Ebben a blogbejegyzésben az Anamé jógagyakorlatok hatását mutatom be, hogy miként segíthetnek felszínre hozni az örömöt, a boldogságot az életünkben. Hogyan tud a mindennapok örömének átélése belső tulajdonságunkká válni.

Üdvözöllek kedves olvasó!

A boldogságot és az örömöt mindenki szereti. Mindannyian keressük ezeket az életünkben, arra vágyunk, hogy minél többször átéljük. Ebben azonos a véleménye minden embernek függetlenül attól, hogy hol él, mi a kulturális háttere. 

Ha az öröm ennyire elfogadott és vágyott dolog, akkor miért van az, hogy valaki jobban, többször meg tudja élni az életében, és van, aki kevesebbszer? Miért van az, hogy ugyanaz a dolog valakinek örömet okoz, valakinek nem? Ilyen nagy különbség van ember és ember között? Miért? 

Megannyi kérdés merül fel az örömmel kapcsolatosan. Nem kell aggódnod, kedves olvasó. Nem megyek tovább ilyen és ehhez hasonló egyetemes kérdések irányába. Abban viszont biztos lehetsz, hogy megoldáscentrikusan közelítem meg a témát. Engem soha nem érdekeltek nagyon az elméleti megközelítések, kivéve ha azok a gyakorlati megvalósítást szolgálták. Gyakorlatias emberként saját tapasztalataim alapján mutatom be neked, hogy az Anamé jógagyakorlatok és az egész Anamé Program segítségével hogyan tudtam tartósan elérni a mindennapok örömét zsigeri szinten. 

Persze korábban én is azt hittem, mint oly sokan mások, hogy elég fejben eldönteni, hogy márpedig én örömben élek, punk-tum! – és már meg is van. 

Ma már látom, hogy persze a fejnek is szerepe van ebben, de az örömöt akadályozó gondolatok sokszor olyan mélyen gyökereznek az ember energetikai rendszerében, ami az elme számára nem hozzáférhető, és ezért hiába is tesszük le a voksunkat az öröm mellett, nem tudjuk azt megélni.

Húsz éves korom körül kezdtem el érdeklődni a filozófia iránt. A motivációm az volt, hogy legyek boldog és az öröm járja át a mindennapjaimat. Lehet, hogy én nem voltam elég kitartó, de nem találtam olyan irányt a bölcselettudományban, ami megoldotta volna a boldogtalanságom problémáját. Olvastam persze arról, hogy hogy emelkedjek a problémák fölé, és akkor meg van oldva minden. Nekem sajnos ez nem sikerült. Ez a keresés terelt először a jóga kezdőknek szóló lehetőségei, majd az egyre haladóbb jógatanfolyamok felé. Ahogy már említettem korábbi bejegyzéseimben, eleinte  az olyan tradicionális jógairányzatok között keresgéltem, mint amilyen a hatha vagy a kundalini jóga. De valami mindegyiknél hiányzott, nem volt kielégítő a számomra. Ezért tovább kerestem. Így jutottam el az Anamé Programig (akkoriban Anamé Kundalíni Program volt a neve), ami annyira hatásosnak bizonyult, annyira bevált, hogy ma már az Anamé Program egyik jógaoktatója vagyok. 

Hol lakik a mindennapok öröme?

Ahhoz, hogy beazonosítsuk az öröm “lakhelyét” magunkban, fontos ismerni testünk energetikai felépítését.

Emberi testünk (amit fizikai testnek nevezünk hétköznapi nyelven) az energiatestünkre épül rá. Ez energiavezetékekből, az ezek csomópontjaiban elhelyezkedő energiaközpontokból, vagyis csakrákból és a mindezekben áramló energiából áll. A csakrákhoz különböző életterületek (és testtájékok is) tartoznak, amik összességükben lefedik a teljes emberi életet.

