Ebben a blogbejegyzésben azt mutatom be, hogy hogyan változott a testem az Anamé jógagyakorlatok és az energetizált kiegészítők használata során. Olyan tapasztalatokat is megosztok veled, amiket ha nem én éltem volna át, akkor el sem hiszem. 

Üdvözöllek kedves Olvasó!

A láb mindig kéznél van – tartja a mondás. Én ezt most önhatalmúlag átalakítom a láb helyett a testet használva. Tehát így:

A test mindig kéznél van

Először azzal kezdem, hogy mi nem lesz ebben a posztban. Ez nem egy “x kilótól szabadultam meg ezzel a módszerrel” típusú dicsőítő ének. Bár változott némileg a testsúlyom, nem nagy mértékben, mert nem volt erre szükségem. Arról sem fogok mesélni, hogy olyan izmokat fejlesztettem, amiket még Toldi Miklós is megirigyelne. Igaz ugyan, hogy sokkal erősebb lettem, de nem az izmaim szempontjából – az Anamé jóga, a csakrák tisztítása nem erről szól. 

Amiről viszont szó lesz, az a testem teljes megújulása. Olyan meglepő, mérésekkel igazolt dolgokról számolok be, mint például a testmagasságom növekedése 40 éves kor fölött vagy a csontjaim helyzetének finom korrekciója! De nem szeretném az összes puskaport ellőni már a bejegyzésem legelején...

Az alapok

Kezdjük azzal az időszakkal, ami a születésemtől addig tartott, amikor először találkoztam Balázs Valéria Anaméval a jógastúdiójában 2007-ben. Fontosnak tartom bemutatni jelenlegi földi életem első 37 évét, mert így látni fogod majd, kedves Olvasóm, hogy milyen volt az a testi állapot, az az alap, amit sikerült teljesen megújítani. 

A test oldaláról vizsgálva  a gyermekkoromat, nagyon ideális körülmények között cseperedtem fel. Erdőszéli utcában nőttem fel, ahol erdei rengeteg biztosította a kristálytiszta levegőt. A kertekben veteményesek, zöldségek, gyümölcsfák biztosították a testi fejlődéshez szükséges bioeleséget. Akkor még nem tudtam, hogy amit eszünk, az bio, mert ez még nem volt trendi a világban, pláne nem a kádári Magyarországon. A permetezés nem volt olcsó, ezért – szerencsére – nem is használták a legtöbb kertben. A zöldségek, gyümölcsök érésének idején mi, gyerekek folyamatosan legeltünk a kertekben. Felmásztunk a fára és ettünk. Én főleg az epret, a cseresznyét, a sárgabarackot, a sárgarépát szerettem. 

Tiszta erdei levegő, biozöldségek, gyümölcsök – ez mind adott volt. Már csak egy dolog kellett a testem ideális fejlődéséhez, ez pedig nem más, mint a mozgás. 

Mindig is szerettem mozogni. Akkor még nem létezett internet, így aztán állandóan az udvaron, az utcán, az erdőben játszottunk a többi gyerekkel a környékről. Folyamatosan mozogtunk, ez volt az alap létállapotunk. Mint minden gyerek, én is nagyon szerettem játszani, felfedezni a világot. Legjobban az erdőben, a vadonban éreztem elememben magam. Imádtam fára mászni, bunkert építeni, focizni, futni, biciklizni. Életelemem volt a mozgás, mint ahogy ma is az.

Akkoriban egy érdekes dolog keltette fel az érdeklődésemet: nem értettem, hogy miért nem tudom guggolásban letenni a sarkamat a földre. A többi gyereknek (legalábbis a többségnek) ez ment, nem okozott gondot, engem viszont kifejezetten zavart, hogy nem sikerül. Úgy éreztem, hogy valami nincs meg, ami nagyon fontos lenne. Akkor még persze nem tudtam, amit ma már világosan látok: a gyökércsakrám testsávja jelezte, hogy elkelne itt némi csakratisztítás és -erősítés. Az Anamé jóga budapesti jógaórái kellettek ahhoz, hogy guggolásban a sarkaim végre meg tudják érinteni a földet. 

