Ennek a blogbejegyzésnek a témája a “kedvenc” visszahúzó erőim a szellemi fejlődésemben, amik akadályoztak és ezzel egyben segítettek is utamon. Legfőképpen azonban, hiszen gyakorlatias ember vagyok, arról lesz szó, hogy hogyan sikerült megszabadulnom tőlük.

Üdvözöllek, kedves olvasó!

Először is szeretném tisztába tenni a blogposzt témáját. Nem véletlenül van idézőjelben a kedvenc szó. Olyan dolgokról írok ebbe a blogbejegyzésemben, amiket kedveltem, mégis fogva tartottak és akadályozták spirituális fejlődésemet. Erre persze csak később jöttem rá. Tehát kedvencek voltak a szó hétköznapi értelmében, mert szerettem velük foglalatoskodni. Ugyanakkor lefogtak, magukhoz láncoltak és volt időszak, amikor azt csináltak velem, amit csak akartak. 

Nem olyan dolgokról lesz szó, amik törvénybe ütköznek, még olyanokról sem, ami a hétköznapi embert megbotránkoztatja. A legtöbb teljesen hétköznapi tevékenység, amit szinte mindenki csinál. 

Fontos kihangsúlyoznom, hogy ezek az én tapasztalataim. Nem minden visszahúzó erőről teszek említést, csak azokról, amelyekkel dolgom volt. Lehet, hogy neked, kedves olvasó, más, akár pont ellentétes a tapasztalatod az enyémhez képest. Kérlek, ne várd el tőlem, hogy kinyilatkoztatásként megmondjam a tutit. A saját testi, lelki, szellemi érzékeléseim az alapja annak, amiről most írok. Teljesen természetes, ha te másként látod, érzékeled  a világot. Javasolom ugyanakkor, hogy nyitott szívvel és elmével olvasd az alább következő sorokat. 

A legizgalmasabb az egészben az, hogy ugyanazok dolgok az egyik ember számára visszahúzó erők a fejlődésben, míg a másik ember esetében pont az ellentétéről van szó, segítséget jelentenek az előrelépésben. És ez az energiatest és az energiaközpontok (a csakrák) állapotától függ! Ezt bővebben ki fogom fejteni amikor a tapasztalataimat írom le részletesen. Kezdjünk is hozzá!

A test

A legkézenfekvőbb és egyben a legkönnyebben megérthető, ha azokról a “kedvenc” visszahúzó erőkről beszélünk, amelyek a testhez kapcsolódnak. Nem szükséges magyaráznom, hogy ilyen pl. az alkohol, aminek sejtmérgező, -romboló hatása közismert, csakraszennyezést okoz. Szerencsémre én nem érdeklődtem különösképpen az alkohol iránt, kivéve gyermekként, de ennek nem hétköznapi oka volt.

Egyik korábbi blogbejegyzésemben már említést tettem arról a környezetről, ahol felnőttem. A kertekben lévő gyümölcsfák bőségesen elláttak minket, gyerekeket friss gyümölccsel, az anyákat, nagymamákat, kompót- és lekváralapanyaggal, a férfiakat pedig a pálinka forrásával. Nálunk is volt  otthon pálinkafőző készlet, amit, ha jól emlékszem, még édesapám készített, hegesztett össze, hiszen a gulyáskommunizmus alatt még ennek beszerzése is nehézségbe ütközött, pénzünk meg amúgy sem lett volna rá. Ez egy kicsi szerkezet volt, amit a gáztűzhelyre lehetett helyezni, és úgy főzni a pálinkát. A cefre főzése közben erős bűz terjengett a konyhában, de volt egy dolog, ami engem nagyon vonzott. Ez pedig az volt, amikor apám ellenőrizte a pálinka erejét, alkoholtartalmát. 

Neeem, nem azzal, hogy megkóstolta, és amilyen nótát kezdett utána énekelni, az mutatta meg milyen minőségű a lefőtt lé, hanem azzal, hogy egy tálcába öntötte a kis mennyiségű mintát és ezt meggyújtotta. Az égő folyadék lángjának színe alapján határozta meg a pálinka erejét. Nagyon izgalmas művelet volt ez számomra. Gyönyörködtem a láng színében, játékában.

