Ebben a blogposztban használható tippeket adok számodra ahhoz, hogy segítse a bőség növekedését az életedben. Ezeket saját tapasztalataim, átélt élményeim alapján állítottam össze számodra. Írásomban példámon keresztül megvilágítom számodra a pénzhez való kapcsolat helyét a test energiarendszerében.

Kedves olvasóm!

Tudom, tudom! Teli vannak a könyvesboltok és a net is olyan könyvekkel, cikkekkel, írásokkal amelyek a pénzről és a hozzá kapcsolódó témákról szólnak. Azt ígérik, hogy miután elolvasás után használod az ott leírtakat, akkor biztos a siker, és eléred a vágyott dolgot. Ez a blogbejegyzés azonban nem ilyen

Én is próbáltam segítő könyvekre támaszkodva megváltoztatni az életemet, követve a tanácsokat. Nekem azokkal nem sikerült. Mindig volt valami, ami hiányzott ahhoz, hogy elérjem a célt. Sokáig nem értettem, miért van ez így. Kerestem, kutattam az okát a kudarcaimnak. Sok évembe tellett, mire rájöttem, hogy túlzottan a felszínen kerestem a megoldást, miközben az mélyen bennem foglalt helyet az irányítóközpontjaimban (ezt később még részletesen ki fogom fejteni). A következőben saját példámon mutatom be mire gondolok.

Vakáción vagyok. Tehát jól kell éreznem magamat!

Még régebben, talán a múlt évezredben figyeltem fel magamban arra, ami úgy fogalmazódott meg bennem, hogy jól kell éreznem magam. A kell szó kezdett engem zavarni. Ez azokban az időkben volt amikor még nem találkoztam a jógával, annak különböző irányzataival (pl. hatha jóga, kundalini jóga stb.). Még nem volt annyira elterjedve a jóga Budapesten.

Nagyon szerettem a munkámat (tűzoltó voltam) de nem kerestem sokat. Azt a kevés pénzt jól be kellett (már megint ez a kell szó) osztanom, hogy jusson vakációra. Fiatalemberként persze szerettem eljárni szórakozni akár hetente többször is, és az sem volt a pénztárcám barátja.

Szóval szoros beosztással éltem, ami azt jelentette,hogy nagyon meg kellett néznem, mire adok ki pénzt. Nem sajnáltatni akarom magam, tudom, hogy az emberek többsége így él. Csupán szeretném minél jobban bemutatni a körülményeket. Nagyon fontos a pontos, világos bemutatás. Ez a körülmény (a kevés pénz) segített hozzá egy fontos felismerésre, és ez (is) része lett annak a folyamatnak, ami teljesen megváltoztatta az életemet...

Abban az időben  a nyári nyaralásra már év elejétől havonta félre kellett tennemi  részösszegeket. Nehéz volt, mert hormonjaim folyamatosan a szoknyák után hajtottak. Az udvarlás pedig, te is tudod, nem kíméli a bankszámlát.

Az, hogy ennyire muszáj volt oda figyelnem a pénz beosztására, feszültséget keltett bennem. Ráadásul ennek családi gyökere is volt, mert szüleimet sem vetette fel a pénz. Sok lelki kép és érzés van bennem gyermekéveimből, amelyek a szegénységhez, a hiány érzéséhez kapcsolódnak. Ezeket ma már folyamatosan takarítom csakratisztítással. Szerencsénkre a szüleim a nővéremmel együtt becsülettel felneveltek a szűkös lehetőségek ellenére is. Mégis, már pici gyermekként belém ivódott, hogy mennyire oda kell figyelni a pénzre, ami sokak számára a világ mozgatója.

A pénz okozta feszültség (sok időnek kellett eltelnie, mire ezt fiatal felnőttként tudatosan felismertem) bekúszott, és folyamatosan jelen volt a mindennapjaimban a napi szintű ételvásárlástól kezdve az udvarlás kiadásain át egészen a nyaralásig. Persze én is, mint mindenki, szerettem volna jól érezni magamat, és a pénz nyomása, vagy inkább szorítása nélkül élni, de ez nem ment. Egyik vakáción történt az, ami rádöbbentett arra, hogy mennyire nem tudok elszakadni attól a préstől.