Fontos része volt a testem fejlődésének, hogy az általános iskolában testnevelés tagozatra jártam. Hat évesen kellett felvételiznem a tagozatra. Máig emlékszem, hogy ez a "vizsga" abból állt, hogy a tornateremben kellett kúszni-mászni, majd egy padon sétálva végigmenni. Nagyon élveztem.

Az emelt óraszámú tornaóra mozgékony gyerekként nekem nagyon jót tett. Kellően át lett mozgatva a testem ahhoz, hogy a többi órán ne izegjek-mozogjak. 

Igazán jól ment a sport is: hamar kitűntem futásban, majd a Vasasban kezdtem el atletizálni, így még nagyobb lett a testem terhelése. Teher alatt nő a pálma - mondják, és ez valóban jót is tett nekem, a testi fejlődésemet alaposan megdobta. A versenyeken is jól teljesítettem, de a sok verseny rámutatott egy fontos dologra. A versenyek előtti izgulást, a stresszt nagyon nem szerettem. A futás, a mozgás örömét vette el tőlem. Edzésekre szerettem járni, de versenyekre nem. Ez odáig fokozódott, hogy végül ott hagytam az atlétikát (hogy aztán felnőtt koromban újra eĺővegyem). Annyira belém égett viszont és a testem is annyira kívánta a folyamatos fizikai megterhelést, hogy utána is rendszeresen futottam már "csak" a magam örömére az erdőben. 

A testem energiarendszerének nagyon sokat adott a rendszeres fizikai megterhelés, a sport. Az intenzív légzés, az izommunka hatására gyorsabb, nagyobb energiaáramlás jön létre, mint mozgás nélkül. Így az edzéseken nem csak az izmaim erősödtek, hanem az egész energiarendszerem. A folyamatos monoton megterhelés segítette a kapcsolatomat a földdel, erősítette az energiavezetékeimet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az energiatestemben lévő elakadásokat kitisztította volna akár a csakrák megnyitásával. Viszont segítette, nagy mértékben támogatta a fejlődésemet. A végső megoldást pedig az engem akadályozó tényezők kitisztításával kapcsolatban az Anamé Program adta meg. De erről majd később... 

Fiatal felnőttként is megmaradtam a sportos életvitel mellett. Sorkatonaként dandár válogatott voltam. Tűzoltóként a futás, és legfőképpen a tűzoltósport tartotta meg, illetve fejlesztette a fizikai állóképességemet, fittségemet, amit élsport szinten műveltem (országos bajnoki címek, magyar válogatottság, olimpiai 6. hely). 

De a tűzoltószolgálat és a tűzoltósport együttesen egészségügyi problémát is okozott: extrém terhelés érte a térdeimet. Amikor a tizedik emeletre fel kell szaladni teljes védőfelszerelésben, légzőkészülékben, a szakfelszerelésekkel együtt (kb. 20-35 kg plusz a saját testsúlyon felül), az erősen igénybe veszi a térdizületeket. A tűzoltósportban hasonló, amikor egy speciális létrával fel kell futni egy ház külső homlokzati részén a harmadik emeletre. Egy szó mint száz, porckopás lett a vége fájó térdekkel. Természetesen orvosi segítséget vettem igénybe, ahol a diagnózis megállapítása után porcépítő gyógyszert írtak fel, ami valamennyire hatott is – időszakonként még most is szednem kell. Szerencsére azért még most is el tudok menni futni, de versenyekre már nem járok. 

Ennyi felvezetés után jöjjenek a tapasztalataim!

A változásokat nem időrendi sorrendben fogom bemutatni, és csak azokra a testrészeimre térek ki, ahol markáns változást tudok bemutatni. Ez persze nem azt jelenti, hogy máshol nem hatottak volna a gyakorlatok. Szerencsére élő testről beszélünk, ezért minden mindennel összefügg. Az energiaközpontok folyamatosan hatnak egymásra, segítik egymást. Így az energiatestre épülő fizikai testnek is minden része fejlődött. Folyamatosan előremozdul, változik minden terület. Van, amikor az egyik, és van, amikor a másik kerül előtérbe. Olyan tapasztalatom is van, hogy akár több év után is reflektorfénybe kerülhet ugyanaz a terület – pusztán azért, mert végre lehetőség van egy olyan mélyebb tisztulásra, erősödésre, ami korábban még nem volt elérhető. 

