A kitartás és a tisztulás kincsei

Üdvözöllek kedves olvasó!

Saját tapasztalataim szeretném továbbra is (mint ahogy korábbi írásomban) megosztani veled. Ebben a blogbejegyzésben szó lesz kitartásról, csakrák tisztításáról, Anamé jógagyakorlatokról, koronacsakrám fejlődéséről.

Írásom központi eleme a kitartás és a tisztulás. Tapasztalatom szerint kitartás nélkül nincs fejlődés. Tudom, ez közhelyesen hangzik, de amilyen tapasztalataimról írok ebben a jegyzetben, az kéri,hogy erre fókuszáljak. Én a valódi fejlődésre gondolok, írok, nem arra, amikor más gondolatokkal elfedjük azt, amin változtatni kellene. A tisztulást mint felszabadulást értem a bennünket akadályozó energetikai elakadásoktól. Az életünket megváltoztató fejlődés a csakrák szintjén valósítható meg. 

A Csakrák tisztítása az Anamé Programmal

Első blogbejegyzésben már írtam útkeresésemről és arról, hogyan jutottam el a “fejből megoldok mindent” csapdájából a valódi fejlődésig, a sorsfordító fejlődési út megtalálásáig. Ez az út a csakrák, az egész energiatest kitakarítása (igen, takarítás!) a rárakódott szennyeződésektől, valamint az egyensúlyba hozása, erősítése.

Tudom, talán többen felszisszenhetnek, hiszen ezeket a csakrákon lévő elakadásokat mások életfeladatként említik, amik azért vannak, hogy segítsék fejlődésünket, ezért alázattal közelítenek feléjük. Megnyugtatok mindenkit. Az alázat, a szeretet bennem is megvan ezek iránt a megoldandó, a fejlődésemet segítő akadályok iránt, ugyanakkor ott van a kérlelhetetlen szándék is az eltávolításukra, ami nélkülözhetetlen a valódi fejlődés útján. Így lesz enyém a karma tanítása, ami miatt egy-egy ilyen akadály a megoldandó feladataim közé került.

Engedtessék meg nekem, hogy itt, most szennyeződésként írjak róluk, mert ez kiemeli azt a kitartást, ami a kitisztításukhoz szükséges. Ez a kifejezés rávilágít arra az emberi érzetre is, ahogy ezeket az elakadásokat a legtöbbször megéljük, mint például a zavaró homokszemek a fürdőruhában. Bárcsak ilyen egyszerű lenne az eltávolításuk is…

Mindannyian (minden ember!) azon vagyunk, hogy boldog életet éljünk. Ezt keressük, kutatjuk, ez motivál minket. Testünk, lelkünk, sorsunk jelzi, min kell változtatnunk ahhoz, hogy szabad, kiteljesedett, boldog életet tudjunk élni. 

Vajon mennyire és hogyan érzékeljük ezeket a jelzéseket, szennyeződéseket?

Emberi életünket folyamatosan energiaközpontjaink, csakráink állapota határozza meg. A szennyeződések (na jó, most már áttérek az elakadások szóra), szóval az “imádott” elakadásaink rángatnak minket az életben. Még a gondolataink és az, hogy hogyan érzékeljük, miként látjuk a világot, az is ettől függ, ezért nagyon fontos, hogy felismerjük azokat a jeleket az életünkben, amik mutatják fejlődési lehetőségeinket. 

Mert bizony ezek lehetőségek, amiket jó esetben felismerünk és megpróbáljuk kihasználni őket a fejlődésre, rosszabb esetben pedig másra hárítjuk és tovább szenvedünk tőlük. És, hogy a kör bezáruljon, még az is csakráink állapotától függ, hogy fel tudjuk-e ismerni ezt a lehetőséget, tudatossá tud-e válni. Ezek alapján levonhatnánk a tanulságot, hogy nincs menekvés, ez a 22-es csapdája…

Kérlek, ne csüggedj, kedves olvasó! Van kiút!