Egyhetes gyalogtúrára mentem a barátaimmal a Zemplén-hegységbe. Mindannyiunknak nagy hátizsákja volt, amiben az összes cuccunk benne volt. Kísérő autó természetesen nem volt. Nem is volt rá lehetőségünk, hogy ilyet szervezzünk magunknak. Ha találtunk a rengetegben ehető gyümölcsöt, azt persze nagy örömmel lelegeltük, de alapvetően a falvakból szereztük be az ennivalót. Tábort általában a községek szélén vertünk éjszakára, talán két alkalommal kempingben. Patakokban, illetve gémes kutaknál fürödtünk.

Szóval minden körülmény passzolt az aktív pihenés, a nyaralás megéléséhez. A hangulat is nagyon jó volt a csapatban (bár én pont szaruhártya-gyulladással küszködtem, de használtam az orvos által felírt szemcseppeket).

Körülbelül túránk közepe felé, a harmadik-negyedik nap tájékán történt. Felfigyeltem arra, hogy bár nagyon szeretnék, mégsem tudok teljesen ellazulni. Ez nem a nehéz hátizsák miatt volt, hiszen amikor letettük a zsákokat és pihentünk kicsit, akkor is megmaradt ez a folyamatos feszülés. Nagyon zavart, hiszen jó volt a társaság, szép a táj, rokonszenvesek az ott élők. Minden adott volt, hogy jól érezzem magam. A nyaralásnak az ellazult, boldog, felszabadító töltődésről kellett volna szólnia. Ehhez képest azonban folyamatosan ott dolgozott bennem ez a feszültség. 

Először arra gondoltam, hogy ez abból adódik, hogy én voltam a túra szervezője, vezetője és ez túlzottan megterhel engem. Miközben szerettem volna elengedni a feszültséget és nem azon agyalni, mégis folyamatosan monitoroztam magamban, hogy mi lehet az oka. Amíg nem találtam meg az irányát annak, hogy honnan jön az a rossz érzés, addig próbáltam fejből felülírni. Arra próbáltam összpontosítani, miképpen tudom legalább semlegesíteni. Kitaláltam magamnak azt a megoldást, ami a felszínen valamelyest segített enyhíteni a prést.

“Vakáción vagyok, tehát jól kell éreznem magamat!” - szinte mantráztam magamban. Ezzel próbáltam legalább semlegesíteni a feszültséget. A figyelmem irányítása segítség volt akkor, csökkentette a nyomást. Teljesen azonban nem tudta megszüntetni. Ha picit lankadt a fegyelmem a figyelmem célra tartásában, vagyis azon, hogy most jól kell éreznem magam, akkor máris visszatért a kellemetlen, feszítő érzés. Közben azért dolgozott bennem az is, hogy egyáltalán honnan jön ez a rossz érzés?

Idővel arra lettem figyelmes, hogy erősebben előjön ez a feszített érzés akkor, amikor a pénzt használnom kell. Ez a felismerés segített legalább az irányát behatárolni a nyomásnak, ami megállás nélkül rajtam volt.

Nem sikerült fejben megoldanom

A zempléni rengeteg után megmaradt bennem az a feszítettség hajtotta kutakodás, hogy mi lehet ennek a megoldása. A vakáció alatt jó esetben is csak időlegesen a háttérbe tudtam nyomni a feszítettség érzését, de megoldani sajnos nem tudtam. Így a nyaralás után visszatért.