Mert minden egyes gyakorlással, minden egyes légzéssel előrébb lép az ember a fejlődésben.

A testem változását alulról felfelé fogom bemutatni, ez szimbolizálja azt a stabilitást, azt a biztonságot, ami az Anamé Program (a gyakorlás részének a neve Karma Killer jóga) minden gyakorlatára, a csakrák tisztítására, a csakrák energetizálására, végső soron az egész Anamé Programra jellemző.

Végre a sarkamra álltam

Korábban említettem, hogy gyerekként nem tudtam guggolásban lent tartani a sarkamat a földön, és ez már akkor is zavart. Már a poént is lelőttem, hogy változást, előrelépést ebben az Anamé Program gyakorlatai hoztak. Egy érdekes és elgondolkodtató résszel viszont még adós vagyok. Mielőtt Anaméval találkoztam volna, már többféle megoldással próbálkoztam. Amikor aktívan versenyeztem, próbáltam folyamatosan nyújtani. Hatha jóga kezdő tanfolyammal is próbálkoztam, sőt, több évig jártam is, de döntő változás nem állt be. Akkor tudtam először letenni a sarkam guggolás közben, amikor az Anamé jógagyakorlatok hatására a gyökércsakrámból kitisztultak azok az elakadások, amik ezt megakadályozták, és fizikailag ebben a merevségben jelentek meg.

A térdízületeim változása

A térdizületeim porckopásai orvosi segítséggel jobb állapotba kerültek, de egy minimális fájdalom megmaradt. Az Anamé szervek cd-jéről az ízületek átfényesítése meditáció hozta el számomra a fájdalomtól való végső megszabadulást - ezt rendszeresen hallgatom. Most már felszabadultan tudom használni a térdemet és futni is el tudok járni.

Az ágyéki és deréktáji szakasznál lévő gerinchajlatom változása

Fiatal felnőtt koromra derék ember lett belőlem. Sajnos. Ugyanis furcsa, megmagyarázhatatlan, korábban nem érzett fájdalom jött elő nálam. Szerencsére ritkán, de mégis ijesztő volt, mert egyik pillanatról a másikra jelentkezett. Olyan érzés volt, mintha forró fájdalom öntené el a derekamat. Nem mozgás közben jelentkezett, hanem mozgás nélküli álló, ülő vagy fekvő pózban. Az első ilyen fájdalom 18 éves korom körül jelentkezett. Az orvosok azt állapították meg, hogy az a csigolya, aminek már külön kellene lennie a gerinc alsó részénél, még egyben van az alatta lévő csonttal. A fizikai aktivitás radikális csökkentését, valamint gyógyfürdőt és masszázst javasoltak. 

Elhűltem, amikor ezt közölték velem, valahogy nem tudtam elképzelni, hogy kevesebbet mozogjak. Mivel a fájdalom ritkán, évente csak 2-3 alkalommal jelentkezett, nem változtattam az aktív életvitelemen. Végül a fürdőt és a masszázst sem vettem igénybe. Elkönyveltem magamban, hogy kibírom ezt a 2-3 alkalmat évente. 

Teltek az évek. Nem sűrűsödött, de nem is csökkent a fájdalom rendszeressége és intenzitása.

Egészen addig, amíg Anamé jógaóráira el nem kezdtem járni. 

Már az első alkalmak egyikén megmozdult végre a dolog. Korábbi posztjaimban sokszor hoztam szóba a stresszoldás teniszlabdával nevű gyakorlatot. Ebben a gyakorlatban a derékba lélegzünk be. Mivel sokszor kellett végeznem, volt lehetőségem bőven megfigyelni a hatását. A belégzés jótékonyan hatott a gerincem alsó szakaszára, ahol a fájdalom jelentkezett. Kellemes bizsergő érzést éreztem eleinte. Egyértelmű volt, hogy végre több energia kerül abba a területbe, mint amennyi addig volt. 