Az öröm a második csakrához, azaz  a szakrális csakrához  társítható. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem csak ezzel a csakrával érdemes foglalkozni, ha tényleg örömre vágyunk. A szakrális csakra felszabadult, erős működéséhez azonban szükséges a többi csakra támogatása is. (Ezt a komplex, holisztikus megközelítést képviseli az Anamé Program – én ezért is szeretem és tartok ki mellette.)

Ennek az energiaközpontnak az uralkodó ösztöne a fajfenntartás, a szexuális késztetés, de ide tartozik az emberi kapcsolatrendszerünk is. Ez a központja a boldogságnak is, amire mindannyian vágyunk. Az ellazulás képessége is ide köthető, amikor nem rágódunk a múlton és nem aggódunk a jövő miatt, hanem a jelent éljük meg feszültségek nélkül. Az érzékszervekkel – a tapintással, a szaglással, az ízleléssel, a hallással, a látással – érzékelhető világ élvezeti felfedezése is itt történik. Magasabb szinten itt található a művészetek központja és az esztétikum is. Ami a szakrális csakrában testi szinten a szexualitásban jelenik meg, az lelki szinten a szerelem érzésében, szellemi szinten pedig spirituális élményben ölt testet. Az ehhez a csakrához tartozó testsáv az alhas, a keresztcsont területe. 

Ahogy minden csakrára, úgy a szakrális csakrára is jellemző, hogy három állapota különböztethető meg a működését illetően: alulműködés, túlműködés és optimális működés. Az emberek döntő többsége vagy alul-, vagy túlműködésű szakrális csakrával éli az életét (a legtöbbször alulműködéssel találkozom). 

Az alulműködés jellemzői:   

• Normál testhelyzetben is behúzódó alhas, mintha egy láthatatlan szíj lenne folyamatosan azon a területen.
• A test felfelé húz, mintha el akarna szakadni a földtől.
• Kevés a súly a talpon.
• Fokozott lordózis figyelhető meg a keresztcsontnál, a csigolyáknál túlzott homorulat van.
• Távolságtartás az érzékszervi örömöktől, másoktól, vágyaktól, nemiségtől. Mintha folyamatos lemondásban élne az ember: fél attól, hogy az érzékszervi ingerek bekebelezhetik, magukkal rántják, kifordítják önmagából.

A túlműködés jellemzői:

• A test alsó része lefelé húz és hangsúlyosabb.
• Az alhas duzzadt.
• A felszínes emberi kapcsolatok, a vágyak, az érzékszervi ingerek, a szexualitás rabságában él az ember.

Optimális működés esetén az ember boldogságban, örömben, felszabadultságban él. El tud lazulni. Örömét leli a világ érzékszervi ingereiben anélkül, hogy azok magukhoz láncolnák vagy függőséget okoznának. Rátalál saját szexualitására. 

Drága olvasóm!

Tedd a kezedet a szívedre! Hát te is ezt szeretnéd, nem? 

Mindannyian a szakrális csakránk optimális működését szeretnénk elérni. Csak a többségünk nem így fogalmazza meg… Törekszünk boldogságban, örömben élni több, de inkább kevesebb sikerrel. Ha el is érünk egy kis boldogságot, akkor azt csak egy rövid ideig tudjuk megtartani.

Miért van ez?

Ha egy tárgyat megveszünk a boltban és hazavisszük, akkor az már a miénk. Szolgál minket addig, amíg használjuk, működik, el nem kallódik a lakásban vagy amíg el nem kerül tőlünk. 

Ilyen például az asztali olvasólámpa. Megvettük, hazavittük, asztalra tesszük és használjuk. Mindig ott van, ahova tesszük. Akkor használjuk, amikor akarjuk (most az áramellátás szünetelését kihagyom az okfejtésből). Egészen addig, amíg vagy elkerül tőlünk vagy elromlik. 

Ha egy tárgyat ilyen egyszerűen birtokba tudunk venni és használni, akkor a mindennapok örömét miért nem? Amikor az élet elém dobta az akadályokat, megoldandó feladatokat, akkor a legnagyobbnak mindig az mutatta magát, hogy miért nem. Engem viszont csak az érdekelt, hogy hogyan igen. Ehhez adok neked 6 ragyogó tippet az alábbiakban!