Sör hab nélkül

Apám szerette a sört. Engem gyermekként, a sörivásnak az a része érdekelt a legjobban, amikor az üvegből a sör a pohárba ömlik. Izgalmas volt számomra, ahogy a folyadék mozgása közben hab keletkezik. Szerencsémre apám hab nélkül szerette a sört, így sportot űzhettem belőle, hogy a lehető legkevesebb habja legyen a sörnek a pohárba öntése közben.

Az alkohol átka és hatása

Szerencsére ezek nem alakítottak ki nálam túlzott kötődést az alkohol irányába, ráadásul elrettentő példa is volt a családban. Mire nővéremmel felnőttünk, addigra édesanyánk alkoholista lett. Az alkohol és a depresszió együttes hatását nála közelről tapasztalhattuk meg. Folyamatosan leépült lelkileg, testileg, végül így jutott el a halálba. 

Ez a negatív példa egyrészt terhelte a szívcsakrámat, a mód (öngyilkos lett) és maga a tény, hogy elvesztettem őt, másrészt viszont védett azáltal, hogy láttam a túlzott alkoholfogyasztás hatását. Elborzasztó volt végig kisérnem anyám testi és lelki leépülését.

Mégsem menekültem meg az alkoholtól

Hiába, mindez attól nem védett meg, hogy ne fogyasszak alkoholt. Kezdetben a vörösboros kóla ment a koncerteken, bulikon, majd később a sörök, fehérborok, amikor pedig az argentin tangó lett a szenvedélyem, akkor ritkán pezsgő. Otthon, magamban soha nem ittam és döntő többségében mértékkel fogyasztottam az alkoholos italokat. Filmszakadás sosem volt. Másnapos is csak kétszer voltam. 

Szerettem az alkohol lazító, felszabadító hatását, oldotta zárkózottságomat. Nagyobb mennyiségnél olyan volt, mintha a csakrák megnyitása történne. Felszínre jött szinte minden, ami addig el volt fojtva. Szerencsére ez inkább a nagyobb szeretet irányába ment, mintsem az agresszivitás irányába. Persze fejben tudtam, hogy ez az állapot csak ideiglenes. 

Az első években, amikor már fogyasztottam alkoholt, csak a pozitív hatását érzékeltem. Persze fiatal felnőttként tele voltam erővel, a testem gyorsan tudott méregteleníteni, regenerálódni. Eleinte tetszett az is, hogy az elmém eltompul, a gátlások háttérbe szorulnak. 

Fordulat kezdő jógásként - Jóga Budapesten

Már hatha jógáztam, amikor egyre jobban elkezdtem érzékelni az elfogyasztott ételek és italok hatását a szervezetemre, így az alkoholét is. A lazító, felszabadító hatás mellett felszínre került egy lefelé húzó, nyomasztó, kényelmetlen testérzet is. Lassan ez átfordult azzá, hogy erősebbé váltak a kellemetlen tünetek, mint a kellemesek. Mellette a táncban is akadályt jelentett számomra, ha ittam, mert zavarta az egyensúlyérzékemet. Ez odáig jutott, hogy szép lassan szinte teljesen elhagytam az alkoholt. Nem egyik napról a másikra történt, hanem apró lépésekben, fokozatosan. Végül az alkoholmentes búzasör maradt mementóként, emlékeztetve a régi időkre… Aztán azt is véglegesen elhagytam.

Az Anamé jógagyakorlatok hatása: “Azt nem mondtátok, hogy nem fogom kívánni az alkoholt!”

Amikor Balázs Valéria Anaméval először találkoztam, akkor még néha kóstoltam alkoholt. Ez nem a hétköznapi értelemben vett ivás volt, hanem tényleg csak ízleltem a nedűt, csak pár kortyot ittam. A rendszeres gyakorlás Anaménál, amiben volt jógalégzés, csakrák tisztítása, meditáció stb., annyira kitisztította a testem, hogy az ízlelőbimbók maradék késztetése is “elpárolgott” belőlem  az alkohol irányába. Lezárult a kirándulásom az alkohol birodalmában.

