Gyakorlati tanácsok ahhoz, hogy a mindennapod része legyen az Anamé jóga, vagyis a Karmakiller jóga gyakorlatainak végzése. Ebben a blogbejegyzésben a hétköznapokban megbúvó csapdák kikerülésére kapsz tippeket. Segítséget adok ahhoz, hogy le tudd küzdeni a belső ellenállásodat a fejlődés érdekében. Természetesen most is a saját tapasztalataimat osztom meg veled.

Ha még sosem végezted ezeket a gyakorlatokat, akkor is javaslom, hogy olvasd végig a posztot, mert nagy segítségedre lehet a fejlődésed útján.

Üdvözöllek kedves olvasó!

Minden évkezdet lehetőséget nyújt arra, hogy elengedjük azt, ami addig volt, és jobban fókuszáljunk a céljainkra, a fejlődésünkre. A szándék erre mindenkiben megvan. Van, akiben tudattalanul, és van, akiben tudatos szinten. Ha ez tudatos szinten megvan, akkor jó esetben el is indulunk az általunk választott fejlődés útján. Az a tapasztalatom, hogy elindulni sokkal könnyebb, mint megtartani a fókuszt az úton. Ez a poszt elsősorban azokhoz szól, akik az Anamé Program útján járnak, vagy tervezik, hogy ezen indulnak el, ugyanakkor hasznos lehet mindenkinek, akit érdekel a fejlődés.

Ebben a posztban a fejlődésedet legjobban veszélyeztető elem, a rendszertelen gyakorlás leküzdéséhez adok segítséget. A rendszerességről már korábbi posztjaimban is tettem említést, itt most arról lesz szó, hogy ezt hogyan tudod megteremteni, fenntartani. 

Fontos tudnod, hogy nem a félelem felől közelítem meg a témát! Nem arról van szó, hogy ha ezeket nem alkalmazod, akkor biztos nem lesz rendszeresség a gyakorlásodban. Mindannyian emberek vagyunk, ugyanakkor mindannyian egyediek, különbözőek, mások lehetnek a preferenciáink, ezért nincs is egyedül üdvözítő megoldás. Mindemellett hiszek abban, hogy vannak olyan közös pontok, amikre odafigyelve sokkal könnyebbé válik a mindennapi gyakorlás megtartása. 

Tanácsaim a saját fejlődésemben tapasztalt, kipróbált dolgok. Csak olyat írok ebben a blogbejegyzésben (is!), amit én is alkalmazok, ami a sok éves gyakorlás során kikristályosodott bennem -  lesz olyan is, amit korábbi poszjamban már említettem. A célom az, hogy minél több tippet osszak meg veled, és ha találsz számodra hasznos megközelítést, akkor azt sikeresen alkalmazd a mindennapokban. Csak gyakorlatiasan!

Ha már te is végzed a Karmakiller jóga (ez a neve az Anamé Program gyakorlás részének) gyakorlatait, akkor lehet, hogy van olyan ötleted, amit én itt most nem említek, de neked segítség a rendszeresség megtartásában. Ha van ilyen, akkor kérlek írd meg a posztom komment részében - tanuljunk egymástól!

Először is essen szó arról, hogy miért nehéz a rendszerességet megtartani!

Csakratisztítás

Amikor fejlődni szeretnénk, annak célja valaminek az elérése. Ez lehet akár valamilyen testi probléma enyhítése vagy megszüntetése, akár az, hogy minél hamarabb túljussunk lelki nehézségeinken, de lehet valamilyen sorsbeli változás is a cél. Maga a motiváció indít el az  úton, de a lényeg a fejlődés. 

Vannak akik a fejlődés kulcsát a csakrák megnyitásában, a kundalini erő mesterséges ébresztgetésében látják. Anamé jóga módszere ezek egyikéről sem szól!  Anamé a kundalini erőről részletesen is, írt egyik blogbejegyzésében,, ami sok félreértést tisztáz ebben a témakörben. Például azt is megértheted miért nem kundalini jóga az Anamé által fejlesztett jóga módszer.

Fejlődni csak úgy tudunk ha kilépünk a komfortzónánkból, a jól megszokottból, és túl lépünk a határainkon. Ez a tapasztalatom szerint senkinek sem könnyű. Mindenki a saját habitusa szerint veszi az első akadályokat. Van, akinek már az elindulás is nehéz, egyáltalán elkezdeni a változtatást. És van, akinek pont ez a része könnyű, mert az újdonság izgalma átlendíti az elindulás bizonytalanságán.

