy különleges erőtér öntötte el a termet fentről lefelé, mint egy égi áldás. Először csak azt éreztem, hogy húúú, nagyon hasít, erős az óra, majd jobban megfigyelve az erőteret, egy nagyon gyengéd, biztonságos, finom, mégis erőteljes, aktív teret lehetett érezni. Két csakrám reagált erősebben erre az égi leáradásra, a szívcsakrám és a koronacsakrám. Mindkettő sokkal aktívabb lett. Mintha tér nyílott volna a mellkasnál és a fejtetőnél is. Nem csakranyitás volt, hiszen akkor minden fájdalom, elakadás, vágy, ami ezekben a csakrákban van, elöntött volna engem. Itt viszont ezek a testterületek szabaddá váltak, megemelődtek. Derű, boldogság, biztonság és határtalan szabadság érzése járt át.

Koronacsakra fejlődés 3.

A fény

Következő lépcsőfok a koronacsakrám fejlődésében, amikor Anaméval, Gáborral és oktatótársaimmal közösen meditáltunk. Ezek ma is rendszeres találkozók, így lehetőségem van összevetni saját tapasztalataimat a régebbi és a mostani összejöveteleken érzettek között. Korábban, amikor még nem volt ennyire bekapcsolva az energiatestem, sokszor csak  annyit érzékeltem, hogy majdnem elalszom, annyira nyomott az az erőtér. Később már annyira megerősödtem, hogy nem környékezett az álmosság (persze ma is van az az erőtér, ami ezt a reakciót váltaná ki belőlem), hanem azt éreztem, hogy teljesen lenyugszik a testem, rendíthetetlen vagyok, és finom fény van a fejtetőm felett, ami lágyan kapcsolódik hozzám, a fejtető felett még magasabban pedig mindannyiunk fényoszlopa összekapcsolódik. Leírhatatlan érzés…

Kitartás

Az itt leírt folyamat, ami a koronacsakrám tisztulásának, fejlődésének három mérföldkövét emelte ki, még most is tart. A rendszeres gyakorlás, a Koronacsakra CD hallgatása, az Anamé kristályok használata (itt: Koronacsakra tisztító és töltő, Atlantisz, Karmikus tisztító, Szabadság és Teremtő erő), valamint a Koronacsakra, Atlantisz és Karmikus tisztító vizek fogyasztása megállás nélkül emeli, tisztítja és erősíti a legfelsőbb csakrámat. Ma már tudom, hogy a felfelé való kapcsolat rendkívül fontos az életünkben, ennek elérése azonban sok munkát, kitartást igényel. De nagyon megéri! Olyan “új” világ nyílik meg az ember számára, ami mellett eltörpül a befektetett energia.

Blogbejegyzésem végén Balázs Valéria Anamé Csakra Program című könyvéből, a koronacsakráról szóló részből következik részlet:

Ebből a felsőbb nézőpontból látszik a valóság. Az, hogy bármi is történjen személyes életedben, abba a lelked gyermeki örömmel, kíváncsisággal és szeretettel veti magát bele. Innen látszik, hogy minden pillanat a földön a gyönyörűség bőséges áramlása, olyan nagy kincs, amiért megéri megszületni, megéri itt lenni.

A csakra alulműködése esetén az ember:

• teste lefelé húz, fáradt, görnyedt és nehéz

• magára hagyott, magára utalt és keserű

• erején felüli erőfeszítéseket tesz

• kilátástalannak látja a helyzetét

• földi siralomvölgyben él

A csakra túlműködése esetén:

• alsó területei elgyengülnek, kórosan sovány vagy gyorsan veszít a súlyából

• teste felül hangsúlyos és túlfeszített

• realitással, hétköznapi élettel való kapcsolata gyengül és sérül

• végletes esetben elveszhet egy másik valóságban vagy megőrülhet

A csakrához tartozó terület a fejtető. A csakra bekapcsolópontja a fejtető legfelső pontja.

 A csakra optimális működésekor érezhető érezhető felső rögzítettségünk. Tudatosul, hogy testünk nem zárt, lepecsételt rendszer, és érezhető, hogy a fejtetőnél nincs vége. Az ott kilépő és belépő, élő és áramló energianyaláb egyenesen tartja a testet minden erőlködés és izomfeszítés nélkül.

Nyilvánvalóvá válik, hogy fizikai testünk nem más mint anyag. Tetten érhető a bábos, aki ezt a bábot mozgatja. A test még élőbbé válik, az energia áramlása, lüktetése felerősödik a testben. Megérzed az élet lüktetését magadban, azt az életet, ami közös mindannyiunkban.

Bárhogy is dobál, próbál meg az élet, felső rögzítettségünk az a biztos pont, ami rezzenéstelen és kibillenthetetlen. Különböző kultúrákban különböző nevet kapott. A mi kultúrkörünkben Istennek hívják. Már nem hiszel benne, mert vele élsz és minden pillanatban megtapasztalod. Túl van az anyagi világon, ezért könnyedén átlépi az idő és tér kereteit: egyszerre van benned  és körülötted is.

Kívánom neked, kedves olvasó, hogy legyen kitartásod ezen a csodálatos úton, amit életnek nevezünk! Sok kincset tartogat, amikről még nincs is tudomásod. Ahhoz, hogy ezeket minél hamarabb elérd, gyere, gyakorolj velünk az Anamé Programban!

Köszönöm, hogy olvastad blog bejegyzésemet!

Szeretettel

Laci