Megoldás: a csakrák kitisztítása

Ennek felismerése nálam hosszú folyamat volt, ami bizony kitartást igényelt. Amikor odáig cseperedtem, hogy fiatal felnőttként igyekeztem beilleszkedni a világba, akkor nem értettem, hogy mások miért nem azt a valóságot, igazságot látják, amit én annak gondolok? Miért viselkednek másként, mint amit én helyénvalónak látok? Nem ítéltem el őket, valahol éreztem a szabad akarat fontosságát (bár a kádári rendszerben szocializálódtam), csak egyszerűen nem értettem őket. 

Természetesen elfogadtam mindenkinek a szabadságát, hogy miként éli életét, kapcsolódik a világhoz, mégis nagy kérdőjel volt bennem arra nézve, hogy ez miért van. Ez irányította rá a figyelmemet arra, hogy a különbségeink és az, ahogyan működünk, ahogy rezonálunk a világra, az nem külső tényezőtől függ, hanem belső folyamat eredménye. 

Fél pohár vízre lehet azt mondani, hogy félig tele a pohár. De lehet azt is mondani, hogy félig üres. Mindkét megközelítés igaz. Mindkettő a saját “szemszögéből” olvassa, elemzi, értékeli a külső körülményt. Mégis érezzük a különbséget a kettő között. Az egyik abból indul ki, hogy mi az, ami van. A másik pedig abból, mi a hiány. Egyik sem jó vagy rossz. Egyszerűen mutatja azt az állapotot, amiből a világ történéseire reagálunk. 

Ha különbözőképpen látjuk a dolgokat saját kis belső folyamatainkon keresztül, akkor mi a  valóság megismerésének útja? 

Ez az, amit kerestem, kutattam, része saját énkeresésemnek is. Ennek folyamata van leírva első blogbejegyzésemben. Az, ahogyan a fejből megoldomtól a kezdő jógaórákon át Balázs Valéria Anamé vezetésével eljutottam a csakrák tisztításához (bár inkább úgy fogalmazok, hogy felszabadításukhoz, mert amikor lejön egy réteg, ami köztem és a csodálatos világ között akadályt jelent, azt az érzetet nekem inkább a felszabadulás szó jelenti), és így a világ valóságának egyre mélyebb megismeréséhez. 

Fontos leszögeznem a félreértések elkerülése végett, hogy ez nem a csakrák megnyitásával történt, hanem az Anamé jógagyakorlatok (ma már Karma Killer jógának nevezzük) és az Anamé által energetizált csakratisztító karkötők, vizek, hanganyagok segítségével létrejött csakratisztítás által.

Tapasztalatom az, hogy vannak olyan, az életünket gátló szennyeződések, amik hamarabb távoznak, tisztulnak ki életünkből, és vannak, amikhez kitartás kell. Utamon több olyan gátló tényező is volt, ami viszonylag lassan távozott az életemből, amiket csak később ismertem fel és láttam be, hogy akadályoztak.

Koronacsakra fejlődés 1.

Csakrák tisztítása Anamé jóga gyakorlatok hatása

Egyik ilyen volt, amit nem ismertem fel mint akadályozó tényezőt, az a fejtetőm, a koronacsakrám zártsága. Túlzottan az anyagból indultam ki, az anyagban hittem. Valami mindig munkálkodott, jelzett bennem, ami fejlődni akart felfelé, de azon kívül, hogy a világot jobban megismerjem, más indíttatást nem éreztem felőle. Ugyanakkor, mivel nem volt teljesen zárt a koronacsakrám, valahogy kíváncsivá váltam az anyagon túli dimenziókra.

