Ebben a blogbejegyzésemben két olyan energetikai pillérről lesz szó, amelyek a fejlődés alapját képezik, mégis, a legtöbben legszívesebben kikerülnék őket. Ezek az energiavezetékek, valamint a gyökércsakra. Mint minden írásomban, most is gyakorlatias megközelítéssel, a saját tapasztalataimat osztom meg.

Először is tisztázzuk, hogy számomra mit is jelent egy emberi élet megemelése? Mi az, amit én megemelésnek nevezek? 

Mindannyian jobb életet szeretnénk élni. Hogy kinek mit jelent a jobb élet, az hol azonos, hol nagyon is különböző. Van, akinek az anyagi boldogulást jelenti, és van, akinek már az is jobb élet, ha fedél van a feje felett.

Ahogy korábbi blogbejegyzéseimben már írtam, számomra a boldogság elérése volt a motiváció abban, hogy elinduljak a fejlődés útján és megemeljem magamat és az egész életemet. Arra is ráeszméltem, hogy ne a külső körülményeket okoljam, ha akadályba ütközöm ezen az úton, hanem önfejlesztéssel dolgozzak, ami segít előre lépni célom felé.

Az izgalmas az, hogy a célom is megváltozott közben, hiszen az Anamé Program által sokkal nagyobb lehetőséghez jutottam, mint amire számítottam. Olyan lehetőséghez, ami mindenki számára elérhető, aki végzi az Anamé jógagyakorlatokat, hordja az Anamé által energetizált csakratisztító karkötőket, és csakratöltő karkötőket, issza a csakravizeket, hallgatja az Anamé CD-ket, vagyis engedi, hogy ez az energia átjárja. Ahol gát, fal van, ott felolda, átjárhatóvá teszi. Ahol hiány van, ott tölt. 

Ez a lehetőség túlmutat a hétköznapi emberi élet szabta kereteken; ledönti, feloldja annak gúzsba kötő falait. A különböző életterületeken olyan széles, határtalan kiteljesedéshez segít, amit az ember szinte fel sem tud fogni, “csak” a jeleit, következményeit tapasztalja.

Számomra az emberi életem megemelése maga a fejlődés, aminek apró, de fontos motivációja az emberi boldogság elérése. Ez segített nekem abban, hogy tovább haladjak ezen az úton.

Tapasztalatom, hogy az emberi élet megemelése, fejlődése az emberi létünk energiarendszerének folyamatos fejlesztésével érhető el, az energiaközpontok, más néven csakrák tisztításával, töltésével, optimális működésük elérésével.

Álljon most itt egy pár mondatos idézet Balázs Valéria Anamé Csakra Program című könyvének első kiadásából, ami szabatosan leírja az emberi élet megemelését:

“Fejlődés a csakrákon keresztül

A csakrák egymás fölötti elhelyezkedése szimbolizálja az utat, ami az emberi ösztönöktől a transzcendens felé vezet.

Emberlétünk okán  mindannyian osztozunk az emberi tapasztalatok és élmények összességében. Amikor erre az útra lépsz, azt vállalod, hogy belelépsz ebbe a folyamatos áramlásba, amit az emberi élmények összességének hívnak, legyen az akár szörnyűséges vagy felemelő, és megmártózol benne, eggyé válsz vele. Nem vágod el, nem zárod el magad tőle, szembenézel vele, hogy mindaz, ami emberi, az ott van benned is.

A hét csakra egymásutánja nemcsak a te fejlődésed útja, hanem az az út, amit az emberiség járt be a kezdetektől, és az út, ami a közös jövőnkbe mutat.

Nincs más dolgod, mint hogy megmártózz abban az energiában, amit az adott csakra képvisel: tudatos megfigyelőként feloldódj benne és kiemelkedj belőle. Csináld meg, ismerd meg, építsd fel magad az adott életterületen, aztán lépj tovább felfelé! Nincs olyan szakasza az útnak, ami kihagyható lenne, akár azért, mert nem akarsz belelépni, akár azért mert nem akarsz túllépni rajta.