Már az Anamé Programon belül tartottam csoportos órákat a jógastudióban, amikor az egyik óra után egy gyakorló megjegyezte, hogy “Azt nem mondtátok, hogy nem fogom kívánni az alkoholt!”. Elmondása szerint korábban mindig kedvelte az alkoholos italokat, nem eltúlozva, hanem mértékkel fogyasztva. De amióta nálunk végzi az Anamé jógagyakorlatokat és otthon az ingyenes gyakorlatokat, azóta egyre többször érzi azt a teste mélyéről zsigeri szinten, hogy nincs késztetése alkoholt inni. Megnyugtattam, hogy ez természetes következménye a gyakorlásnak. Anamé véleménye az, hogy a gyakorlás hatására folyamatosan tisztuló test fokozatosan egyre kevésbé kívánja a számára megterhelő, mérgező anyagokat.

És itt érkeztünk el egy nagyon fontos felismerésemhez, amit nemcsak én, hanem mindenki, aki kellő kitartást tesz ebbe az útba, tapasztal az életében. Az Anamé Programban használt energia nem felszínesen, hanem az energiaközpontok, másnéven csakrák szintjén, a problémák valódi gyökerénél hat. Így a tisztulás, megszabadulás végleges. 

Ez minden, az életünket nehezítő problémára igaz, akár anyagi, testi, akár lelki, akár szellemi nehézségről van szó. Ehhez viszont szükséges a gyakorló kitartása, a rendszeres gyakorlás. Egyszerűen csak csinálni kell folyamatosan. Az sem számít, hogy valaki hisz-e benne vagy nem, hiszen a módszer nem a korlátozó elme szintjén működik. 

Javasolom neked is, kedves olvasó, hogy ha felkeltette érdeklődésedet, akkor próbáld ki a gyakorlatban. Bővebb információ: https://anameprogram.com/fooldal

Amiket itt olvastál, azok az én tapasztalataim, amiket próbáltam íráskészségem maximális kihasználása mellett, közérthetően megfogalmazni.

Az a finom kávé

Egy másik visszahúzó erő, ami viszont sokkal jobban megfogott és “rabul” ejtett az anyag oldaláról, az a kávé volt. 

Első találkozásom ezzel az élénkítőszerrel, amennyire vissza tudok emlékezni, az anyám kávézásai voltak. Cukorral itta a kávét, és amikor befejezte, mindig maradt a pohár alján kávés cukor, mert nem oldódott fel a forró kávéban az összes cukorkristály. Azt elkértem és jóízűen elfogyasztottam. Nagyon szerettem az ízét. Hogy meddig volt ez a szokásom, arra nem emlékszem, de az biztos, hogy fiatalként már nem érdeklődtem a kávé iránt. A középiskolás évek, első munkahely, sorkatonaság kávézás nélkül teltek.

Nem sokkal azután, hogy felszereltem tűzoltónak (20 éves voltam) kóstoltam újra a kávét. Egyik nap, amikor felvettem társaimmal a szolgálatot, reggeli után ők elkezdték a szokásos kávézást. Én elég fáradtnak éreztem magam (előző este kicsit kimaradtam egy koncert miatt otthonról), és arra gondoltam, hogy most jól jönne valami segítség az ébrenmaradáshoz, ezért kértem én is egy kávét, persze sok cukorral és tejjel, kezdő kocakávésként. Az íze nem hagyott bennem maradandó nyomot, hatása viszont annál nagyobbat. Nem sokkal azután, hogy megittam, erősen verni kezdett a szívem, nem sokáig, úgy 10-15 másodpercig. Ez egy kicsit megijesztett. Utána viszont egy nagyon kellemes érzés kerített hatalmába. Álmosságom elmúlt, frissebbnek, fittebbnek éreztem magam. 

Ezek a kellemes testi tapasztalatok és az ezekből fakadó lelkiek szépen lassan tereltek a kávéfogyasztás felé. A kávéról szóló bekezdésem címével ellentétben nekem nem volt finom akkor a fekete, a hatása miatt fogyasztottam. Kezdetekben ritkán fogyasztottam, tényleg csak akkor, amikor nagyon fáradtnak éreztem magam. Viszont miután a munkarendünk 24/48 volt (vagyis 24 óra szolgálat, majd 48 óra pihenés) ez is szépen nyomott a rendszeres kávéfogyasztás irányába. A reggel 7-től másnap reggel 7-ig tartó munkavégzés embert próbáló beosztás. Erre még rájön a tűzoltó munka sajátossága, hogy akár az ember testi épséget is kockáztatva kell a feladatokat végrehajtani. Ez nagy figyelmet, éberséget követel. Bár ha nem volt riasztás, meg volt adva a lehetőség éjszaka a pihenésre, de az olyan volt, mintha vigyázzállásban aludna az ember. Nem volt pihentető. 