Fontos megjegyeznem, hogy ez a gyakorlat még nem a végső megoldás volt a gerincem alsó részénél fennálló problémára. A csoportos órák gyakorlatai, és legfőképpen az egyénileg kapott saját gyakorlataim hozták el az igazi előrelépést. A személyre szabott gyakorlatok szépen fokozatosan oldották, tisztították az ott lévő energetikai elakadást. Finom zsibbadást, bizsergést, néha enyhe fájdalmat éreztem azon a területen. Ezzel párhuzamosan elhagytak az évente többször előforduló nagyobb fájdalmak. Nekem ez az idő már nem sokkal azután eljött, hogy Anamé jógalégzéses óráira elkezdtem járni. 

Az a tapasztalatom, hogy van, akinél előbb, és van, akinél később jön el az az idő, amikor enyhülnek a panaszok. Ez attól függ, hogy az adott energetikai elakadás gyökere milyen mélyen van a testszelvényhez tartozó csakrában. Minél kevésbé, annál hamarabb jön el az enyhülés időszaka. Nálam eléggé a felszín közelében volt, ezért oldódhatott meg ilyen gyorsan a kellemetlen fájdalom. 

Ezt a folyamatot a kútásáshoz tudom hasonlítani. Ásunk lefelé egyre mélyebb rétegeket elérve. Hogy a víz mikor bukkan fel, azt nem tudjuk pontosan előre megmondani, de kellő kitartással biztosan elérjük a megoldást, a vizet.

Miután így megszabadultam a fájdalomtól és kitisztult ez a rész, jöhetett a testterület energetizálása, energiával való töltése. A tisztítással felszabadult tér energiát kapott, így az abban lévő testrészek is lazábbak és élőbbek lettek. Ez testileg nálam abban jelentkezett, hogy a gerincem alján lévő csigolyák egymáshoz képest elmozdultak, és ezáltal egy ideálisabb, optimálisabb ívet vett fel a gerincem. Kisebb lett a gerinchajlatom az ágyék és a derék területénél. 

A fájdalom megszűnt, a gerincem köszöni szépen, azóta is jól van, hűen szolgálja gazdáját.

A mellkasom változása

A mellkas területe a szívcsakrához tartozik. Ahogy a szeretetközpontom tisztult, erősödött, fejlődött, úgy változott a mellkasom is. A szívem zártsága családilag volt belém kódolva: ez azon a felszínes, téves következtetésen alapult, hogy jobb elhatárolódni a szívünkkel a környezetünktől, a világtól, mint nyitott szívvel élni, mert akkor nem tudnak minket bántani. Pedig az a belső igény mindannyiunkban megvolt, hogy minél inkább a szívünkkel kapcsolódjunk, de a történelem viharai páncélt építettek a szívek köré. Én nem szerettem volna továbbvinni ezt a fájdalmas családi “tradíciót”. Éreztem, hogy ez áll a boldogságom útjába, és nem a barátnőim tehetnek róla. 

Ez az elakadás segített nekem rátalálni Anaméra. Természetesen próbálkoztam előtte mindennel, ami az utamba került a bódító szereket kivéve. Segítő könyvek, pszichológus, coach, jógatanfolyamok (hatha, rádzsa, kundalini jóga stb.). Szerencsésnek mondhatom magam, amikor végre ráakadtam Anamé órarendjére és eljutottam hozzá az első órára. (Erről bővebben írtam a legelső blogbejegyzésemben.)

A testünk állandóan fejlődésben van, az egész életünk egy ilyen folyamat. Amikor változtatni akarunk valamin, ahhoz először is le kell bontani azt a régi mintát, ami az addigi reakcióinkat, választásainkat, világlátásunkat fenntartotta. 

Így történt nálam is a szívem felszabadításakor. Első lépésként a szívem körüli páncél lebontása volt a cél. Az Anamé Programban a szívről szóló csoportos kurzusokon és egyéni órákon egyaránt dolgoztam vele. 