Hogyan érhető el a mindennapok öröme?

• A fókusz áthelyezése

Ahol a figyelmünk, ott az életünk. Ha arra figyelsz, hogy hány BMW megy az utakon, akkor te sok ilyen típusú autót fogsz látni, mert a figyelmed azon lesz, hogy észrevedd őket. Sokkal többnek fognak tűnni a többi autóhoz képest, mint amennyi a valóságban van. Még ha darabra pontosan meg is számoltad (imádom a matematikát) őket, érzésre soknak fognak hatni. Ugyanez igaz arra, aki mindenben a rosszat veszi észre. Neki arra van ráállva a figyelme. 

Na de mi történik, ha az elmével áttesszük a fókuszt másra?

Természetesen én is alkalmaztam ezt a technikát többször is. Én még voltam sorkatona a múlt évezredben a rendszerváltás idején, 1989-1990-ben. A sorkatonaság azt jelenti (remélem fiatalabb olvasóim is vannak), hogy akaratod ellenére katonai szolgálatot kell ellátnod, ami azokban az időkben másfél évig, azaz 18 hónapig tartott. Magyarország még a Varsói Szerződés katonai kötelékébe tartozott. A szovjet Vörös Hadsereg is még hazánkban állomásozott ideiglenesen már vagy 45 éve. A Magyar Néphadsereg (akkor még ez volt a neve) igyekezett igazodni a változásokhoz. 

A sapkarózsáról lekerült a vörös csillag. A kötelező megszólítás is megváltozott. Az elvtárs után jött a bajtárs, majd végül az úr megszólítás (őrnagy elvtárs, őrnagy bajtárs, Isten hozta, őrnagy úr. Öööö! Bocsánatot kérek Örkény István és Fábry Zoltán honvédek nevében is!). Szóval hasított dicső armadánk az új világ felé, fedélzetén szerény személyemmel.

Az első hónap alapkiképzése Monoron volt egy kis laktanyában. Reggelente torna volt kevés futással, gimnasztikával. Tisztesek (sorkatonák őrvezetői tizedesi rendfokozatban, akik nálam korábban vonultak be) vezették ennek a feladatnak a végrehajtását, de láthatóan púp volt a hátukon. Már az első reggelek egyikén megkérdezték a szakaszom katonáit, hogy rendelkezik-e valaki sportmúlttal. Én jelentkeztem, és attól fogva én tartottam a reggeli gimnasztikát futás után. Szemben álltam a többiekkel, mondtam és mutattam is a gyakorlatokat. Ezek a reggeli közös mozgások egybeestek a napfelkeltével. Ébresztőnél még lámpafénynél öltöztünk. A futás is mesterséges megvilágításnál zajlott. Viszont amikor a gimnasztika megkezdődött, akkor már pirkadt, világosodott. 

Azt gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy milyen lelkiállapotban van az, akit akarata ellenére elvisznek katonának, csak mert sorra került. Nem voltam megijedve a rám váró dolgoktól, de azért el voltam keskenyedve rendesen. Rideg, fakó, szögletes, kemény volt minden. Szóval rendesen örömtelen.

Ebben a helyzetben, sorkatonai szolgálatom elején, egyetlen örömforrásom volt. A reggeli gimnasztika. Nem azért, mert annyira kedveltem reggel a hidegben mozogni. És nem azért, mert én vezettem a gyakorlatokat. Reggeli örömöm forrása a reggeli pirkadat volt. Egyszerűen felfoghatatlanul gyönyörű volt Monoron a virradat. Szemben álltam a többiekkel, arccal kelet felé. 