Volt egy alkalom ebben az időszakban, amikor orvosi intézkedésre kellett a kávé hatóanyagát, a koffeint innom. Rendszeresen jártam a budapesti Heim Pál Gyermekkórházba vért adni. Egyik alkalommal a véradás után falfehér lettem és rosszul éreztem magam. Mint később az orvossal is megbeszéltem, ott hibáztam, hogy 24 órás tüzekben gazdag szolgálat után, pihenés nélkül mentem vért adni. Majdnem elájultam, annyira leesett a vérnyomásom. Én nem is vettem igazán észre, hogy itt több van egy szimpla “picit nem érzem jól magam” szituációnál. A körülöttem lévők szóltak az orvosnak (látták, mennyire fehér vagyok). Én azt hittem, nemsokára elmúlik. Az orvos jött, kérte, hogy álljak fel, ő majd segít. Mondtam,hogy  nem kérek segítséget, de ahogy kezdtem felállni a székről, elkezdett sötétedni a világ. Végül nem ájultam el, a támogatásra viszont szükségem volt, hogy ne essek el. Lefektettek ágyra, lábaimat a magasba kellett emelnem és a falnak támasztanom, és kaptam koffeint kávé nélkül. Persze hatott is a szer, jobban lettem. Nem tudom, kedves olvasóm, ittál-e már tiszta koffeint? Nagyon rossz az íze! El is gondolkodtam utána, hogy ezt a rossz ízt vállalom be egy kis kósza élénkségért? De ekkor még a kávé győzött.

A kávéfogyasztás szépen lassan befúrta magát a mindennapjaimba. Először a munkanapokba, majd átszivárgott a szabadnapjaimba is. Lassan megtanultam úgy ízesíteni (cukor, tej stb.) és olyan kávékat beszerezni, amikkel már ízlelésben is finommá vált számomra. Akkor még nem volt olyan sok kávézó, mint manapság.

És jött a következő fokozat, amikor egy nap már nem egy, hanem két kávét is elfogyasztottam. Mindezt ezért a hatásért, ami rászoktatott a feketére, ez pedig az, hogy úgy éreztem, élénkít, erőt ad, feldob. Lassan szembesülnöm kellett azzal a helyzettel, ami nagyobb tudatosságra intett a kávéfogyasztás terén: ugyanahhoz az élénkítő hatáshoz egyre többet kellett belőle naponta innom. 

A kundalini jóga hatása

Szerencsémre ebben az időben találkoztam Anaméval, ami segített megállítani, majd visszafordítani a folyamatot. Akkor még Anamé Kundalini Program volt a neve a jógairányzatnak, aminek megalkotója maga Anamé. Már a kezdetektől nagyon szerettem a jógatanfolyamait, óráit. Ez egyrészt a teljes biztonságnak volt köszönhető, amit az ember gyakorlás közben érez. 

Egy kis kitérőt, kérlek, engedj meg most nekem, kedves olvasó, mert számomra nagyon fontos szempont a biztonság.

Mennyire biztonságosak az Anamé Program jógaórái és -gyakorlatai?

Ahogy korábban írtam, én évtizedekig tűzoltó voltam. Ez a gyönyörű hivatás, viszont azzal járt, hogy sokszor olyan körülmények között kellett dolgozni, amik veszélyeztethették a testi épségünket. Éppen ezért szó szerint életbevágóan fontos volt számunkra, hogy minél biztonságosabb körülmények között dolgozzunk. Kialakult mindannyiunkban egy folyamatosan monitorozó, elemző figyelem, ami felismeri a veszélyforrásokat, és megoldási döntéseket hoz azok elhárítására. Ez a testi épségünket óvó hozzáállás természetesen kiterjedt a mentendő személyre is, akinek az életéért küzdöttünk. 

Bocsánat, bocsánat! Túl szakmai volt a megfogalmazásom. Kérlek, nézd el nekem! Számomra nagy szerelem volt a tűzoltóhivatás.