Amikor már elindultunk az úton, megtettük az első lépéseket, jönnek a további “súlyok”, amik nehezebbé teszik az előrelépést. Mivel a test egy kézzelfogható, mindenki számára egyértelmű dolog, ezért ennek illusztrálására a fizikai edzés példáját hozom fel. 

A test mozgatása alapesetben egy természetes dolog. Ha növeljük ennek a terhelésnek a nagyságát, mondjuk elkezdünk edzésre járni, új mozgásformákat kezdünk megtanulni, akkor máris kiléptünk a komfortzónánkból.

Gyökércsakrás példa

Amikor abbahagytam a tűzoltósportot, egy régóta dédelgetett álmom felé fordultam, az önvédelem felé. Az új mozgásforma pedig a japán harcművészet, a Bujinkan lett. Szerencsére volt kapcsolatom hozzájuk, így egy nagyon jó dojoba jutottam el. Bár spártaiak voltak a körülmények (dohos pincében voltak az edzések), a kíváncsiság és az egész hely, a mester, a gyakorlótársak mégis egy olyan légkört teremtettek, ahova volt kedvem járni. 

Abban az időben már jártam Balázs Valéria Anaméhoz a budapesti jógastúdióba jógaórákra. Mielőtt elkezdtem volna, megkérdeztem Anamé véleményét arról, hogy szerinte segíti-e a fejlődésemet, ha ilyen edzésekre járok. Ő megerősítette bennem azt, amit belül, mélyen éreztem: igen, segíti a gyökércsakrám egyensúlyba kerülését, ha harcművészetet tanulok. Fontos leszögeznem, hogy ez a megállapítás az én akkori gyökércsakrám állapotára vonatkozott, nem érvényes mindenkire és mindenkor.

Nagyon lelkes voltam, örömmel mentem az edzésekre. A fizikai megterhelés nem volt számomra túl nagy, az izületeim viszont jelezték, hogy bizony ez sok lesz. Szerencsére ez nem a kezdeti időszakban, hanem az első év után jelentkezett. Eleinte nem akartam róla tudomást venni, ugyanúgy edzettem tovább, jártam  külföldi mesterek szemináriumára is. Néha sérüléseket is szenvedtem, de ez nem csökkentette a lelkesedésemet. Imádtam például, amikor gurulni tanultunk, előjött a gyermeki felszabadultság belőlem. Teljesen belemerültem a Bujinkan elsajátításába. 

De sajnos egyre jobban fájtak a térdizületeim. Ebben persze szerepe volt annak is, hogy sok csavarást végeztünk az edzéseken, szemináriumokon. Eleinte csak azt vettem észre, hogy visszatart a mozgásban a félelem a fájdalomtól. Később már egyre kevésbé “akaródzott” mennem edzésekre. Külön nem akartam elmenni, mert egyértelműen az edzések hatására jelentkezett. Csak hát egyre hosszabb idő kellett, mire a kellemetlen fájdalom elmúlt. Büszkeségem nem engedte, hogy az edzéseken könnyítést kérjek, hiszen “én kibírok mindent”. A belső, csakraszintű elakadásom pedig akadályozta, hogy  más megoldást keressek. Végül, mivel nem foglalkoztam megfelelően a problémával, elveszítettem a motivációmat, és abbahagytam. Megoldás helyett feladtam…

Ezzel együtt ez az időszak nem volt elvesztegetett erőfeszítés: a gyökércsakrám gyógyulását segítette az az időszak, amíg harcművészettel foglalkoztam. Segített abban, hogy meghaladjam azt a korlátot, ami bennem volt: végre képes lettem magam másokkal szemben megvédeni akár egy élet-halál harc árán is. 

De az is igaz, hogy ez “csak” megtámogatta azt, amiben már akkor is benne voltam: az Anamé jóga budapesti óráira rendszeresen jártam és a csakrák tisztítása megtette hatását. A gyökércsakrám tisztulása mellett a köldökcsakrám megerősödése is növelte határaim megvédésének a képességét, ami szintén ide kapcsolódik. Ahogy tisztultak a csakráim, úgy váltam az edzéseken is egyre magabiztosabbá. Nem a másik legyőzése volt számomra a fontos, hanem az élet-halál harcnak mint szituációnak a kontrollálása, irányítása, és a túlélés. Az órákon jógalégzéssel tisztítottuk a csakrákat, és ez egyre erősítette bennem a belső stabilitás, a rendíthetetlenség érzését. Így már egyenrangú félként mertem fellépni a támadó ellen és győzni, úgy, hogy már nem tartottam attól, hogy szegénnyel mi történik. Így hát a csakráim fejlődése szempontjából többé már nem volt szükségem a harcművészetre - és szép lassan el tudtam engedni. 