Az első néhány reggelen még nem vettem észre, de amikor már pici rutint szereztem a gimnasztikai gyakorlatok tartásában, akkor megérintett. Ki voltam éhezve az örömre, a boldogságra. Ahogy felfedeztem a hajnali égi színszimfóniát, a figyelmem nagy részét tudatosan oda irányítottam. Csak úgy habzsoltam a szememmel a csodálatos fényjátékot. Lenyűgözött a világosság egyre nagyobb térnyerése a sötétséggel szemben. 

Egész nap ebből a reggeli örömélményből éltem. Így tudtam átvészelni azt a hónapot, amíg az alapkiképzés tartott. 

• A lehangoltság átfordítása

Egy lelkileg lehangoló, szomorúságot előidéző helyzetbe is lehet egy csipetnyi humort csempészni, és ennek segítségével a lehangoltság helyett az életörömöt átélni.

Erre példa az a történetem is, mely ismét a sorkatonaság viszontagságaiba nyújt betekintést, de immár egy kicsit  viccesebb formában. 

Históriám idején már kiképzett honvédként vigyáztam a hazát egy budapesti, közelebbről újpesti laktanyában (nem a flotilla, hanem a mellette lévő). Egyik nap az alegység ügyeletesén keresztül hírt kaptunk, hogy önkénteseket keresnek, mert hazánkat támadás érte laktanyánk konyhájában pucolatlan zöldségek és némi padlón lévő kosz formájában. Átérezve a helyzet súlyosságát azonnal jelentkeztem, hogy bátran, életemet nem kímélve hárítsam el többedmagammal a nemtelen támadást. 

Kicsi, de fontos szerepet játszott a döntésemben, hogy annyira rossz volt a kaja a laktanyában, hogy szavakkal nem tudom kifejezni. Némi gyógyírt az jelentett, ha konyhaszolgálatra vezényeltek, és akkor legalább tudtam némi nyers zöldséget enni. Ünnep volt, amikor páncélost (konzervet) kaptunk, de az is csak akkor, ha saját kezűleg nyitottuk ki, különben felhigították…

Reméltem, hogy dicső küldetést teljesítek majd a front zöldségekkel megterhelt csatamezején. A sors kifürkészhetetlensége folytán, pechemre, a padlón lévő koszok ellen felálított kommandóba kerültem. Nem volt mit tenni. Többedmagammal felfejlődtem a padló sík rónája mentén a kosz alpoki hegyeinek lábaihoz. Fegyverzetünk seprűkből, felmosófákból és felmosórongyokból állt. Ahogy oda értünk, tüzet, bocsánat, vizet nyitottunk a betolakodókra. Harcértékünket növelte vegyi fegyvereink (ultra tisztítószer) bevetése is. 

Bár hősiesen küzdöttünk és elértünk eredményeket, mégis, kis létszámú csapatunkon a szomorúság, a fásultság és az enerváltság jelei mutatkoztak. Ezt érzékelve a mellettem vállvetve harcoló bajtársammal összebeszélve, életünket, de főleg a többiek lelki búskomorságát nem kímélve elkezdtünk egy divatos dalt énekelni és a zene ütemére táncolva folytatni harci tevékenységünket, a felmosást. 

Mi a bajtársammal, akivel kifundáltuk ezt a dolgot, már az elejétől élveztük az éneket és a táncot. A többieknek kellett pár másodperc, mire felocsúdtak a mélabús állapotból, és felhagytak a szomorkodással. Ki-ki a maga módján, folytatva addigi foglalatosságát, csatlakozott az énekhez és a tánchoz. 

Ez az életöröm hatásosnak bizonyult. Átfordult minden! Az addigi lehangoltságot, szomorúságot felváltotta a vidámság, az öröm. Végiggördült a jókedv, a felszabadult öröm  harci szekere az egész konyhán, és győzelemre vezette a lelkeket.

A csatát megnyertük!

A sorkatonai élet nem volt könnyű. Folyamatos lehangoltság, szomorúság ült mindenkin. A humor, a játékosság sokat segített ennek oldásában, átfordításában. Ez segített akkor engem és a többieket is. Ezt érdemes átvinni a mindennapokba, amikor nagyobb az emberen a nyomás: a lehangoltságot átfordítani jókedvbe. 

