Ez a poszt arról szól, hogy hogyan fejlődött az erőm. De a fókuszban nem a fizikai erőm lesz, hanem az az erő, ami segít kiállni magunkért, hogy nemesen megvédjük a határainkat, erő a célok eléréséhez. A dinamizmus, az akaraterő, a tetterő helye, ami nem más, mint a köldökcsakra.

Az előző blogposztom témája a szívcsakrám volt, aminek kiteljesedéséhez a köldökcsakra nyújtotta valódi tetterő nélkülözhetetlen. Természetesen most is a saját tapasztalataimat írom le. 

Először is néhány szó a köldökcsakráról, amit Balázs Valéria Anamé: Csakra program 

című könyvéből idézek; ez Anamé véleménye az erőközpontról:

“A csakra minősége tüzes. Itt lakik a dinamizmus, az akaraterő. Ezen a szinten a szándék, a teremtőerő erős, az ember képes magát és másokat motiválni. Olyan átütő erőre lehet itt szert tenni, hogy a fejlődés szolgálatában álló cél elérése akadálytalanná válik, az addig zárt ajtók kitárulnak. Az anyagi világban ide tartozik a karrier, önmagunk menedzselése, a saját hatalmunkhoz és mások hatalmához való viszony. A nemes felháborodás is, amivel az ember megvédi a saját határait, így őszinte és egyenes marad ahelyett, hogy emberi játszmákba bonyolódna.

A csakra alulműködése esetén:

• A test a köldök vonalában feszes, a gerinc túlfeszített, lordózisba hajlik a deréktájon.

• A test könnyen kihűl, a végtagok hidegek.

• Az emésztés gyenge.

• A vitalitás hiánya, gyenge egészség.

• Hajlam a depresszióra, motivációhiány.

• Határozatlanság. A szándék olyan, mint egy láthatatlan lasszó, ami a köldökből ered és a célra tart. A csakra alulműködésekor ez a lasszó laza, túl vékony és kusza, széttartó szálakból áll.

• Burjánzó emberi játszmák. Az ember ilyenkor alulmarad, elnyomják, áldozattá válik, megsértik a határait, sebezhető.

• Az önérvényesítés, a karrier gátolt, korlátokba ütközik.

A csakra túlműködése esetén:

• A test köldökhangsúlyos, duzzadt ezen a területen.

• Hajlam a bosszúra, dühre, dühkitörésre.

• Hajlam a hatalmaskodásra, manipulálásra, mások kihasználására és elnyomására.

• A szándék lasszója merev acélhorog, bilincsként köti össze az embert a vágyott céllal, ami ilyenkor nehéz poggyásszá válik, rabságot okoz.

• Kompetitív gondolkodás, nyerni mindenáron.

(...)

A csakra optimális működésekor a gátló tényezők megszűnnek. A gyakorló tudja, mit akar, és el is éri a külvilágban úgy, hogy azzal sem magának, sem másoknak nincs ártalmára. Szándékának ereje van. Inspirál és magával ragad másokat.”

Bővebben: https://webshop.anameprogram.hu/csakra-program 

A köldökcsakra testsávja a derék, a has és a hozzájuk tartozó oldalsó részek által behatárolt terület és a körülöttük lévő tér.

A szkepticizmus fontos dolog. Anamé is azt tanítja, hogy nézzünk utána, vagyis tapasztaljuk meg, amit mond nekünk.

Így ha netán kételkednél, kedves olvasó, hogy egyáltalán létezik-e a köldökcsakra, az erőközpont, akkor javaslom, hogy emlékezz vissza. Mennyi erőd volt, amikor fájt a hasad, gyomorrontásod volt, vagy bármi olyan problémád merült fel, ami a hashoz kapcsolható? Ugye mennyire le tudja verni az embert egy ilyen dolog a lábáról?