Mert ha igazán akartam volna, akkor a térd problémát keretek között tartva tudtam volna folytatni a Bujinkan edzéseket. A társaság kifejezetten jó volt. Annak lehetősége is meglett volna, hogy továbbra is a rendszeresen edzzek, csak én nem a megoldás felé mozdultam. A rendszeresség megszűnt, egyre ritkábban jártam edzésekre, és végül abbahagytam.

A fenti példám is mutatja, hogy az energiaközpontokban történő változások mennyire erősen hatnak mindennapi döntéseinkre, mennyire megváltoztathatnak mindent. 

A csakrák tisztulása és erősödése folyamán feljöhetnek olyan kisebb testi, lelki érzetek, amik nehezíthetik a rendszeresség megtartását - nekem főleg lelki ellenállásról van tapasztalatom. Ilyenkor valahogy az embernek nincs kedve gyakorolni. Ezek mind azt mutatták, hogy jó úton haladok. A gyakorlással kiléptem a komfortzónámból, és elkezdtem lebontani a bennem lévő gátakat, elakadásokat, falakat. Ez viszont azzal járt, hogy ahogy ezek egyre jobban lökődtek ki az energiatestemből, egyre jobban meg is mutatták magukat. Ezek testi érzetként (pl. pici bizsergésként a karokban)  ritkábban jelentkeztek, inkább lelki érzetként (pl. lelki fáradtság formájában) fordultak elő. Amikor lelkileg fáradtnak éreztem magam, sokat segített nekem a rendszeres gyakorlás. A következőkben megosztok veled néhány olyan tippet, amik nekem segítenek megtartani a rendszerességet az életemben. 

Hogyan tartsd fenn a rendszerességet a gyakorlásodban?

• Bocsáss meg magadnak! 

Az első és legfontosabb, hogy bocsáss meg magadnak, ha nem tudod tartani mindig a rendszerességet a napi szintű gyakorlásban. Főleg az elején ezt nem biztos, hogy tartani tudod. Nem baj! 

Nekem sokáig tartott felismerni, hogy ez mennyire fontos.

Az energiamintázatom arra predesztinált, hogy a negatív dolgokat lássam meg inkább. Azon volt a figyelmem, hogy mi az, amit nem csináltam meg, mi az, ami bajt hozhat, és nem azon, amit már elértem, már meghaladtam. A hibáimon volt a fókuszom. Persze a fejlődés szempontjából az objektivitás miatt fontos azt is tudni, hogy mi az, amiben egy kicsit le van maradva az ember, de nálam ez annyira átbillent a másik oldalra, hogy nem tudtam értékelni az elért eredményeimet. Mindig csak azt láttam, ami még nincs meg. Ez a hiánycentrikus gondolkodás sajnos jellemző volt az egész családunkra, anyám és apám is ezt hozták magukkal, és én is ezt a mintát hoztam magammal.

Ezért volt az, hogy ha kihagytam egy-egy napot, ha kimaradtak gyakorlások, az nyomasztóan hatott rám. Nem azért, mert ne éreztem volna a gyakorlatok jótékony hatását. Hanem azért, mert belül az volt az érzésem, hogy végérvényesen lemaradtam valamiről, és innentől már csak lefelé vezet az út…

Szerencsére mégis sikerült újra és újra visszatalálnom a gyakorláshoz. 

Ahogy a csakrák tisztításával egyre jobb állapotba került az energiarendszerem, úgy váltak egyre súlytalanabbá a negatív dolgok. Egyre könnyebben el tudtam fogadni azt, ha valamit nem tökéletesen csináltam. Ez nem jelenti azt, hogy lejjebb adtam volna a minőséget a dolgok elvégzésében, sőt. Azt jelenti, hogy ma már a tökéletességre törekvés mellett elfogadom, ha a végeredmény nem teljesen olyan, mint amit elterveztem. 

Önmagam elfogadásában sokkal jobb lettem. Most már el tudom ismerni a teljesítményemet, mindazt, amit elértem, és így meg tudok bocsátani magamnak.

Igaz, ma már nem is telik el nap anélkül, hogy gyakorolnék. De ehhez szükségem volt önmagam elfogadására, hogy igazán bele merjem engedni magam a gyakorlatok mélységébe. Ez új távlatokat nyitott számomra...

• A gyakorlást lehetőségként éld meg egy jobb életre!