Mennyire tartósak ezek a megoldások?

Az előző két példa pillanatnyi, “elsősegély-megoldás” volt. Abban a helyzetben működtek, de nem lehettek tartósak. Csak a felszínen hoztak időleges változást a figyelem áthelyezésével, illetve a helyzet átfordításával. Ahogy tovább haladt az idő, ezek a pillanatnyi változások eltűntek, és visszatért az, ami addig volt. Az örömtelenség.

De hogyan érhető el a mindennapok öröme tartósan? 

A szakrális csakra ismertetésénél írtam a csakra alul- és túlműködéséről. 

Kérlek kedves olvasóm, ne ess abba a csapdába, hogy a leírás alapján diagnosztizálod magad! 

Ááááá! Már megtetted! Nem baj.

Hiába. Emberek vagyunk. Természetes reakció a részedről, hogy igyekszel minél jobban megismerni saját magadat. 

Ha el akarjuk érni az öröm tartós állapotát, a válasz valóban a szakrális csakrában rejlik. Ezt én akkor értettem, tanultam, tapasztaltam meg a saját bőrömön (energiarendszeremen), amikor találkoztam mesteremmel, Balázs Valéria Anaméval. Az Anamé jóga Budapesten akkor már régóta működött. 

Fontos viszont tudnod, hogy egy csakrát nem szabad csak önmagában vizsgálni. Az energiaközpontok hatnak egymásra, átszínezik egymást. Mindig az egész rendszert kell nézni, és az alapján meghatározni a fejlődés, az előrelépés irányát.  

Az Anamé Programban mi így dolgozunk. Az ember egész energiarendszerét vizsgáljuk, és ebből az irányból megyünk tovább a részletek, a különböző csakrák feltérképezéséhez. Ezzel a megközelítéssel precízen felderíthetőek azok az összefüggések, amik alapján pontosan meg tudjuk határozni a kívánt cél eléréséhez szükséges gyakorlatokat.

Én ezért (is) szeretem annyira ezt a módszert. A mérnöki pontossága miatt.

Ahhoz, hogy a szakrális csakra mindenki által áhított, optimális működését elérjük, tiszta és erős energiaközpontra van szükségünk. Az Anamé Program gyakorlatai, kiegészítői pont erre valók. A jógaórákon a gyakorlatok során a jógalégzés hatására a csakrák tisztítása és energetizálása történik, de a csakrák megnyitása nélkül, biztonságosan. 

Ha az életünkben az ellazulás képessége, a boldogság és az öröm csak időszakonként vagy sosincs jelen, akkor az diagnosztikai jel a szakrális csakra akadályozott működésére. Ennek az energiaközpontnak az alul- és túlműködése félelemalapú. Alulműködés esetén az ember nem meri megélni saját nemiségét, szexualitását. Gátolt ez az életterület. Túlműködés esetén pedig egy folyamatos vágy űzi, rángatja megállás nélkül. Félelem attól, hogy nem fogadják el nemiségében.

Egyik se jó. Mindkettőben benne van a fájdalom, a szenvedés.

Tartós megoldás csak az lehet, amikor a szakrális csakra megszabadul, kitisztul az ott lévő energiaáramlást akadályozó gátaktól. 

Ez olyan, mint a patakmederben lévő kövek, melyek a lefelé csörgedező víz útját befolyásolják, módosítják. Ha szikla vagy akár hegy kerül a víz útjába, akkor hosszabb időre nagyon nagy változás áll be a patak útvonalában. Ha viszont eltávolítjuk ezeket az akadályokat, akkor a maga teljességében és természetességével tud áramlani a víz abba az irányba, amelyre teremtetett. 