Az, hogy mitől van, mi az eredete nem is érdekelt annyira. Csak a megoldás érdekelt, de az nagyon. Máig így működöm. Egy probléma valódi oka számomra csak akkor fontos, releváns, ha a megoldást nélküle nem tudjuk elérni. Ha viszont az ok értelmezése nélkül gyökerestül meg tudjuk szüntetni a problémát, akkor én nem látom értelmét az ok boncolgatásának. Feleslegesnek tartom. Főleg akkor, ha az elme számára hozzáférhetetlen helyen van a probléma gyökere…

Ha fejben nem lehet, akkor mégis hogyan?

Persze utána próbálkoztam mindenfelé, hogy leoldjam magamról ezt a folyamatos feszültséget. Olvastam mindenféle könyveket, amelyek azt ígérték, hogy gazdag leszek. Olyanokat ism amelyek a lelki okok megértése által vélték elérni a megoldást. Nekem nem sikerült velük feloldanom a problémát. 

Az ilyen és az ehhez hasonló belső érzéseim megértésében nagy szerepe volt annak, hogy 2000 környékén elkezdtem jógaórákra járni. A számomra elérhető jógairodalmat is olvastam. Ott találkoztam először az energiaközpontok leírásával. A különböző jógatanfolyamok segítettek abban, hogy tudatosuljon benne, hogy a testem mennyire merev, és nagyobb odafigyelést igényel.

Pedig én addig azt hittem, hogy eléggé törődöm a testem egészségével, fejlődésével. Mindig mozogtam, sportoltam. Jól tudtam irányítani a testemet, ami a versenyeken (atlétika, tűzoltósport) és a táncban is (standard és latin táncok, argentin tangó stb.) megmutatkozott eredményekben, színpadi táncban.

Emellett egészségesen étkeztem. Legalábbis akkor még azt gondoltam, de ma már tudom, hogy nem így volt. A mából visszatekintve szinte ég és föld a különbség a mai magas energiaszintű, egészséges táplálkozásom és az akkori táplálkozásom között. Talán részletesen is írni fogok erről egy külön blogbejegyzésben. Mi érdekelne téged ezzel kapcsolatban? Jelezd felém a komment részben!

Testem mélyebb megismerése olyan volt számomra, mintha egyre jobban birtokba venném azt, ami az enyém. A problémáim viszont még nem oldódtak meg, és éreztem, hogy még keresnem kell az utat, ami a megoldáshoz vezet.

Azt már a jógairodalomból megtudtam, hogy az energiaközpontok, csakrák raktározzák minden tulajdonságunkat, a késztetéseinket, a lelki rezdüléseink alapjait és a sorsunkat is. Folyamatosan, éveken keresztül jártam hatha jógára. Szerettem oda járni, mert jó oktatóm volt és az egész csapatot szeretetteljes légkör jellemezte. Jógatáborokban is voltam velük. A testem valamivel lazább lett. Szép volt, jó volt, de én gyorsabb megoldást szerettem volna. Akkor még nem találtam meg a feszítettségem kioldásának kulcsát.

Szerencsémre találkoztam Balázs Valéria Anaméval. Az ő jógastúdiójába eljutva fedeztem fel igazán mélységükben az energiaközpontjaimat. Anamé órarendjéből kiválasztottam a nekem megfelelő időpontú órát és lelkesen gyakoroltam. Külön tetszett, hogy az Anamé jóga kezdőknek is könnyen végrehajtható.

Az Anamé  jógagyakorlatok, a jógalégzés, a csakrák tisztítása, a csakrák energetizálása, az energiavezetékek erősítése és a meditáció mind egyre mélyebb változásokat indítottak el bennem az életem minden területén. Szó szerint minden területen. 

Amikor olvasod ezt a blogbejegyzést, kedves olvasó, akkor benned is folyamatosan áramlik az energia. Már annyira hozzászoktunk ehhez, hogy tudatosan szinte észre sem vesszük. Annyira alapdolog az életünkben, mint az ereinkben a vér folyamatos áramlása. Ha megáll az áramlás, akkor nem él a test (Jó, jó, a keringést azért záros időn belül újra lehet indítani és akkor még élhet a test, de hosszabb távon áramlás nélkül nincs élet). 