Nem mindegy, hogy mit gondolunk arról, amit csinálunk. Ha negatív a hozzáállásunk és csak a feladatot látjuk, az nagyon megnehezíti a gyakorlásunkat lelki szinten. Akkor csak a munkát látjuk benne, és csak a cél tud motiválni, ami miatt csináljuk.

Ha viszont tudatosul benned, hogy minden egyes gyakorlattal, minden egyes légzéssel, áramlással egyre tisztább, egyre erősebb vagy, egyre közelebb kerülsz a célodhoz, akkor teljesen más lélekkel, más hozzáállással fogod végezni a gyakorlatot. Ez nem azt jelenti, hogy bebeszéled magadnak. Sokkal inkább azt, hogy átéled a gyakorlat minden pillanatát, jelen vagy a gyakorlat végrehajtásában. Ez segít abban is, hogy igazán birtokba vedd azokat a testterületeket, amik addig nem voltak tudatosak.

Ilyen terület volt nekem a harmadikszem és a koronacsakra. Tudtam a létükről, de nem éreztem őket addig, amíg egy Anamé jógatanfolyamra el nem jutottam. Az Anamé Program gyakorlatainak hatására létrejövő finom testérzetek a fej és a fejtető területén jelezték, hogy életre kelnek ezek a testterületek. Finoman, rétegről rétegre egyre jobban “birtokba vettem” őket. Ez egy máig tartó folyamat minden energiaközpontomnál. 

Azt tapasztaltam, hogy ezt a tudatos figyelmet nagyon segíti az, ha minél pontosabban hajtjuk végre az egyes gyakorlatokat. Ahogy elkezdjük őket megtanulni, szép lassan tudatosul bennünk, hogy milyen légzéssel és mozdulatokkal kell dolgoznunk. Az első időkben, amikor még új egy gyakorlat, koncentrálni kell, hogy pontosan végezzük, de utána már nem kell olyan nagyon a helyes testtartásra kell figyelni, mert ismerőssé válik.

• Hogyan tudjuk elkerülni a csapdát?

Amikor már jól ismerjük a gyakorlatokat, akkor ugyanis jön a csapda, amibe én is beleestem annak idején. Ezt a rutin csapdájának hívom. Amikor ugyanis azt gondoltam fejben, hogy már jól ismerem a gyakorlatot, egyszer csak automatikussá vált a végrehajtás és a figyelmem elkalandozott. Ezzel gyakorlatilag megfosztottam magam az életemet, sorsomat meghatározó energiarendszerem egyre mélyebb felfedezésétől. 

Ezt úgy tudom elkerülni, hogy ha a figyelmem végig  a gyakorlat végrehajtásán van. Nekem ezt úgy sikerül fenntartanom, hogy úgy végzem a gyakorlatokat, mintha újak lennének. Tudom, hihetetlen. A trükk a gyakorlat felépítésén van. 

Vegyük például a szellem gyakorlatát (pár bekezdéssel lejjebb megtalálod a linket a gyakorlat bemutató videójához az ingyenes otthoni gyakorlatoknál). Én úgy építem fel a gyakorlatot, hogy állva a test a lehető leglazább legyen. Még a láb és a farizmok is. Egyenes a törzs és laza. A fej a gerinc tetejét ékesíti szintén lazán. Lazák a karok is. Amikor elindítom a belégzést, akkor még nem mozdulnak a karok. Kifejezetten ügyelek arra, hogy a belégzés hatására, mintegy annak következményeként emelkedjenek a karok úgy, hogy a kézfejek a test oldalvonala mentén mennek felfelé. A belégzés végén pedig teljesen kinyúlnak felfelé a karok. A kilégzésnél is a légzés vezeti a karok mozgását, csak ellentétes irányba, lefelé.

Ahogy egyre többször végeztem ezt a gyakorlatot, egyre finomabb részleteket fedeztem fel benne, amik segítettek abban, hogy még mélyebb hatása legyen, még jobban tudja segíteni a fejlődésemet. 

A gyakorlat első szakaszában például először arra figyeltem, hogy belégzésre felfelé menjenek  a karok, kilégzésre lefelé. Amikor ez már stabilan megvolt, akkor pedig arra, hogy a kézfejek a test oldalvonala mentén közlekedjenek egyenes vonalon felfelé és lefelé is (nem a test előtt ívben). Amikor ez is megvolt, akkor arra fókuszáltam, hogy minél jobban a légzés vezesse a mozgást, a karokat. Utána következett a test lazaságának megtartása a mozgás alatt és így tovább. Egyre több részletet egyre mélyebben tudatosítani és ezáltal magamévá tenni a gyakorlatból - ez a szándék vezetett.