Ilyen az öröm is az életünkben. Ha torlasz kerül az energiaáramlás útjába, onnantól már csökken az öröm megélésének az erőssége, belső lehetősége. Mintha betakarná valami és nem engedné, hogy megnyilvánuljon. Ha viszont kitisztul a csakra, akkor már szabad a pálya. Akkor az érzékszervek által felfogott világban észrevesszük a mindennapok örömeit és ezáltal átéljük őket. 

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem elegendő áthelyezni a fókuszt vagy átfordítani a lehangoltságot. Következzen hát a másik 4 tippem, amivel már tartós változást tudsz elérni a mindennapjaidban az öröm megélése terén!

• Szakrális csakra – csakratisztítás és energetizálás az Anamé jógagyakorlatokkal

A jógalégzésen alapuló Anamé jógagyakorlatok fontosságát nem lehet eltúlozni. Anamé véleménye is az, hogy a rendszeres gyakorlás hozza meg azt a kívánt eredményt, amiért az ember gyakorol, akár csoportos óráról, akár egyéni óráról van szó. 

Amikor elkezdtem Anaméhoz járni a jógastúdióba, akkor még a gyakorlatokon kívül nem volt más lehetőség a csakrák tisztítására, energetizálására, a rendszeres gyakorlás viszont meghozta a gyümölcsét. Az addig alulműködő szakrális csakrám megerősödött. Ezt úgy vettem észre, hogy egyre többször láttam meg és élveztem a világ nyújtotta szépségeket, örömöket.

Érdemes elolvasni Anamé tanácsait arról, hogy hogyan építsd be a mindennapjaidba a gyakorlatokat. (Ha órát szeretnél venni, akkor az Anamé órarendben az egyéni órákat itt, a csoportos órákat pedig itt találod.)

• Anamé energetizált csakratisztító és csakraenergetizáló karkötők

A szakrális csakrához tartozó karkötők folyamatos viselése (bal oldalon a tisztító és jobb oldalon az energetizáló, plusz ennek magasabb oktávja, az Ázsia) finoman, folyamatosan dolgozott rajtam. Még akkor is, amikor buszon utaztam. (Persze olyankor nehezebb ezt érzékelni, hiszen a külvilág erős ingerei elnyomják azt az érzést, amit ezek a kristályok adnak.) Ezeket azok is tudják használni, akik nem akarnak vagy nem tudják a gyakorlatokat végezni. Én gyakorlás mellett használtam őket – erősítették egymás hatását. 

• Anamé szakrális csakravíz és Anamé Ázsia víz

Az energetizált vizek a csakra rezgését hordozzák, és amikor megisszuk, gyengéden átmossák az adott csakrát. Az Ázsia víz ennek a csakrának a magasabb oktávja, ami a személyesből kiemelve segít felszabadítani ezt a területet.

Amikor picit érzékenyebb volt ez a testterületem, sokat segített oldani a feszültségeimet.

• Anamé szakrális csakra hanganyagok

Kedvenceim a hanganyagok.

A rajtuk lévő meditációk mélyen tisztítják, felszabadítják és erősítik a szakrális csakrát. A különböző meditációk a csakra más-más életterületével dolgoznak. 

Íme a címek, amik önmagukért beszélnek: 

• öröm
• önfeledt játékosság
• felszabadultság
• kreativitás
• a gyermeki éned boldogsága
• a női oldalad
• a férfi oldalad

Kedves olvasóm!

Én sokáig kerestem azt az utat, ami felszabadít a bennem lévő gátak, bilincsek alól a szakrális csakra területén is. Nekem szerencsém volt, mert megtaláltam a megoldást. 

Biztatlak téged is, hogy indulj el ezen az úton!

Még hinned sem kell nekem. 

Tapasztald meg személyesen a mindennapok örömét!

Kérdéseidet a komment részben várom! Írd meg azt is, hogy miről szeretnél olvasni!

Ha hasznosnak érzed a posztomat, akkor kérlek, oszd meg másokkal is!

A következő blogbejegyzésemben határaid megvédésével foglalkozom. 

Köszönöm megtisztelő figyelmed!

Szeretettel

Laci