Lépj bele, lubickolj benne, építkezz és lépj túl rajta úgy, hogy az adott energiát magadba építed, és magasabb szintre emeled.”

Ha részleteiben szeretnél megismerkedni az energiaáramlás törvényszerűségeivel, akkor ajánlom figyelmedbe Anamé könyvét itt.

Nézzük hát részletesebben a különböző életterületekhez kapcsolódva, a csakrákon keresztül bemutatva, hogy eddig mik a tapasztalataim az emberi létem felemelésében. Ahogy említettem, most elsősorban a gyökércsakra területéről, illetve az energiavezetékek erősödéséről lesz szó.

Az energiavezetékeim fejlődése az Anamé jóga által

Tudom, tudom. Azt vártad, kedves olvasóm, hogy valamelyik csakrával kezdjem, de fontosnak érzem, hogy megvilágítsak egy olyan területet, amire ritkábban gondolunk, ami felett még a fejlődésükre tudatosabban figyelők is sokszor átsiklanak. Ez pedig az energiaközpontokat összekötő energiavezetékek fogalma. Fontos szerepük van, mert behálózzák az egész testet, eljuttatva az energiát minden szervhez, sejthez, ugyanakkor feladatuk az is, hogy energiát tároljanak. Minél nagyobb az energia mennyisége a rendszerben, annál erősebb vezetékekre van szükség. 

Jóga kezdőknek

Amikor először mentem egy budapesti jógatanfolyamra (ez hatha jóga volt), majd rendszeresen jártam oda, nem érzékeltem az energiavezetékeimet a testi érzet szintjén. Az első alkalom, ami jelezte nekem ezek létezését, az az első kundalini jóga órámon volt, amit Anamé tartott. Finom áramlásokat éreztem a testemben. Olyan volt, mintha a véráramlást érezném, lágy, jóleső volt. Kellemes, átszellőztető frissesség járta át az egész testemet. Éreztem, hogy végre több energiám van.

Ezt  a fizikai edzéshez tudom hasonlítani: kellő erősségű, intenzitású fizikai megterhelés hatására az izmok fejlődnek és erősebbé válnak. Én mindig rendszeresen sportoltam és évtizedekig versenyeztem (atlétika, tűzoltósport), úgyhogy közel áll hozzám a rendszeres edzés, és ezáltal a fejlődés. Az a tapasztalatom, hogy az energiavezetékek fejlődése olyan, mint az izmoké: nagyobb terhelés hatására erősebbé válnak. 

Sokáig irigykedve néztem az Anamé jógastúdió óráin azokat, akiket mozgat ez a rendszerbe bevitt többletenergia. Magamban azt gondoltam, hogy milyen jó nekik, az energia látványosan dolgozik rajtuk, én meg csinálom az Anamé jógagyakorlatokat és a jógalégzést szép szorgalmasan, de nem fejlődöm olyan gyorsan, mint az, akit mozgat az energia.

A spontán mozgásról Anamé a következőket írja a Hogyan tanultam meg uralni a kundalini erőt az Anamé Program gyakorlataival? című blogbejegyzésében:

“Az én rideg valóságom az volt, hogy számos gyógyíthatatlan betegség miatt kerekesszékben ültem, félig vakon, egy gép tartott életben és elkezdtek leállni a szerveim. Ha szárnyas kígyókról és az egységről szőtt ábrándképek hatására ez az állapot javulna, akkor a kórházakban ezzel gyógyítanának. A képzelgés ezt nem tudja megoldani, mivel az nem valóságos. Az az élő erőtér azonban, ami a folyamat közben körülöttem és bennem megjelent, valóságos volt és valódi hatást fejtett ki. Azokon a pontokon, ahol addig lezártságot, energiablokkot éreztem a testemben, elindult egy lágy és szeretetteljes mozgás, amit nem én indítottam. A testem magától mozgott és kioldotta ezeket az energiablokkokat. Ezt a jógában spontán kriya-nak hívják. Még véletlenül sem tévesztendő össze a kundalini szindrómával, amikor is a test óriási fájdalom és öntudatvesztés mellett, hetekig, akár hónapokig egyfolytában mozog. Ez a spontán mozgás annak volt a jele, hogy a testem egy magasabb energiaszintre került és azon dolgozik, hogy regenerálja önmagát. Valóban jobb testi állapotba kerültem, egészséges lettem, a lelkiállapotom és a tudatom pedig nyugodttá és békéssé vált. Számomra ez kézzelfogható és meggyőző bizonyítéka annak, hogy az Anamé Program és a Karma Killer jóga valódi pozitív hatást fejt ki és nem csak az én elképzelésem. “

Már másfél éve választottam ki rendszeresen az Anamé órarendből a nekem megfelelő órákat és jártam szorgalmasan, amikor a gyakorlatokkal végre sikerült annyi energiát bevinnem az energiarendszerembe, hogy megmozgatta a testemet az energia. Na nem nagy, látványos mozgás volt, hanem pici, rezgésszerű. Azt sem tudom, hogy kívülről egyáltalán látható volt- e, de én mindenesetre éreztem belülről. Ez a finom korrekciós rezgés, mozgás főleg az alsó területeknél volt a legerősebben érezhető.

A sok év alatt, amióta az Anamé Program útján járok, az a tapasztalatom, hogy az energiavezetékek folyamatosan erősíthetők. Magamon is érzem ennek áldásos hatását, hiszen sokkal terhelhetőbb vagyok, mint régen. Az élet nehezebb időszakait jobban viselem, érzelmi stabilitásom sokkal erősebb lett. És, bár ezt nehéz pontosan megfogalmaznom, valahogy egységesebbnek érzem magam, nem vagyok könnyen széteső.

A gyakorlóknál is ezt tapasztalom. Nem találkoztam még olyan gyenge energiavezetékekkel rendelkező gyakorlóval, aki nem erősödött volna kellő számú edzés, gyakorlás hatására. 

Most pedig, ahogy a bevezetőben ígértem, következzen a gyökércsakra.

Emberi életem megemelése a gyökércsakra szintjén

Amint említettem az erős energiavezetékek mellett a stabil alapokhoz tartozik a gyökércsakra is. Ez a legalsó csakra, melynek testsávja a gerinc legaljától lefelé a talpakig tart. Itt találhatók az életben maradáshoz szükséges ösztönök, késztetések, valamint az élet-halál harc és a fuss vagy üss ösztöne. Életterületben a biztonság, testi és érzelmi stabilitás, bőség a legfőbbek. Nagyon fontos a test alsó támasza, rögzítettsége a gyökércsakra által. Ez adja az alapot ahhoz, hogy gyökerezzünk az anyagba, a földbe, és ez a támasza a többi csakrának. Az én tapasztalatom, hogy amikor jobb állapotba került a gyökércsakrám, akkor a többi csakra is jobban kezdett dolgozni.

Az én gyökércsakrámat érdekes kettősség jellemezte. Egyrészt “kapaszkodtam” a talajba, a lábfejekkel igyekeztem kapcsolódni a földhöz, a gyökerekhez. Másrészt a farokcsigolyám kicsit ki volt billenve az ideális, lefelé mutató helyzethez képest, a lábaim izmai pedig feszesebbek voltak a kelleténél. Ez azt jelentette, hogy laza állásban jobban feszültek, mint azt a testpóz indokolta volna. Ezek a testi jelek mind mutatták a csakrám állapotát.