Nekem ez a módszer, a gyakorlatok aprólékos felépítése és folyamatos mélyítése segít abban, hogy  teljes mértékben jelen legyek a gyakorlatok végrehajtásánál. Így tudom egyre mélyebben felfedezni őket, tudatosítani testi, lelki hatásukat. Mindezek eredményeként pedig azt a határtalan felszabadító érzést tudom megélni, amit a gyakorlás ad, és amire mindannyian vágyunk. 

Ez pedig arra sarkall, hogy minél sűrűbben legyünk ebben az állapotban, vagyis gyakoroljunk rendszeresen. Ne hagyjunk ki egyetlen napot sem. Rendszeresen gyakoroljunk! Az én testemnek ma már kényelmetlen, ha nem gyakorolok. (A gyakorlás erejét pedig csakratisztító és csakratöltő karkötővel szoktam még fokozni.)

A gyakorlatok átéléséhez még az is kapcsolódik, amit az előző blogbejegyzésemben, “A gond nélküli jelenben lenni” című részben fogalmaztam meg. Ott már az ebből fakadó, következő fejlődési lépcsőfokról írtam: ahogy a gyakorlás folyamán egyre mélyebben át tudtam élni a gyakorlatok hatását, úgy tudtam egyre jobban a jelenben lenni, azt átélni, és nem csak a gyakorlás idején! Ahogy fokozatosan háttérbe szorul bennem a múlton való rágódás, a jövő miatti aggódás, egyre szabadabbnak érzem magam. 

• Legalább egyszer

Mindannyian emberek vagyunk. Mindannyiunknak vannak nehezebb napjai, időszakai. Olyanok, amikor nehezebben megy a gyakorlás annak ellenére is, hogy már érezzük a jótékony hatását. Vagy elég, ha csak nagyon fáradtak vagyunk, esetleg kevés az időnk.

Az ilyen alkalmakra alakítottam ki egy minimumszabályt magamnak. Az ingyenes gyakorlatokat legalább kétszer, a többi, egyéni gyakorlatomat legalább egyszer csinálom meg naponta. Alapvetően többször szoktam, de ha fáradt vagyok vagy nincs elég időm, akkor ez a minimum. Ennél lejjebb nem adom. Javaslom, hogy ha szeretnél gyakorolni, te is építs be egy ilyen alsó határt. Ez olyan támasza lehet a rendszerességnek, ami megtart a fejlődés útján.

Anamé is foglalkozik a blogjában a rendszeresség fontosságával a Hogyan építsd be az Anamé Program KarmaKiller jógagyakorlatait a mindennapjaidba? című blogbejegyzésében, amit ezen a linken érsz el.

A lényeg azonban az, hogy elkezdj gyakorolni, és ha elkezdted, ne hagyd abba! Mindegy, hogy kezdő jógát keresel, vagy korábban már jártál jógaórán, nálunk választhatsz, hogy  csoportos online órát vagy egyéni online órát szeretnél.

Az új csoportos órákról a tudnivalókat itt, a honlapunkon találod. Az új, rugalmasabb órarendnek köszönhetően most már te döntheted el, hogy mikor szeretnéd beilleszteni az órát az életedbe a saját életritmusodnak, időbeosztásodnak megfelelően. Hatalmas szabadságot ad neked! Biztos vagyok benne, hogy az új Anamé órarendben megtalálod a neked megfelelő órát. 

A 30 perces egyéni órán egyéni gyakorlatsort kapsz az aktuális energiamintázatodnak megfelelően, amit otthon naponta tudsz gyakorolni addig, amíg a kívánt változás bekövetkezik (ez kb. 1-2 hét, napi szintű, rendszeres gyakorlás mellett). Ez nagyon gyors fejlődést tesz lehetővé. Ezeknek az egyéni óráknak az  órarendjét ezen a linken találod meg. 

Mindezek mellett érdemes az ingyenes otthoni gyakorlatokat is végezni napi szinten: a test, a lélek, a szellem, az egység, a meditáció gyakorlatát és a stresszoldást teniszlabdával.

A gyakorlási, fejlődési lehetőség adott. A többi rajtad áll!

Kedves olvasóm!

Remélem sikerült néhány hasznos tippel szolgálnom számodra!

Ha van kérdésed, akkor ezt a kommentszekcióban meg tudod tenni. Ha tetszett ez az írás, kérlek, oszd meg másokkal is! 

A következő blogposztom témája: Éld végre szívből az életed! Tippek a szíved felemeléséhez!

Várlak vissza, tarts velem ismét!

Szeretettel

Laci