Mielőtt eljutottam volna az első, kezdőknek szóló jógaórámra, csak áttételesen hallottam a köldökcsakráról. Tizenéves koromban az IPM-ben (vagyis az Interpress Magazinban, aminek volt magyar nyelvű kiadása még a Kádár rendszer idején is - ha jól emlékszem, könnyed, tudományos jellegű havilap volt) olvastam egy amerikai kamionosokról szóló érdekes cikket. 

Valahogy megmaradt bennem, mert mindig szerettem volna erősebb lenni. Arról szólt, hogy az egyik szereplő egy magnókazettáról olyan meditációt hallgatott, amiben a köldökre kellett koncentrálni. A meditáció célja az volt, hogy a meditálónak egyre több ereje legyen a gyakorlás hatására. Az írás azt sugallta, hogy milyen hülyeség, milyen butaság ilyesmiben hinni. Természetesen akkor én is ezt gondoltam. Ugyanakkor persze el is voltam varázsolva ettől a történettől, mert abban az időben minden nyugatról származó dolog a vasfüggönynek itt a szomorúbb oldalán csak jó és igaz lehetett, de legalábbis izgalmas. Ennek ellenére fel sem merült bennem a kételkedés, hogy talán nincs igaza az újságírónak. Nagyobbat nem is tévedhettem volna...

Gyermekkorom köldökcsakrája

Amennyire vissza tudok emlékezni, nem voltam hasfájós gyermek. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert ahol felnőttem, Budakeszin, a kertekben veteményesek, 

gyümölcsfák voltak, így ami ott megtermett, azt mi gyerekek legeltük le. Mivel a legtöbb helyen nem használtak növényvédő anyagokat, ezek mind mai kifejezéssel élve, bio zöldségek és gyümölcsök voltak. Ez nagyban hozzájárult köldökcsakrám testszelvényének - vagyis a hasamnak - az anyag oldaláról megtámogatott egészséges működéséhez. Persze többször előfordult, hogy egy-egy gyümölcs érésekor annyira teleettük magunkat, hogy a fáról alig tudtunk lejönni, és néha még hasmenés is követte a lakomát.

Köldökcsakra mint az egészségközpontja

A köldökcsakrában van a test egészségközpontja is. Nem voltam beteges gyerek, a nagyobb fertőző betegségek szerencsére elkerültek. Egyedül a torkommal volt sok probléma, mert sokszor begyulladt. Ez a probléma viszont inkább a torokcsakrámhoz tartozott. Terveim szerint egy későbbi posztban erről is írok majd.

Köldökcsakrám gyerekkori megnyilvánulásai

Érdekes, arra nem emlékszem, csak később tudatosult bennem, hogy könnyen befolyásolható, irányítható vagyok. Arra viszont igen, hogy erős igazságérzetemet, amikor kiálltam magamért, sokszor letörték. Idővel inkább ráhagytam a másikra, legyen neki igaza, csak béke legyen. Ezek mind köldökcsakrás életterületek.

Abban az időben (70-es, 80-as évek) a mozgás volt az elsődleges játékforma. Sokat fociztunk, játszottunk az erdőben. Futballozás közben remekül tudtam küzdeni a szabályok adta keretek között, ezzel nem volt probléma. Ha viszont az eredmény érdekében egy kis zsiványságot (szabályok áthágását) kellett elkövetni, az nekem már nem ment. 

Ha viszont nagyon felhergeltek, akkor szinte leállíthatatlan voltam…

Bár én már nem emlékszem rá, édesanyám egyszer elmesélte a következő történetet:

Egy alkalommal, amikor pici gyerekként a többi utcabeli, nálam pár évvel idősebb fiúval játszottam, sértett szívem, igazságérzetem és köldökcsakrám ereje együttesen megmutatta magát. Valamin (ki tudja min) összevesztem velük. Annyira felhergelődtem, hogy mind a négyüket sarokba szorítottam. Az egyikük nagymamája szólt anyámnak, hogy jöjjön, mert a Lacival nem bírnak. Anyámtól persze megkaptam a beosztásomat. 