A talpak “kapaszkodása” a földhöz jelentette a mély gyökerezést lefelé az anyagba (ebből fakadt nálam az akkor még materialista világnézetem is), a farokcsigolya kibillent helyzete mutatta, hogy nem tökéletes az anyaghoz való kapcsolatom, a lábak túlzott feszessége pedig az anyagiakhoz kapcsolódó félelmeim diagnosztikai jele volt. Lelkileg gyökértelennek éreztem magam, és állandóan jelen volt bennem a folyamatos hiányérzet az anyagiak terén. 

Gyökércsakrám tisztulása

Az első órákon az Anamé jógagyakorlatok a legalsó csakránál egy kellemes frissességérzés hoztak létre óra után. Olyan volt, mint amikor egy szobát jól átszellőztetünk. Utána jelentkezett a mélyebb tisztulás a farokcsigolyám enyhe bizsergése, fájdalma formájában. Nem volt zavaró ez az érzés, inkább olyan, mint amikor érzi az ember, hogy végre megmozdult valami, ami addig mozdíthatatlannak tűnt. Más alkalommal a lábak bizsergése jelezte az erősebb működést.

A mozgás segítsége

Különleges segítsége is volt a gyökér- és egyben a köldökcsakrám erősítésének. Úgy kezdődött, hogy 2010-ben abbahagytam a tűzoltósportot, amit tűzoltóként űztem. Nagyon szerettem csinálni, jól is ment évtizedekig, de úgy éreztem, hogy belefáradtam, hogy valami más kell. Családi kapcsolat révén képbe került egy japán harcművészet, a Bujinkan. Mindig érdekeltek a harcművészetek, de ekkor jött el az idő, hogy belevágjak. Előtte kikértem Anamé véleményét, mert már csoportos Anamé jógaórákat tartottam és tudtam, nekem az a legfontosabb. Megnyugtatott, hogy nyugodtan csináljam, mert segíteni fogja a gyökér- és köldökcsakrám erősödését.

Elkezdtem az edzésekre járni. Mindig szerettem mozogni, új mozdulatokat megtanulni, és jó mesterhez is kerültem egy jó csapatba. Nagyon szerettem oda járni, és felfedezni a gyökércsakrámnak azt a részét, amit addig erősen elnyomtam, ez pedig az élet-halál harc volt, de nem abban az értelemben, ami a tűzoltó hivatással járt. Ott csapatban küzdöttünk egy ismeretlen emberért, sokszor állatokért, az ő életükért, de nem egy másik emberrel szemben kellett őket megmenteni, hanem valamilyen külső hatással szemben, pl. tűz, víz, autóroncsba szorulás, stb. Ebben a harcművészetben, a Bujinkanban viszont a legfontosabb cél a túlélés volt. Az eszköz nem számított. Egyetlen “korlátozás” volt, a test felépítésének, mozgásának a korlátai. Ez azt jelenti, hogy a test mozgásának a szabályai adják az alapot a harchoz. Természetesen az edzéseken vigyáztunk egymásra. Így tanultam meg a földön gurulni is, amit nagyon szerettem.

Ami miatt viszont nagyon segítette a gyökércsakrám erősödését a Bujinkan, az az, hogy végre meg mertem ütni egy másik embert, és így megtanultam küzdeni a testi épségemért egy élet-halál harcban. Megtanultam megvédeni a határaimat, kiállni magamért, ami egyébként már a köldökcsakra életterülete. Ez korábban elképzelhetetlen volt számomra. Ugyan gyerekkoromban verekedtem, ha kellett, de kialakult, felszínre jött egy olyan gátlás, ami akadályozta volna azt, hogy egy másik emberrel szemben megvédjem az életemet. Ebben sokat oldott ez a harcművészet. Pár évig jártam edzésekre, de aztán, ahogy a legalsó csakrám tovább tisztult, elveszítettem az érdeklődésemet a Bujinkan iránt. 