Ha a folyamatosan áramló energia útjában akadály van, akkor ott probléma keletkezik (pl. az én pénzhez való viszonyomban) hasonlóan, mint ahogy az erekben lévő vérrögök okoznak gondot. Amint az akadály eltávolításra kerül, a probléma megszűnik. A különbség a fizikai test (a hétköznapi értelemben vett test) keringési rendszere és az energiatestünk energiarendszere között, hogy amíg az érből eltávolított vérrög (leegyszerűsítve) újra képződhet, addig az energiatestben a kitisztítás után ugyanaz a probléma már nem tud újra létrejönni.

Mivel energiarendszerünk csakrái tárolják a megoldandó feladatainkat, így a problémáink gyökerei is itt találhatók. Amint innen kitisztítjuk őket, az adott probléma is megszűnik az életünkben, és magasabb energiaszintre emelkedünk.

Tehát itt kell dolgozni ahhoz, hogy végleges változás történjen az ember életében. Ezért választottam az Anamé Programot. Anamé véleményét a  magasabb energiaszintről a saját blogjának ebben a blogbejegyzésében olvashatod.

Feszítettségem (tehát a példánknál maradva a pénzhez való viszonyom) is így oldódott ki. Ez a probléma a bőségtudathoz tartozik, ami a gyökércsakrában található (a test felől nézve ez a farokcsigolya és a lábak testsávja). Ez az érzés független attól, hogy mennyi pénzünk van. A gyökércsakra tisztasága, erőssége határozza meg, hogy mennyire tudjuk megélni a bőséget. Nálam ez alulműködött, és emiatt a kibillent állapot miatt volt feszítettség a pénzhez való kapcsolatomban.

Természetesen kitartó gyakorlás kellett hozzá, hogy elérjem azt, hogy ez kioldódjon. Az én pénzhez való viszonyom problémájának gyökere nagyon mélyen volt. Mind a két szülői ág, apámé és anyámé is terhelve volt ezzel a félelemmel. Sokat kellett dolgoznom vele, de minden gyakorlást megért.

Fokozatosan, lépésről lépésre változott a pénzhez való hozzáállásom, eleinte nem is vettem észre tudatosan. Egyszer csak aztán azon kaptam magam, hogy nem nézem meg olyan sűrűn a pénztárcámban, hogy mennyi pénz van benne. Annak a feszültségnek a nagysága is csökkent, amit a zempléni hegyek között fedeztem fel magamban. Ez volt az első lépcsőfoka a pénzhez kapcsolódó félelmem elengedésének.

A következő a vásárlásokhoz kötődött. Lassan az árun lévő árcédula veszített jelentőségéből. Ez nem azt jelenti, hogy gazdag lettem és már nem érdekelt az áru ellenértékének a nagysága, egyszerűen csak jobban előtérbe került az igényem a minőségre. Természetesen ebben az önelfogadás és önszeretet egészségesebb szintje is szerepet játszott. Inkább a kevesebbet, jobbat, drágábban mozgat, mint az, hogy olcsóbban, silányabb minőségűt. Mert megérdemlem, és mert hosszútávon úgyis a jobb minőség éri meg anyagilag is. Még jobban csökkent a belső feszítettség.

Ezt követte a piciny érmegyűjteményem eladása. Még tizenéves koromban egy rokonon keresztül bűvölt meg a numizmatika világa. Mivel szakmunkásképzőbe jártam (szűcsnek tanultam, mert anyai ágon ez tradíció volt, nekem meg nem volt jobb ötletem akkoriban), kaptam ösztöndíjat, és bedolgoztam közben a szűcs rokonoknak. Munkával keresett kevés kis pénzemet nem akartam elbulizni, a pénzérmék, bankjegyek kialakítása, rajzolata, szépsége viszont vonzott. Akkor még jobban érdekelt a történelem is, a régi fizetőeszközök pedig szó szerint kézzelfoghatóvá, sokkal élőbbé, megérthetőbbé tették számomra az elmúlt időket. Persze az érmegyűjtők heti rendezvényein én (talán a legfiatalabb tag lehettem a szövetségben) a legolcsóbb érméket, bankjegyeket vásároltam. Ezekből igyekeztem kialakítani egy rendezett gyűjteményt több-kevesebb sikerrel. Pár évig tartott ez az érdeklődésem.