Nehezen adta meg magát. Kitartást és sok gyakorlást, munkát igényelt. Folyamatosan ki kellett lépnem a “biztonságot” sugalló komfortzónámból. Félre kellett tennem azt a félelmem, hogy ha nem határolódom el szívben a környezetemtől, akkor támadható, sebezhető vagyok. Ehhez nekem minden energetikai segítséget igénybe kellett vennem. Az Anamé jógagyakorlatok mellett használtam a szívhez kapcsolódó csakratisztító és energetizáló karkötőket, az aktiváló és Magyarország karkötőt, a szívcsakra cd-t Anamétól, és több 21 napos szívcsakra vízkúrát is megcsináltam. Egyszóval bevetettem mindent, amit csak lehetett, mert annyira mélyen van és annyira erősen kapaszkodik ennek a családi “tradíciónak” a gyökere. 

Pár szó a Magyarország karkötőről: ez a szívcsakra magasabb oktávja. Ez azt jelenti, hogy míg a többi kristály személyes szinten hat, ez a személyes felett egy magasabb szinten dolgozik, ahol még azok a fájdalmak is át tudnak fényesedni, ki tudnak tisztulni, amik emberi szinten elképzelhetetlenek. Amikor megvettem az első Magyarország karkötőmet és felvettem, olyan érzés volt, mintha egész mélyen megnyugodna a szívem. Nagyon jó, felszabadító érzés volt.

Az állhatatos, kitartó gyakorlás meghozta gyümölcsét. A szívem felszabadult, kitisztult. Sokkal jobban tudok szívből kapcsolódni önmagamhoz és másokhoz is. Természetesen ezt a változást lekövette a mellkasom is.

Testi szinten a szívcsakrám testsávja is láthatóan fejlődött. A melkasom korábban a bezártság, alulműködés következtében beesett. A vállaim kicsit mindig előrébb álltak, mintha a visszahúzódó szívemet, a mellkasomat védenék. Nem volt különösebben feltűnő, de folyamatosan jelen volt, amióta az eszemet tudom. A régről hozott energetikai lenyomatok, gátak annyira természetesek számunkra, hogy észre se vesszük őket. Én sem ismertem fel őket addig, amíg Anamé el nem mondta a véleményét a szívcsakrámról. Ő hívta fel a figyelmemet a vállaim előre eső helyzetére. Először nem is értettem, hogy miért mondja, hiszen annyira természetes volt számomra az a testtartás. 

A felszabadulás, a tisztulás és az energetizálódás, erősödés hatására a mellkasom egyre jobban kiemelkedett, felvette optimális pozícióját a törzshöz képest. A vállaim viszont még mindig egy kicsit előre állnak. Korántsem annyira, mint régen, de még nincsenek teljesen a test vonalában. Folyamatosan dolgozom ezen a területen, még mindig van lehetőségem a fejlődésre.

Nőttem egy centit 

Az eddig olvasottak alapján ki tudod következtetni kedves Olvasóm, hogy mitől nőttem én egy cm-t 40 és 50 éves korom között. Ahogy minden csakrám a rendszeres Anamé jógagyakorlatok hatására tisztábbá, erősebbé vált, úgy hagyták el a fizikai testemet azok a merevségek, deformitások, amik a gerinc csigolyáit egymásba húzták és ott tartották. Amint ezek megszűntek, lazábbá, optimálisabbá váltak a csigolyák kapcsolatai, több teret kaptak, és így be tudtak állni az ideális pozíciójukba. Persze ennek eléréséhez kitartó gyakorlás kellett.

Drága Olvasóm!

Remélem sikerült egy kis betekintést adnom az Anamé Program emberi testre gyakorolt áldásos hatásáról a saját példámon keresztül. Az energiatest változásait lekövetik a fizikai test változásai, hiszen arra épül rá. 

Kívánom neked, hogy te is éld meg és fedezd fel a saját testedben az Anamé Program nyújtotta lehetőségeket a fejlődésre!

Ha érdekel ez a téma, ajánlom, hogy olvasd Anamé életmód blogját is, ahol nem csak a test, de a lélek és a szellem fejlődéséről is szó van hasznos tanácsokkal.

Ha kérdésed van, akkor a kommentrészben tedd fel kérlek! Amennyiben úgy érzed, hogy másoknak is ajánlanád ezt az írást, akkor bátran oszd meg.

A következő blogbejegyzésemben arról fogok írni, hogyan lehetséges az, hogy most több energiám van mint régebben.

Szeretettel

Laci