Meggyőződésem, hogy ez az alapbeállítás óvott sokszor a sérüléstől a tűzeknél, baleseteknél. Sőt! Amikor különböző parancsnoki beosztásokban irányítottam a tűzoltást és mentést, akkor ez még hatványozódott is, hiszen a beosztottaimra is vigyáznom kellett. Sokunknál ez annyira belénk ivodott, hogy szolgálaton kívül is hatott ránk. Ilyen vagyok én is. Előző mondataim alapján láthatod, hogy mennyire fontosnak tartom a testi épséget, biztonságot. 

A csakrák tisztítása biztonságosan

Már az első alkalommal, amikor Balázs Valéria Anamé órarendi óráján voltam, és ez még abban az időszakban volt, amikor csak a civil Balázs Valéria, nevet használta, feltűnt a maximális biztonságra való törekvése az óra során. Az évtizedek alatt kiélesedett tűzoltóérzékelésem a veszélyekre jelezte nekem, hogy nyugodtan átadhatom magam a gyakorlatok hatásának, itt biztonságban vagyok. És ez azóta is így van! Sok éve járok Anamé óráira és több mint tíz éve már én is tartok ilyen órákat. Az energiaközpontok, vagyis a csakrák tisztítása biztonságos az Anamé jóga gyakorlataival. Gyakorlóként és oktatóként is hosszú évek tapasztalata az, hogy az Anamé Programnak nincsenek veszélyei a jóga kezdői számára sem.

Azért kerestem a fejlődés útját, hogy megszabaduljak az életemben lévő korlátoktól, bezártságtól, félelmektől, akadásoktól. Hogy végre éljem, és ne szenvedjem az életet. Ahhoz, hogy ezt elérjem, mélyre kell ásni. Olyan szinteken kell az energiaáramoltatásokkal dolgozni, ami az elme felfogó képességén kívül esik. A gyakorlat következményét érzékelni tudja (pl. nyugodtabb lelkiállapot, nagyobb stabilitás, örömtelibb élet stb.), de a mélységére nem lát rá. 

Az Anamé Program gyakorlatai biztonságosak a gyakorlónak, de kíméletlenek az energiaáramlást akadályozó, vagyis az életünket megkeserítő akadásokkal szemben!

Egy egyszerű példával élve: olyanok, mint a ruha mosása. A ruha (gyakorló) a mosás (gyakorlás) során megszabadul a kosztól (akadások). Maga a mosási folyamat néha könnyű, néha nehezebb. Attól függ, hogy éppen milyen koszréteget kell eltávolítani. A végeredmény miatt viszont mindig megéri! Sokszor van, hogy egy erősebben kapaszkodó koszréteget csak többszöri mosással lehet véglegesen eltávolítani, amihez kitartás kell. De kellő kitartással minden kosz kimosható! 

Utamon nekem is volt több olyan kosz, elakadás, ami sok mosást, gyakorlást igényelt. Mégis, az összesnél az volt a tapasztalatom, hogy megérte a fáradozást, a befektetett energiát. 

Ahogy egyre több elakadást sikerült kitisztítanom, egyre tisztábbá vált a testem. Ez azzal járt, hogy egyre kevésbé igényelte a külső behatást ahhoz, hogy élénk legyek. A gyakorlás hatására a kávéfogysztásomban is megfordult a trend. Egyre kevesebbet ittam, majd áttértem a koffeinmentes kávéra, végül pedig azt is elhagytam. 

És ez a tapasztalatom az életem minden területén. Ebben a blogbejegyzésben csak két “kedvenc” visszahúzó erőről tettem említést, de természetesen több is volt. Ha igény lesz rá, akkor még fogok a többiről is írni. Például arról, hogy hogyan lettem vegetáriánus, hogy hogyan hagytam el a húst az étkezésemből, vagy hogy milyen lelki visszahúzó dolgoktól sikerült megszabadulnom a csakrák tisztítása (tehát a gyakorlás, csakratisztító karkötők, csakravizek és csakrahanganyagok) által.  

Ha van kérdésed a blogbejegyzésemmel kapcsolatban, akkor ezt a kommentszekcióban fel tudod tenni. Ha tetszett az írás akkor kérlek, oszd meg másokkal is!

Következő blogbejegyzésem a fej, gondolatok területével foglalkozik, és lesz egy érdekes, könnyen elvégezhető gyakorlat is benne.

Köszönöm megtisztelő figyelmed!

Szeretettel,

Laci