Hogy ma hogyan viselkednék egy élet-halál szituációban egy másik emberrel szemben? Erre csak egy éles helyzet adhatja meg a választ. A gyökércsakrának annyira mély ösztönprogramjai vannak, amelyekre nagyon nehéz igazán mélységükben rálátni, ugyanakkor a szívemben tudom és érzem, hogy minden élet fontos. Az enyém és másoké is.

A lábak tisztulása

Körülbelül két éve járhattam Anaméhoz jógatanfolyamokra és kurzusokra, amikor a gyökércsakrám tisztulásának kézzel, pontosabban lábbal fogható látványos jelei lettek. Ez egy hétvégi kurzuson történt. A motivációm az volt, hogy mélyebb ismereteket szerezzek az energiaáramlásról, az energiaközpontokról, a csakrák tisztításáról és töltéséről, a kundalini erőről, az energiatestről, az életről. 

Azon az alkalmon, amikor a hétvégi oktatás volt, a gyökércsakra volt a középpontban. Anamé előadást tartott a legalsó energiaközpont tulajdonságairól, minőségéről, a hozzá tartozó életterületekről, az alul-, túl- és optimális, kiegyensúlyozott működésének jellemzőiről. Utána jött a legfontosabb rész, a saját tapasztalat megszerzése az Anamé jógagyakorlatok által. Fontos kihangsúlyoznom, hogy biztonságos gyakorlatok voltak és nem csakramegnyitás történt.

Pár órás gyakorlás után jött egy kisebb ebédszünet. Amikor a szünet elején ülő helyzetből felálltam és elindultam kifelé a teremből, éreztem, hogy megváltozott a járásom. Nem úgy mozogtak a lábaim, mint előtte. Furcsán rugóztak minden lépésnél, és amikor ráterheltem a súlyomat, akkor inogtak. Erős odafigyeléssel picit tudtam befolyásolni a mozgást, de a változást megszüntetni nem tudtam és nem is akartam, csak kísérleteztem. Alapvetően nagyon izgalmas volt a járásom megváltozása, semmi ijesztő nem volt benne. Hagytam, hogy dolgozzon rajtam az energia. Anamé is ezt javasolta. A rövid szünet után folytattuk a gyakorlást, és pár óra múlva megszűnt ez a furcsa járás. 

A gyakorlatok által a gyökércsakrámba vitt többletenergia egyrészt nyomta kifelé a lábakból az áramlása útjában lévő akadályokat, másrészt erősítette a csakrát. A csakra tisztulása és erősödése egyszerre idézte elő a járás megváltozását. Ahogy a tisztulás végbement és a lábak hozzáerősödtek, meg tudták kötni azt a többletenergiát, amit a gyakorlatok bevittek a rendszerbe, a járásom visszaállt a normál mozgásba. 

Amikor a gyökércsakra erősödésének jele az alvás

Egy másik alkalommal, amikor egy egész hétvégi kurzus péntektől vasárnapig erről a csakráról szólt, tisztulási tünetként az álmosság jelentkezett nálam, méghozzá olyan erősen, hogy a gyakorláson kívül szinte végig aludtam. Annyira erős volt, hogy minden testrészem, az egész testem, még az arcom is szinte folyamatosan lefelé folyt a talajba. Hagytam ezt is, hagy dolgozzon rajtam. A kurzus végére csökkent az álmosság, másnap pedig már a megszokott, normál mennyiséget aludtam.

A testérzetek addig tartottak, amíg a gyökércsakrám testsávja (tehát a lábfejek, lábak,  fenék, farokcsigolya) hozzá nem edződött a nagyobb energiamennyiséghez, és ezáltal fel nem vette az egyre ideálisabb formát. A farokcsigolyám elkezdett egyre jobban lefelé mutatni, felvenni az optimális pozíciót. Érdekes érzet volt, hogy egyre tudatosabbá vált a lábaim hátsó része. Ez olyan érzés, mintha eddig el lettek volna takarva a figyelmem elől, most pedig megmutatták volna magukat, “láthatóvá” váltak. A sarkaim egyre jobban mélyedtek, gyökereztek a talajba a talpaimmal együtt.