Az első ilyen alkalom még gyerekkoromban történt. A történethez tartozik, hogy bár a nővéremmel meg voltunk keresztelve, templomba nem járt a családunk. A karácsonyt és a Húsvétot is inkább mint szokást tartottuk, de szakrális jelentése nem volt számunkra. 13 éves lehettem, amikor keresztszüleimmel Esztergomba kirándultunk. Megnéztük a Bazilikát, és az ott lévő kegytárgyboltban vettek nekem egy kis, falra szerelhető keresztet, ami nekem nagyon tetszett (egyébként reformátusnak lettem keresztelve, de ez most mellékes). Valahogy más volt számomra, mássá vált ez a kereszt, mint a többi tárgy, amit használtam. Ráirányította a figyelmemet, hogy talán nagyobb a világ, minthogy csak anyag legyen benne.

Édesapámnak mondtam, hogy szeretnék templomba járni. Ő nem ellenezte a dolgot, el is kísért egy református gyermekhittanra (1983-ban még javában dübörgött a gulyáskommunizmus). Ha jól emlékszem, összesen négyen voltunk az oktatóval együtt, aki egy nagyon merevnek tűnő asszony volt. A gyerekek több évvel fiatalabbak voltak nálam. Valahogy cikinek éreztem az egész órát, azt éreztem, mintha pici gyereknek néznének. Meseórának tűnt az egész. Én komolyan érdeklődtem, de ez kiábrándító volt számomra, ezért nem mentem többet. Visszatértem az anyaghoz. Ekkor még nem is lehetett hallani jóga órákról.

Jóga kezdőknek

Fiatal felnőtt voltam, amikor elkezdtem érdeklődni a jóga iránt. Első blogbejegyzésemben már írtam erről bővebben és arról, hogy hatha jóga tanfolyamra jártam egy budapesti jóga stúdióba. Itt most a koronacsakrám fejlődését mesélem el. Rendszeresen sportoló, az anyagban bízó emberként először a test jógás megközelítése nyűgözött le, ami számomra a rugalmas, hajlékony, erős, egészséges testet jelentette. Főleg a hajlékonyság volt érdekes, mert azzal hadilábon álltam. A fejtetőmön, ahol a koronacsakra található, a különböző testhelyzeteknél (ászanáknál) csak akkor éreztem valamit, ha az a talajon volt. Kedveltem a jógalégzéses gyakorlatokat. A kundaliniről, kundalini jógáról már olvastam könyvekből de tapasztalatot, ekkor még, nem szereztem.

A meditációk még érdekesebbek voltak számomra, ugyanis nagyon nem mentek, kényelmetlenek voltak. Az elmém folyamatosan ugrált, egyszerüen nem tudtam összpontosítani. Nagyon bénának éreztem magam. Én, aki ismerem és jól tudom irányítani  a testem, hirtelen egy olyan dimenzióban találtam magamat, ahol elvesztem, és ekkor még nem találtam fogást ennek megoldásán. 

Anamé jógaóra

Aztán eljutottam Anaméhoz, az ő óráira. Az energiaáramlás olyan erős érzetével találkoztam, amivel addig soha. Egész testem, minden porcikám mintha dimenzióugráson esett volna át, annyira intenzív volt a testérzet. Az Anamé órarendből kiválasztva az órákat, jártam hozzá szorgalmasan. Felfigyeltem arra, hogy az órák végén mintha magasabb lennék, mint előtte. Ez egy egyszerű testérzet volt, de akkor még nem tudtam hova tenni. Később már, ahogy az egész óra folyamatát egyre mélyebben megismertem, világossá vált bennem, hogy ez miért volt. Az órák felépítése adta meg a választ. 

Ahogy haladtunk az óra folyamán az alsó területek felől a felső területek felé, a különböző csakrák tisztításával, erősítésével, harmonizálásával, az egész energiatest bekapcsolt. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy sötét lakásban felkapcsolnák a villanyokat. Minden tisztábbá, fényesebbé vált. A koronacsakra alatt lévő csakrák jobb állapota lehetővé tette a fejtetőn lévő csakra magasabb bekapcsoltságát, ettől éreztem magam magasabbnak.