Valószínűleg itt tört meg az, hogy kiálljak magamért, s ez később nagyon visszaütött…

Fiatalkori évek 

Nem voltam problémás fiatal. Inkább a jó fiúk táborába tartoztam, annak minden unalmával, egyhangúságával együtt. Alulműködő köldökcsakrám a sorkatonai szolgálattal kapott még egy kis nehezéket. 

Én még a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Honvédség sorkatonája voltam 1989-1990-ben. Egy műszaki zászlóaljhoz kerültem Újpestre. Papír szerint utászok voltunk (utak, hidak építése lett volna a feladatunk a vonuló sereg számára), de az alapkiképzésen kívül más képzést nem kaptunk. Gyárakba jártunk dolgozni ugyanúgy, mint az ott dolgozó munkások. Ez volt a népgazdaság (akkor még így hívták az ország gazdaságát) támogatása a honvédség részéről. Hát, hogy is fogalmazzak? Az én dandárom vagy más néven egységem nem az elit katonák gyűjtőhelye volt. Történtek megaláztatások, visszaélések. Az egyik alkalommal pár “öregebb” katona kivezényelte a gyengélkedőn lévőket (vagyis akik akkor épp betegek voltak, köztük én is) és pizsamában meneteltettek minket, majd cipő le és el kellett hajítani, mondván, hogy arra már nem lesz szükségünk…

Az ilyen esetek mind továbbmarcangolják az amúgy is alulműködő köldökcsakrát.

Ezek az esetek azonban szerencsére nem vették el a kedvemet egy életre az egyenruha viselésétől.

Tűzoltó köldökcsakra, avagy a sors újabb segítsége csakratisztításhoz, -erősítéshez 

Mindig szerettem segíteni az embereknek. Vonzott, hogy életeket menthetek. Egy toborzóplakát aztán becsábított az egyik tűzoltólaktanyába, és beléptem. Nagyon megszerettem a szakmát. Alulról kezdve folyamatosan haladtam felfelé a különböző beosztásokba. Amikor szerparancsnok lettem (egy tűzoltóautó parancsnoka, 3-4 tűzoltó főnöke), akkor már folyamatosan kellett irányítanom a beosztottjaimat. 

Papíron egyértelmű volt, hogy ki a parancsnok és ki a beosztott, végrehajtó. Sokszor éreztem viszont, hogy az alattam dolgozók megpróbálnak nyomást gyakorolni arra, hogy bizonyos helyzetekben hogyan döntök. És itt nem a szakmai, végrehajtás előtti segítő helyzetekről beszélek. Főleg a laktanyán belüli feladatokkal kapcsolatos dolgokról, amikre az “ej, ráérünk arra még” hozzáállás volt a jellemző. Itt meg kellett küzdenem az erősebb köldökcsakrás kollégákkal. Ez volt, hogy könnyebben ment, volt, hogy nehezebben. Viszont nagyon jól segítette, erősítette bennem a határok megvédését, a kiállást magamért.

Ekkor tudatosult igazán bennem, amit addig nem értettem. Miért van az, hogy valakinek a puszta jelenlététől arrafelé fordulnak a történések, amit ő képvisel? És miért van az, hogy nekem ezért meg kell küzdenem? 

Jóga Budapesten

Ez abban az időszakban volt, amikor elkezdtem hatha  jóga órákra járni és olvasni a jóga irodalmat. Több jógatanfolyamra is jártam.

Itt találkoztam először a köldökcsakra leírásával. Folyamatosan figyeltem ezt a területet, de mélyen átalakító változást nem éreztem egészen addig, amíg el nem jutottam egy kundalini jóga órára Anaméhoz. Olyan helyet kerestem, ahol a csakrák megnyitása nélkül, a csakrák tisztításával tudok fejlődni. Itt megtaláltam.