Ahogy fiatal felnőttként változott az életem, kirepültem a családi fészekből, változtak az életkörülményeim, nem jutott már pénz erre a hobbira, és az érdeklődésem is alábbhagyott. A kicsi érmegyűjteményem megmaradt, de már nem volt élő, áramló. Évtizedekre a szekrény mélyére került. Mindig vittem magammal amikor költöztem. Minden ilyen alkalommal megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy eladom jó pénzért, de a kis ördög bennem közbeszólt, hogy később még többet fog érni, még nem szükséges eladnom. 

Fogta energiám egy részét, mert birtokoltam a gyűjteményt, költözéseknél is figyelni kellett, hogy ne vesszen el, de már csak felesleges súly volt az életemben, amit tartottam.

Gyökércsakrám tisztulása, erősödése az Anamé jóga gyakorlatokkal, csakratisztító és csakraenergetizáló karkötőkkel, gyökércsakrás hanganyaggal és csakravizekkel kitakarította belőlem a feszített érzést. A probléma gyökerét sikerült megszüntetni.

Utolsó momentumként eladtam az érmegyűjteményemet. Ekkor derült ki, hogy nem sokat ér. Befektetési szempontból már rég eladhattam volna, csak hát akkor még a gyökércsakrás elakadásom meggátolta ezt.

Ma már sokkal jobban, a helyén tudom kezelni a pénzt. Nem okoz stresszt. Odafigyelek rá, józan paraszti ésszel kezelem, használom de nem értékelem túl, mint amit képvisel. Életünk, kultúránk része a pénz használata, de nem több, mint eszköz, amit használunk. Akkor szolgál, ha áramlik az életünkben. Ebben az áramlásban is igyekszem minden akadályt (elakadást) kiküszöbölni.

Most pedig következzen néhány olyan hasznos tipp, amelyek általánosan segíthetnek neked stabilabbá válni, és amelyeket én is rendszeresen alkalmazok.

Hasznos tanácsok, ha szeretnél stabilabbá válni

• Adományozni a rászorulóknak

Az adományozás segít megélni, megerősíteni benned, hogy van miből adnod, és közben lehetőséget ad számodra, hogy megnyisd a szíved magad és mások felé. Szép dolog a személyi jövedelemadód 1%-át az arra érdemes szervezetek részére adományozni, én azonban itt most a közvetlen adományozást emelem ki, a szemtől szemben helyzetet, amikor egy rászorulónak adsz.

Én régen, amikor a feszítettségem volt, nem tudtam adni a koldusoknak. Inkább szinte kimenekültem a helyzetből. Ahogy aztán tisztult a gyökér- és szívcsakrám a csakraspecifikus gyakorlatok hatására, úgy tudtam nyitni feléjük szívvel és pénztárcával is.

Sokat segít nekem, hogy amikor adok, akkor a másik szemébe nézek. Ha összetalálkozik a tekintetünk, akkor az egy szeretetteljes kapcsolódás, ami nyitja mindkettőnk szívét. Ez persze nem a csakrák megnyitását jelenti, viszont sokat ad mindkettőnknek. Figyeld a szívedet! Mit érzel ilyenkor? Mennyire tudsz szeretetteljes lenni egy vadidegen felé?

• Ingyenes Anamé gyakorlatok 

Anamé és az egész csapat számára nagyon fontosak az ingyenes tartalmak, mert szeretnénk, hogy a lehető legtöbb ember pozitív változásokat élhessen át az életében, anyagi helyzetétől függetlenül.