A gyökércsakra tisztulásának, erősödésének lelki jelei

Voltak persze lelki tisztulások is. Nálam főleg a halálhoz kapcsolódó érzések, képek jelentek meg gyakorlás közben. Sokszor olyan képek, amikkel a tűzoltómunkám során találkoztam. Bár én előtte azt gondoltam, hogy probléma nélkül tudom feldolgozni a munka során ért, a halálhoz kapcsolódó, hatásokat, a csakra tisztulása folyamán azonban felszínre jöttek azok a dolgok, amiket csak gyűjtöttem magamban és nem tudtam feldolgozni.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam az Anamé Programra, mert ezek kitisztítását, feldolgozását fejből lehetetlenség lett volna végrehajtani. Legelső blogbejegyzésemben, amelyben bemutattam útkeresésemet, olvasható, hogy más önfejlesztő utaknál fel sem merült, hogy az élethez való kapcsolódásomon ilyen sok és ilyen súlyos terhek lennének. Itt viszont hamar a felszínre jöttek ezek az elakadások, majd ki is tisztultak. A tisztulás azt jelenti, hogy kiesett belőlük az érzelmi töltet, és maradt a valóság, a tapasztalás. Újra megmutatták magukat képekkel, szagokkal, érzetekkel, és ezzel párhuzamosan egyre tisztábbá, fényesebbé váltak. Maga a történés kristálytisztán megmaradt. De a lényeg, hogy már nem billent ki, rángat meg lelkileg az, ami volt. Sőt! Azzal, hogy sikerült feldolgozni, engem segít érezhetően. Még azok a legszörnyűbb, igazán embert próbáló helyzetek is, amelyek mélyen megindítottak már akkor is, amikor megtörténtek… (Kérlek, kedves olvasóm, hogy ne legyen hiányérzeted abból kifolyólag, hogy most nem írom le részletesen ezeket a helyzeteket a te védelmed érdekében. Tényleg szörnyűek voltak.)

Az ilyen gyökércsakrás tisztulás során az történt, hogy torzítás nélkül láttam, éreztem a helyzetet a maga valóságában egy magasabb, szemlélőbb perspektívából, a tanú szemszögéből. 

A belső stabilitásom ezáltal sokkal erősebb lett. Lelkileg nehezebben vagyok kibillenthető, sokkal jobban bírom a nehezebb helyzeteket. A biztonságérzetem is növekedett. Ezt most tudom igazán lemérni. Ennek a blogbejegyzésnek az írásakor tombol a koronavírus a világban, az országban. A félelem szinte tapintható. Én is betartom a járvány miatt hozott előírásokat, de nem félek. Nemcsak azért, mert napi szinten végzem az Anamé jógagyakorlatokat, egészségesen, tisztán  táplálkozom és rendszeresen sportolok, hanem legfőképpen azért, mert folyamatosan mélyen gyökerezem a talajba, az anyagba, ami megtart az élet viharában. Ez a hétköznapi életben úgy jelentkezik, hogy miközben tisztán érzem a környezetem félelemkisugárzását, nem tud rám ragadni, lehúzni ez az érzés, és a járványtól való félelem nélkül tudom élni az életem. Mint egy egészségesen gyökerező fa, amely kiállja az élet viharainak próbáját.

Köszönöm neked kedves olvasóm, hogy végigolvastad írásomat! Remélem sikerült saját példámon keresztül bemutatnom ezeket a területeket!

Ha kérdésed van, akkor kérlek, tedd fel a kommentszekcióban! Amennyiben pedig úgy érzed, oszd meg másokkal is ezt az írást.

Következő blogbejegyzésemben a veszteségeimről és azok elengedéséről fogok írni. 

Szeretettel,

Laci