Köldökcsakrám tisztítása és erősítése Anamé jóga gyakorlatokkal

Ahogy a poszt elején írtam, az ehhez a csakrához tartozó testsáv a has és a derék sávja. Szerencsére nekem nem volt egészségügyi problémám ezen a területen. A hasi légzés pedig mindig jól ment, ami fontos ennek a területnek az energetizálásához. Így a köldökcsakrához tartozó jógalégzések már a kezdetekben is mélyreható változásokat indítottak el.

Az elején frissességet éreztem, mintha átszellőztettem volna a has testsávját. Később jelentkezett finom bizsergés is. Ahogy egyre többször vettem részt a jógastúdióban Anamé órarendi óráin, úgy haladtam a csakrán belül egyre mélyebb rétegeket elérve. 

Köldökcsakra tisztító, töltő karkötők

Amikor újabb formákban is elérhetővé vált az Anamé által közvetített energia, azokat is használtam a gyakorlás mellett. Hordtam köldökcsakra tisztító, töltő karkötőket, hallgattam a köldökcsakra cd-t, és ittam a a csakrához tartozó vizeket. Én a karkötőket kedveltem a legjobban, mert azok folyamatosan rajtam lehettek, nem akadályoztak semmilyen más tevékenységben. Több párat is (tisztító, töltő) “elhasználtam”. 

Mindig izgalmas volt, amikor egy-egy ilyen párat először vettem fel. Már a kiválasztásuk különleges volt. Gyakorlatias emberként természetesen a kristálykarkötők méretét néztem, hogy passzoljon a csuklómra, de már ekkor éreztem egy kellemes bizsergést. Nehéz szavakkal leírnom magát az érzést, annyira különleges, mégis megpróbálom. Ahogy kézbe vettem egyenként őket, finom kapcsolódás bizsergése járta át a tenyeremet. Mintha kérné, hogy őt válasszam. Nem tolakodó, inkább kedvesen odabújós. A kinézetét nem nagyon néztem egyik karkötőnek sem, hiszen mindegyik szép. Inkább erre a finom kapcsolódásra figyeltem és így választottam. Miután ez megtörtént, kifizettem és felvettem a kristályt, ez a finom bizsergés szintet lépett. Immár sokkal mélyebben éreztem a kapcsolódást. A gyomorszáj területén egy szeretetteljes, de határozott erőt éreztem, és mintha töltőkábelre lennék kötve, elkezdett erősíteni. Érdekes momentum, hogy bármelyik csakrához tartozó kristállyal segítettem fejlődésemet, mindegyiket először a hasamnál, a gyomorszájamnál kezdtem érezni, és csak utána lett meg az adott csakrához tartozó testsáv élénkülése. Valahogy a köldökcsakrás karkötők egy picit közelebb álltak hozzám, jobban kedveltem őket, mint a többit (csak meg ne sértődjenek a többiek). Lehet, hogy azért, mert szomjaztam az erőt.

A gyakorlások előrehaladtával lelki tünetek is jelentkeztek. Tisztulásként düh és harag is feljött látszólag semmiségek miatt. Ez természetes, hiszen az elfojtás miatti blokk tisztul ilyenkor, és ez ilyen érzetekkel jár. Mielőtt találkoztam volna Anaméval, sokszor lettem haragos, dühös, de nem tudtam vele mit kezdeni. Majd felrobbantam, de az alulműködő köldökcsakrám miatt nem mertem szólni, kiállni magamért, megvédeni magam. Inkább magamba fojtottam, igyekeztem bezárni azt a hatalmas energiát, ami ilyenkor feljött. 

De hála Istennek a legnagyobb megpróbáltatásoknál (pl. anyám halálakor) ösztönösen éreztem, hogy a fizikai megterhelés csökkenti a feszültséget. Anamé tanácsára ma már mindig a sportba forgatom bele a düh és a harag által generált energiát. Akkoriban rengetegszer futottam az erdőben egészen addig, amíg teljesen el nem fáradtam. És milyen sokszor kell még ma is futnom...