Fontos kihangsúlyoznom, hogy nem a koronacsakra megnyítása történt, hanem egy jól összerakott, a gyakorlatok tökéletes láncolatából álló folyamat eredményéről számolok be saját tapasztalatból. Az alsó stabilitásra támaszkodva, biztonságosan haladtunk felfelé, és ennek eredménye lett a koronacsakra magasabb működése. 

Ez volt számomra az első lépcsőfok, amikor felfedeztem, hogy van koronacsakrám. Természetesen tudomásom már volt róla, hiszen olvastam jógakönyveket, és ott részletes leírásokkal találkoztam a fejtetőről. Elméletben, az írások alapján tudtam, mennyire fontos terület, de konkrét, saját tapasztalatom nem volt korábban róla. 

Az Anamé jógagyakorlatok rendszeres végzése folyamatosan egyre tisztábbá és erősebbé tette a koronacsakrámat (is). Nem minden órán éreztem, hogy magasabb vagyok. Ennek a testi érzetnek a tudatosulása nagyban függött attól, hogy a többi csakra tisztulása, erősödése mennyire vonta el a figyelmemet, milyen állapotban voltam akkor éppen. Abban az időben az órák nagy részében a szív-, köldök- és gyökércsakrám tisztulása kért nagyobb figyelmet tőlem. Sajnos akkor még nem voltak Anamé csakratisztító és -töltő karkötők! Sokat tudtak volna segíteni…

Koronacsakra fejlődés 2.

A Kép hatása

Következő alkalom, amikor a koronacsakrám még erősebben bejelzett, egy különleges hatás volt, amivel korábban nem találkoztam. Akkor még csak Anamé Buda létezett, ott tartottuk a csoportos órákat. 

Mielőtt beértem volna a jógastúdióba, Anamé hívott, hogy feltettek a terembe egy képet. Nem kell foglalkoznom vele és nem vallási jelkép.

Én nyitottam az iskolát, benéztem a terembe, és láttam egy nagy Jézus-képet a falon (a torinói lepel nyitott szemes fejrésze). Azon a falszakaszon volt rögzítve, ami az órát tartó oktatóval szemben van. Ekkor még nem éreztem semmi különöset, az óra előtti feladatokra koncentráltam. Majd jöttek a gyakorlók, bementek a terembe, megnézték a képet, de  különösebb megjegyzés részükről sem történt. Elkezdődött az óra. 

Ahogy elkezdtük a gyakorlatokat, egy különleges erőtér öntötte el a termet fentről lefelé, mint egy égi áldás. Először csak azt éreztem, hogy húúú, nagyon hasít, erős az óra, majd jobban megfigyelve az erőteret, egy nagyon gyengéd, biztonságos, finom, mégis erőteljes, aktív teret lehetett érezni. Két csakrám reagált erősebben erre az égi leáradásra, a szívcsakrám és a koronacsakrám. Mindkettő sokkal aktívabb lett. Mintha tér nyílott volna a mellkasnál és a fejtetőnél is. Nem csakranyitás volt, hiszen akkor minden fájdalom, elakadás, vágy, ami ezekben a csakrákban van, elöntött volna engem. Itt viszont ezek a testterületek szabaddá váltak, megemelődtek. Derű, boldogság, biztonság és határtalan szabadság érzése járt át.

Koronacsakra fejlődés 3.

A fény

Következő lépcsőfok a koronacsakrám fejlődésében, amikor Anaméval, Gáborral és oktatótársaimmal közösen meditáltunk. Ezek ma is rendszeres találkozók, így lehetőségem van összevetni saját tapasztalataimat a régebbi és a mostani összejöveteleken érzettek között. Korábban, amikor még nem volt ennyire bekapcsolva az energiatestem, sokszor csak  annyit érzékeltem, hogy majdnem elalszom, annyira nyomott az az erőtér. Később már annyira megerősödtem, hogy nem környékezett az álmosság (persze ma is van az az erőtér, ami ezt a reakciót váltaná ki belőlem), hanem azt éreztem, hogy teljesen lenyugszik a testem, rendíthetetlen vagyok, és finom fény van a fejtetőm felett, ami lágyan kapcsolódik hozzám, a fejtető felett még magasabban pedig mindannyiunk fényoszlopa összekapcsolódik. Leírhatatlan érzés…