Ugyanakkor a Karma Killer jóga jóval több, mint csupán az igyenes Anamé gyakorlatok, és szemfényvesztés lenne elhitetni veled, hogy ez a pár gyakorlat ugyanolyan erővel és hatékonysággal bír, mint a csakraspecifikus jógaóráink és jógakurzusaink. Ezek a gyakorlatok ugyanis nem a személyes problémáidra hatnak, és nem azokra a karmikus csírákra, amelyektől úgy érezzük, hogy újra és újra ugyanaz a negatív élethelyzet köszön vissza. Mire is jók akkor? Most röviden leírom.

• A test gyakorlata, a lélek, szellem és egység gyakorlata

A test gyakorlata. Az Anamé Program test gyakorlata segít, hogy stabilabbá válj testi és érzelmi szinten is. Növekszik általa a belső rendíthetetlenség, állhatatosság.

Nekem nagyon sokat adott ez a gyakorlat, főleg a belső rendíthetetlenség terén. Segített megtartani magamat a nehezebb helyzetekben, amiket a sors dobott elém.

De kérlek, ne higyj nekem, hanem tapasztald meg magad, kezdd el végezni a gyakorlatot! Csináld minimum 21 napig, és figyeld a fejlődést!

A lélek, szellem és egység gyakorlata. Ezeket a gyakorlatokat ugyanúgy itt találod a honlapunkon, mint a test gyakorlatát. Ha végzed őket, segítenek egy magasabb energiaszint elérésében. Ez a magasabb energiaszint többek között azt jelenti, hogy megváltoznak az érzelmeid: másként reagálsz a világ ingereire, és a pozitív érzelmek kerülnek előtérbe, mint a szeretet, hála és együttérzés.

Fontos tudnod, hogy ezek a gyakorlatok, bár segítenek a magasabb energiaszint elérésében, és segítenek stabilizálódni és nyitottabbá tenni a szíved, igazán hatékonyan, személyes szinten a problémáidat a csakraspecifikus gyakorlatok segíthetnek kioldani az életedből.  

A test, lélek, szellem és egység gyakorlata mind általánosan dolgozik az egész testtel. Tapasztalatom, hogy nagyon jól segítik felfrissíteni egész testünket, lelkünket és szellemünket. Hajrá, gyakorold ezeket is!

• A test tudatossági gyakorlata

A tárgyak birtoklása energiába kerül, ami a tulajdonos energiarendszeréből táplálkozik. Minél kevesebb tárgyad van, annál több energiád marad a testedben. Ezzel a tudatossági gyakorlattal visszavonod az energiádat a tárgyakból, és ez téged erősít.

A gyakorlat lényege, hogy nézd át azokat a tárgyakat, amelyeket birtokolsz. Vizsgáld meg egyenként, hogy szükséged van még rájuk vagy sem.

Azokat, amelyekre már nincs szükséged, rakd három halmazba. Az elsőbe kerüljenek az eladható tárgyak. Ezek gazdagítják pénztárcádat. A másodikba mennek az adományba kerülők, a harmadikba pedig azok, amelyek a kukában végzik.

Időszakonként szoktam én is csinálni ezt a gyakorlatot, mert energetizál és felszabadít. Ha igazán mélyen szeretnéd kihasználni az ebben a gyakorlatban rejlő lehetőségeket, akkor ajánlom figyelmedbe az Anamé életmód 21 napos kihívását.

Kedves olvasóm!

Remélem, élvezted ezt a kis utazást az én pénzhez való viszonyom körül! Kívánom neked, hogy te is minél tisztábban tudj hozzá kapcsolódni, és a helyén kezelni ezt a kultúránkban túlértékelt dolgot! Hogy ne rángasson, hanem Szolgáljon téged!

Ha kérdésed lenne, akkor kérlek, írd be a komment részbe. Ha pedig úgy érzed, hogy másnak is hasznos lenne, ha elolvasná ezt az írást, akkor kérlek, oszd meg.

Következő blogbejegyzésemben arról lesz szó, hogy miképpen lehet tartósan elérni a mindennapok örömét.

Szeretettel,

Laci