Hamarosan viszont megjelent a gyakorlás eredménye.  Azt vettem észre, hogy a sors kevesebb olyan helyzetet teremtett, amikor meg kellett védenem a határaimat, és az is egyre jobban ment. A céljaimat is egyre hamarabb értem el.

Kiteljesedésem a köldökcsakra területén folyamatosan növekszik. Egészségem szilárd, egyre többet bírok, egyre több erőm van. 

Imádok köldökcsakrás órát tartani

Az Anamé Program Karma Killer jógaóráin, óratartás közben sokszor találkozom a köldökcsakra kibillentségével. A köldökcsakra ugyanis nagyon sok embernél problémás terület. Hol azért, mert alulműködik, hol azért, mert túlműködik. Egyik sem jobb a másiknál. Az első áldozati szerepben van, a másik elnyomóban. Mindkettő szenved.

Éppen ezért mindig meghat, amikor azt látom a résztvevőkön, ahogy légzésről légzésre tisztul, felszabadul, erősödik a köldökcsakrájuk. Sokan számolnak be az órák végén a hasi, deréktáji  testszelvény bizsergéséről, akár kisebb fájdalmakról is. Vannak akik megijednek ezektől az érzésektől, a test jelzéseitől. Első megközelítésben valóban furcsának tűnhet, hogy miért ilyenek a testérzetek. Pedig “csak” arról van szó, hogy tisztul, fejlődik a csakra és ezáltal a hozzá tartozó testszelvény is. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valaki elkezd edzeni. Egy jól felépített edzésen érezni a test fizikai erőkifejtésének hatását. Az ember kilépve a megszokott működéséből, a gyakorlatok hatására magasabb szintre lép, fejlődik. 

Döbbenetes, hogy mekkora különbség áll be az állapotukban az óra eleje és vége között. Sokszorosan megéri a befektetett időt, energiát!

Anamé véleménye: a csakra tanítása, a sors rángatása nélkül

Oktatóként sokszor találkozom a deréktáji fokozott lordózis problémájával. Ilyenkor a köldökcsakra testsávjának hátsó része, a derék túl homorú és a legtöbbször fájdalmas is. Ilyenkor itt egy energetikai gát van, ami akadályozza az energia szabad áramlását. Mire eljut hozzánk a gyakorló, sokszor már évek óta fennáll a probléma. A rendszeres gyakorlás hatására azonban az addig szinte lezárt terület újra életre kel. Csökken a lordózis mértéke, nő a szabad energiaáramlás ezen  a területen, új erővel töltődik fel. A csigolyák lassan az optimális helyükre húzódnak. 

Természetesen ez nem máról holnapra történik, hiszen a legtöbbször már hosszú ideje meglévő nehézség ez a deréknál. De nemcsak ennek a testterületnek a testérzete változik meg, hanem a gyakorló saját erejéhez fűződő kapcsolata is. Az energetikai gát fenntartásához használt energia felszabadul, és szabadon felhasználható energiaként segíti a gyakorlót. Erőt ad ahhoz, hogy elérje a céljait, kiálljon magáért, megvédje nemesen a határait, ezáltal megváltozik az egész élete. A csakra  tanítása a sors rángatása nélkül így válik minden az Anamé Program gyakorló számára elérhetővé. Ez minden csakrára érvényes.

Köszönöm, hogy végigolvastad  a köldökcsakrám fejlődéséről szóló bejegyzésemet!

Ha van kérdésed, akkor ezt a kommentszekcióban meg tudod tenni.

Ha tetszett az írás, kérlek, oszd meg másokkal is! 

Ajánlom figyelmedbe a test gyakorlatát, ami ehhez a csakrához tartozik. Innen meg tudod tanulni: https://www.youtube.com/watch?v=xaXEP5eqXMk

A következő blogposztom témája: a “kedvenc” visszahúzó erők a szellemi fejlődésemben, amik akadályoztak, de egyben segítettek is az utamon. 

Várlak vissza, tarts velem ismét!

Szeretettel

Laci