Kitartás

Az itt leírt folyamat, ami a koronacsakrám tisztulásának, fejlődésének három mérföldkövét emelte ki, még most is tart. A rendszeres gyakorlás, a Koronacsakra CD hallgatása, az Anamé kristályok használata (itt: Koronacsakra tisztító és töltő, Atlantisz, Karmikus tisztító, Szabadság és Teremtő erő), valamint a Koronacsakra, Atlantisz és Karmikus tisztító vizek fogyasztása megállás nélkül emeli, tisztítja és erősíti a legfelsőbb csakrámat. Ma már tudom, hogy a felfelé való kapcsolat rendkívül fontos az életünkben, ennek elérése azonban sok munkát, kitartást igényel. De nagyon megéri! Olyan “új” világ nyílik meg az ember számára, ami mellett eltörpül a befektetett energia.

Blogbejegyzésem végén Balázs Valéria Anamé Csakra Program című könyvéből, a koronacsakráról szóló részből következik részlet:

Ebből a felsőbb nézőpontból látszik a valóság. Az, hogy bármi is történjen személyes életedben, abba a lelked gyermeki örömmel, kíváncsisággal és szeretettel veti magát bele. Innen látszik, hogy minden pillanat a földön a gyönyörűség bőséges áramlása, olyan nagy kincs, amiért megéri megszületni, megéri itt lenni.

A csakra alulműködése esetén az ember:

• teste lefelé húz, fáradt, görnyedt és nehéz

• magára hagyott, magára utalt és keserű

• erején felüli erőfeszítéseket tesz

• kilátástalannak látja a helyzetét

• földi siralomvölgyben él

A csakra túlműködése esetén:

• alsó területei elgyengülnek, kórosan sovány vagy gyorsan veszít a súlyából

• teste felül hangsúlyos és túlfeszített

• realitással, hétköznapi élettel való kapcsolata gyengül és sérül

• végletes esetben elveszhet egy másik valóságban vagy megőrülhet

A csakrához tartozó terület a fejtető. A csakra bekapcsolópontja a fejtető legfelső pontja.

 A csakra optimális működésekor érezhető érezhető felső rögzítettségünk. Tudatosul, hogy testünk nem zárt, lepecsételt rendszer, és érezhető, hogy a fejtetőnél nincs vége. Az ott kilépő és belépő, élő és áramló energianyaláb egyenesen tartja a testet minden erőlködés és izomfeszítés nélkül.

Nyilvánvalóvá válik, hogy fizikai testünk nem más mint anyag. Tetten érhető a bábos, aki ezt a bábot mozgatja. A test még élőbbé válik, az energia áramlása, lüktetése felerősödik a testben. Megérzed az élet lüktetését magadban, azt az életet, ami közös mindannyiunkban.

Bárhogy is dobál, próbál meg az élet, felső rögzítettségünk az a biztos pont, ami rezzenéstelen és kibillenthetetlen. Különböző kultúrákban különböző nevet kapott. A mi kultúrkörünkben Istennek hívják. Már nem hiszel benne, mert vele élsz és minden pillanatban megtapasztalod. Túl van az anyagi világon, ezért könnyedén átlépi az idő és tér kereteit: egyszerre van benned  és körülötted is.

Kívánom neked, kedves olvasó, hogy legyen kitartásod ezen a csodálatos úton, amit életnek nevezünk! Sok kincset tartogat, amikről még nincs is tudomásod. Ahhoz, hogy ezeket minél hamarabb elérd, gyere, gyakorolj velünk az Anamé Programban!

Köszönöm, hogy olvastad blog bejegyzésemet!

Szeretettel

Laci